Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
1922
Tanulmányok, cikkük, kritikák 7,5 harc lett, hol rebellió, hol revolúció, hiszen az is igaz, hogy a benne szereplők egyike-másika csupán a régi alkotmányt akarta megújíttatni az uralkodóval, míg egyike-másika, például Petőfi Sándor, szó, ami szó és tisztesség ne essék szólván, bizony, mi tűrés-tagadás egyszerűen és egyenesen respublikát akart, nem csupán versben, amelyet „isteni őrültségnek" is lehet magyarázni császárné - rend, vagy császáreleméri elemzéssel, hanem prózában is, ami már a polgári tekintetek előtt is komolyabb valami. A történelemírásról elmélkedvén, Anatole France többször megemlíti Walter Raleigh esetét, akit tudvalevőleg történelemcsinálás miatt dugtak a Tower börtönébe, és aki ott (javíthatatlan ember) tovább írta a históriát, ha már nem csinálhatta. Ez a szerencsétlen férfiú valami jelentéktelen csetepaténak volt szemtanúja, amelyet másnap minden egyes tanú másképpen mesélt el neki, és ő is másképpen emlékezett az esetre, mint ahogy a szereplők és szemtanúk elmondották. Erre már Walter Raleigh-ben is fölébredt a történeti kritika és szkepticizmus szelleme és a ..világközönséges históriáját", ahogy a mi jó öreg Gvadányink az Allgemeine Weltgeschichtét fordítja, szépen kihajította a rácsos ablakon, mert mit tudunk mi arról, amit nem láttunk, ha arról, amit tulajdon két szemünkkel szemléltünk, sem tudunk semmi bizonyosat. Az új Walter Raleigh-ek szerencsére nem ilyen kritikusak, és nem ilyen szkeptikusak. Ezért van, hogy a mi korszakunknak - a jelek és az előjelek szerint - több lesz a nagy historikusa, mint a históriai nagysága. Pedig ezekből is elkelne egy pár, bár csak egyetlen egy akadna a rengeteg önként jelentkező közül. Hétfői Rendkívüli Újság, 1922. december 26.