Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)

1923

Tanulmányok, cikkek, kritikák 819 és olyan örökség terhével, amely huszonkét éves korában lenyomta őt a föld alá, mégis, már halálos betegen, az utolsó években, ez a szegény kis árva, megbékélten és el­­csöndesülten, megtisztultan és filozóf lélekkel indult el a nagy útra, mely a Kerepesi temetőbe vitte. Nem zúgoló­dott sorsa ellen, nem lázadt föl: verseket írt, apja emléké­vel társalgott állandóan, rengette az emlékek debreceni bölcsőjét, szelíd, sovány, sápadt, kora dörütött magyar Sasfióka! Ha a sírfeliratát rám bíznák, akképp írnám: Petőfi Sán­dor és Szendrey Júlia fia volt, Arany János keresztfia, Gyulai Pál unokaöccse, a magyar szabadsággal együtt jött a világra, a születését édesapja verse köszöntötte: túl­ságosan szerették az istenek! A Petőfi-centenárium világraszóló és égigérő görögtü­­zeinek, kandelábereinek és csillárainak kialvó fénye mel­lett hadd gyújtom meg én is ezt a szelíden és csöndesen pislogó szegedi mécsest a nagy Halhatatlan halott kisfiá­nak ! Néha van az úgy, hogy nem valami drága és cifra csillogás az, amit a szerető kegyelet keze gyújt, de ha nem is világos nagyon messzire a fénye, talán annál jobban me­legít a lángja! Magyarság, 1923. november 18. RIEDL FRIGYES Valahányszor elmegyek a szegedi egyetem előtt - pe­dig minden áldott nap elmegyek előtte -, eszembe jut éle­tem négy esztendeje, amelyet egészen a tudományoknak és művészeteknek áldoztam, amikor fiatal, szegény és boldog és büszke filozoptere voltam a budapesti egye­temnek. Négy gazdag és mozgalmas esztendő, döntő je­lentőségű élményekkel, nagy mesterek hatásával, kiváló társak együttindulásával: vajon a mai egyetemi ifjúság­nak is lesznek-e ilyen élményei, ilyen mesterei és ilyen kortársai? Nekem jutott mindezekből egy egész hosszú

Next