Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
354 JUSTH ZSIGMOND látnod, oly rég nem láttam Poldit, s annyi megbeszélni valónk volt együtt. - Na jó van, jó... abszolúciót adok. Hanem máskor majd nem engedünk néked ilyen „escapade”-okat. Nem hiába utazott, látott annyit az ember, a látottak elbeszélésével tartozik is barátainak... Ezzel a kesernyés grófné abbahagyta a témát, amelyet kimerítettnek tekintett, s atyjához fordulva a Bálványossyakról kezdett beszélni, kedvenc témájáról. - Mi azalatt - szólalt most meg hirtelen Lolly - nagy barátságot kötöttünk Lőrinccel. Könnyű volt különben, egymásban találtunk menedéket a Bálványossy had támadásai ellen - nevetett jóízűen ötlete felett. Lőrinc melegen nézett reá. -Barátságot kötöttünk Lolly grófnővel - ismételte Lőrinc Gáborhoz fordulva, kissé a mentegetőzés hangján. - Barátok voltunk már azelőtt is, magában. Azt akarom - így szóltam ma Lőrinc grófhoz, kinek játéka annyi rokonszenvet ébresztett a lelkemben -, hogy bátyja távollétében Gáborja legyek neki. S ő elfogadta az ajánlatot. Gábor Lőrincre nézett. Ez maga se tudta miért, de zavarodottan nézett bátyjára. - Na, ez jól van így - mondta Gábor, egy pillanatnyi hallgatás után -, csak azt kívánom, kevesebbet harcoljanak együtt, mint amennyit mi szoktunk öcsémmel. - Ó, mi nagyon megértjük egymást Lőrinccel, legalább egy témát illetőleg. - S mi az? - kérdte Gábor, majd észrevéve Lolly, hogy Lonci mereven szembenéz vele, bosszankodott ügyetlen kérdése felett. - Nos, a téma a lovaglás meg a zene - nevetett Lolly kissé gúnyosan. Mindhárman elhallgattak. Eközben Hanzi nagy zajjal, szörnyű meidlingeni bécsi nyelvén a Bálványossy fiúkat utánozta.