Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
370 JUSTH ZSIGMOND És gyorsan, pár szóval elmondta azt, amit Nifflernéval ma este megbeszéltek. - Látod, lehetetlen nekem, és még nehezebb lenne zenéked. Ismét többet mondott, mint kellett volna. Úgy, hogy Lőrinc azon kezdett el töprengeni, hogy miért veszedelmesebb őrem, mint fivérére nézve... - Pár nap múlva kora reggel jött be Lőrinc Gábor szobájába, ki egész éjjel nyugtalanul hánykolódott ágyában, és csak reggel felé aludt el. - Ma - kezdte akadozva - hírt kaptam Újvárról. Karusszelt rendeznek, reám is számítanak... -És? - Hát én elfogadtam. Gábor hallgatott. - Ne haragudj ezért reám, mit tehettem volna egyebet. - Az igaz, mit tehettél volna egyebet. -Annál is inkább, mert már a múltkor, mikor itt voltak - ismét akadozott -, megígérte, hogy egy hármas hajtó iskolában Bálványossy Julie és Lollyval együtt lovagolok. Ezért... most... mindennap át kell mennem Újvárra. Ugye, nincs ellenedre... - Ellenemre? De hát hogy és mi jogon szólhatnék én bele abba, amit teszesz? - Ha így beszélsz, lemondok. Látom szemedből, hogy nem tetszik néked. - Édes Lőrincem, semmi esetre se tartanálak vissza semmi mulatságtól sem. Aztán meg azt hiszem, kevésbé veszedelmes lesz reád nézve, ha mindennap látod, mintha nem. -Én is azt hiszem - mondta Lőrinc alig palástolt örömmel -, aztán meg Bálványossy Julie is ott lesz -