Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
394 JUSTH ZSIGMOND 21 Szeptember 10-én egész nap vendégek érkeztek. Niffor grófné nagy, régies landaulerjében négy lóval robogott be a kastély udvarára. Niki bácsi csak kettesben (more patria), egyik unokahúga volt vele, a másik kocsiban a többi foglalt helyet. Czobor Ádámék vasúton jöttek. A bécsieket csak a karusszel napjára, tizennegyedikére várták. Czobor Lipót gyalog, sárosan rukkolt be. Estére nagy családi ebéd volt a programon. Hétre volt az ebéd órája kitűzve. Mind együtt voltak a szalonban, csak az öreg hercegné hiányzott még. Végre ő is betipegett. Gábor még nem látta, mióta visszatért. Az utóbbi napokban gyengélkedett, s nem fogadott senkit sem. Egyenesen Micihez lebegett, roppantul mentegetve magát. - Igazán, a lányoknak sok bajuk volt az új főkötőmmel. Igen, Mici... nézd, a legújabb főkötőm, ugye szép. Erre leült egy magas támlájú székre, s nem törődve azzal, hogy a jelenlevők jó részét már évek óta nem látta (így Niffor Márfay Annát, Niki bácsit, a lánykákat s a Czobor Ádámékat), az egész társasághoz fordulva főkötője leírásához kezdett. - Két igen szép főkötőt kaptam Micitől, az egyik lila szín, halványzöld pántlikákkal, a másik lila, cinóber színűekkel. - Milyen furcsa színösszeállítások. Én a fin de siécle-t csak a főkötőim színein keresztül ismerem. Ah, ah, nini. .. mind együtt vagytok... ni, a kedves Anna! - fordult Niffornéhoz, ki odajött hozzá, megcsókolta elébb homlokát, majd meg egyik kezét. - Milyen rég nem láttalak. Egy cseppet se változtál, milyen szép sötét még a hajad. No meg a szemeid... A pozsonyi bálokon sokan bolondultak a szemedért. Te voltál a legjobb táncosné, s legszebb leány akkor. Ugye - mondta fontoskodó arccal - akkor még nem volt hiba, ha egy kis hús is volt a szép asszony vállfűzője mögött.