Magyar Rendőr, 1937 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-01 / 1. szám
MAGYAR RENDŐR A villamoskocsik személyzete által előidézett balesetek legnagyobb része a kocsiknak, még a közönség fel- vagy leszállása előtt való, vigyázatlan elindításából származik. Sok villamosbaleset történik a kora reggeli és a késő esti órákban. Előbbi a munkahelyekre való sietéssel, utóbbi a kocsik nagyobb menetsebességével és a hazafelé való igyekvéssel függ össze, amelyhez még hozzászámíthatjuk, az este bizonyos számban jelentkező, mámoros fejű embereket. " * A nagy vasutaknál, a személyzet mulasztásából eredő szerencsétlenségeken kívül, mint a balesetet legsűrűbben előidéző ok, a pályatesten való tilos járkálás és az azon való átkelés szerepel. Hasonló ehhez a sorompók alatti átbujkálás, mert a várakozók türelmét sokszor nagyon próbára teszi, a hosszú időn át lebocsátott sorompó. A pályaudvarra való késői kiérkezés és a már mozgó vonatra való felkapaszkodás megkísérlése már sok áldozatot szedett. A füttyjelzésnek, az újabb idők gyakorlata szerint való elhagyása hátrányosan befolyásolja az utasok biztonságérzetét s kérdés, hogy egy állomás viszonylagos csendjének, — már amennyire, különösen egy nagyobb állomás csendes lehet — az elérése felére az ezzel szemben támadó kockázattal. A vonatoknak, az állomáson való tartózkodási idejét, az utasok közül csak az tudja, akinek menetrendje van, de legtöbbször, anyagi okoknál fogva nincs. A tárcsával való indítást az utasok nem látják, a vonatkísérő személyzetnek beszállásra való bíztatása pedig különösen hosszú vonatoknál nem nyújt teljes biztonságot és hasonlóképpen lármával jár, de még azok az utasok, akiknek az állomás épületében akad dolguk, a távolság miatt nem is hallhatják a biztató szót, míg a füttyjelzésre mindenki figyelmes lesz. * Repülőgépkatasztrófákkal, mint az a nemzetközi hírszolgálatból megállapítható, elég sűrűn találkozhatunk. Az eddigistatisztika szerint a légi szerencsétlenségek gyérebbek, mint a földön előfordulók, egy azonban bizonyos, hogy mindazok, kik ilyenkor a gépen tartózkodnak, csaknem kivétel nélkül valamennyien elpusztulnak. A repülőgépszerencsétlenségeket az eddigi tapasztalatok szerint, időjárás és légkörbeli sajátságok, motor- és anyaghibák, valamint a leszállásnál mutatkozó hibák idézik elő. * A vízijárművek oly régiek, mint maga az emberiség, csupán a hajtóerő és a méretek tekintetében változtak. A viharok, a jéghegyek, zátonyok és sziklák éppen úgy megvannak ma is. A vízen való tartózkodásnak talán csak az időtöltés, illetve szórakozásbeli része az, amely szót érdemel, mert a csónakok felborulása éppen úgy odatartozik az ünnepnapok krónikájához, mint az autószerencsétlenségeké. E napokon jelennek meg a vizeken a gyakorlatlan kézzel irányított csónakok, melyeknek utasai jórészt úszni sem tudnak. A kompok és szállítócsónakok túlzsúfoltságából eredő balesetek ismeretesek, úgyszintén a vízi járműveknek egymással való összeütközése is. Megállapíthatjuk azt is, hogy az utak és utcák építése — szélesség tekintetében — nem tart lépést az egyre növekvő forgalommal, melyet nemcsak az újabbkori járművek egyre emelkedő száma, hanem nagy sebessége is megkíván. Nem szívesen szólok hozzá a fegyverhasználat körül felmerült kérdéshez. A meggyőződésem az, hogy nekünk — volt és mai — rendőröknek örömmel kell köszöntenünk a vádhatóság minden olyan állásfoglalását, amely lehetővé teszi, hogy a szerintünk is jogosan eljáró rendőri közeg fegyverhasználati ügye már a nyomozás szakában véget érjen, s ne kerüljön főtárgyalásra. Ha odakerül, a rendőrt fegyelmi eljárás alá kell vonni, fel kell függeszteni. Az ezekkel kapcsolatos izgalmakat nem orvosolja s a hátrányokat csak részben szünteti meg, ha azután felmentik. A fegyverhasználatunkról szóló törvény 11. §-ának 1. pontja alapján azonban könnyebb az eljárást a nyomozás szakában megszüntetni vagy a vád képviseletét megtagadni, mint az 5. pontja alapján, amely a törvény szó szerinti szövege szerint csak akkor alkalmazható, ha valóban súlyos bűncselekmény elkövetésének közvetlen veszélye forgott fenn. Kérdés már most, hogy menthető vagy akár igazolható tévedés esetén a vádhatóság feljogosítva érzi-e magát a nyomozás megszüntetésére, vagy pedig úgy látja, hogy az ilyen határeset már bírói mérlegelést kíván. Nem kívánatos tehát, hogy pápábbak legyünk a pápánál s így mi nehezítsük meg— bár szándékunk nem ideirányult — a pillanatok alatt lezajló cselekmények tarkaságában azonnali cselekvésre kényszerített rendőrőrszem egyébként nem irigylésreméltó helyzetét. Sapienti sat est. Én, aki ismerem az 1932 : XIII. t.-c. és végrehajtó rendelete megszületésének körülményeit, kissé csodálkozom azon, hogy az 1. §. 1. pontjának értelmezése megszűkítő magyarázatokra vezethetett. Aki ezt a pontot olvassa, bizonyára nyomban észreveszi, hogy szok városok utcáinak keresztezésénél álló házak sarkait csak letompított oldalakkal volna szabad megépíteni úgy, hogy minden utcakeresztezés egy nyolcszöget képezzen, mert a derékszögben találkozó házsarkok nem nyújtanak kilátást s a hirtelen egymásra bukkanó járműveknek már nincs idejük a megállásra vagy elfordulásra. A szabadabb kilátás természetesen a gyalogosoknak is előnyére válna. A közlekedés problémái állandó forrásban vannak, minden nap meghozza a maga újdonságát, de valamennyi között első helyen láthatjuk a mind nagyobb sebességre való — már fölöslegesnek mondható — törekvést, ami csak megint újabb és újabb veszedelmet jelent az emberek életére. Nos rokonságban van a Btk. 79. §-ának szövegével. Csupán a vagyont nem említi kifejezetten s nem emeli ki azt, hogy a támadásnak jogtalannak kell lennie. Ez a rokonság természetes is, mert ha a törvény a személy- és vagyonbiztonság megóvására hivatott rendőrnek külön fegyverhasználati jogot ad a támadás elhárítására, ennek a feltételei nem lehetnek szigorúbbak azoknál a feltételeknél, amelyek minden önként beavatkozó magánegyént is mentesítenének jogos védelem címén. Ezért teszi hozzá magyarázatképpen a végrehajtó rendelet, hogy a ,,támadás vagy az előbbi bekezdésben említett veszélyes magatartás akkor is ok a fegyverhasználatra, ha olyan harmadik személy ellen irányul, akit a rendőr megvédelmezni, vagy ozan nagyobb jelentőségű dolog ellen, amelyet megőrizni köteles.“ Ez a magyarázat különben önként következett a rendőrség régebbi fegyverhasználati utasításaiból, amelyeket a törvény nem megszorítani akart, hanem éppen ellenkezőleg, ki akarta terjeszteni a fegyverhasználati jogot. Már az 1884-be kiadott „Utasítás a Budapest fővárosi rendőrség számára“ X. fejezete azt mondja, hogy a szolgálatban álló rendőr fegyverét a többek közt (c pont) akkor használhatja, ha a fegyver használata megtámadott harmadik személyek megvédésére szükséges. Az új törvénnyel vesztette csak hatályát a 39.820/1921. B. M. számú rendelet 54. §-a, amely d) pontjában pedig a következőket tartalmazza: ,, .. . ha csupán fegyverhasználatával védhet meg olyan személyt, akinek életét, vagy testi épségét közvetlen támadás éri vagy fenyegeti.» Már pedig a testi épség már akkor meg van sértve, ha valakit párszor jól megütnek és megrúgnak s ugyanekkor * Hozzászólás Akit a rendőr megvédelmezni köteles írta: Dr. Doming Henrik