Magyar Rendőr, 1937 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1. szám

MAGYAR RENDŐR A villamoskocsik személyzete által előidézett balesetek legnagyobb része a kocsiknak, még a közönség fel- vagy leszállása előtt való, vigyázatlan el­indításából származik. Sok villamosbaleset történik a kora reggeli és a késő esti órákban. Előbbi a munkahelyekre való sietéssel, utóbbi a kocsik nagyobb menetsebességével és a hazafelé való igyekvéssel függ össze, amelyhez még hozzászámíthat­juk, az este bizonyos számban jelent­kező, mámoros fejű embereket. " * A nagy vasutaknál, a személyzet mulasztásából eredő szerencsétlensé­geken kívül, mint a balesetet legsűrűb­ben előidéző ok, a pályatesten való ti­los járkálás és az azon való átkelés szerepel. Hasonló ehhez a sorompók alatti át­­bujkálás, mert a várakozók türelmét sokszor nagyon próbára teszi, a hosszú időn át lebocsátott sorompó. A pályaudvarra való késői kiérke­zés és a már mozgó vonatra való fel­­kapaszkodás megkísérlése már sok ál­dozatot szedett. A füttyjelzésnek, az újabb idők gyakorlata szerint való elhagyása hátrányosan befolyásolja az uta­sok biztonságérzetét s kérdés, hogy egy állomás viszonylagos csendjének, — már amennyire, különösen egy na­gyobb állomás csendes lehet — az el­érése felér­e az ezzel szemben támadó kockázattal. A vonatoknak, az állomáson való tartózkodási idejét, az utasok közül csak az tudja, akinek menetrendje van, de legtöbbször, anyagi okoknál fogva nincs. A tárcsával való indítást az utasok nem látják, a vonatkísérő személyzetnek beszállásra való bízta­tása pedig különösen hosszú vonatok­nál nem nyújt teljes biztonságot és ha­sonlóképpen lármával jár, de még azok az utasok, akiknek az állomás épületében akad dolguk, a távolság miatt nem is hallhatják a biztató szót, míg a füttyjelzésre mindenki figyel­mes lesz. * Repülőgépkatasztrófákkal, mint az a nemzetközi hírszolgálatból megállapít­ható, elég sűrűn találkozhatunk. Az eddigi­­statisztika szerint a légi szerencsétlenségek gyérebbek, mint a földön előfordulók, egy azonban bizo­­nyos, hogy mindazok, kik ilyenkor a gépen tartózkodnak, csaknem kivétel nélkül valamennyien elpusztulnak. A repülőgépszerencsétlenségeket az eddigi tapasztalatok szerint, időjárás és légkörbeli sajátságok, motor- és anyaghibák, valamint a leszállásnál mutatkozó hibák idézik elő. * A vízijárművek oly régiek, mint maga az emberiség, csupán a hajtóerő és a méretek tekintetében változtak. A viharok, a jéghegyek, zátonyok és sziklák éppen úgy megvannak ma is. A vízen való tartózkodásnak talán csak az időtöltés, illetve szórakozás­beli része az, amely szót érdemel, mert a csónakok felborulása éppen úgy odatartozik az ünnepnapok krónikájá­hoz, mint az autószerencsétlenségeké. E napokon jelennek meg a vizeken a gyakorlatlan kézzel irányított csóna­kok, melyeknek utasai jórészt úszni sem tudnak. A kompok és szállítócsónakok túl­zsúfoltságából eredő balesetek ismere­tesek, úgyszintén a vízi járműveknek egymással való összeütközése is. Megállapíthatjuk azt is, hogy az utak és utcák építése — szélesség te­kintetében — nem tart lépést az egyre növekvő forgalommal, melyet nemcsak az újabbkori járművek egyre emel­kedő száma, hanem nagy sebessége is megkíván. Nem szívesen szólok hozzá a fegy­verhasználat körül felmerült kérdés­hez. A meggyőződésem az, hogy ne­künk —­ volt és mai — rendőröknek örömmel kell köszöntenünk a vádha­tóság minden olyan állásfoglalását, amely lehetővé teszi, hogy a szerintünk is jogosan eljáró rendőri közeg fegy­verhasználat­i ügye már a nyomozás szakában véget érjen, s ne kerüljön főtárgyalásra. Ha odakerül, a rendőrt fegyelmi eljárás alá kell vonni, fel kell függeszteni. Az ezekkel kapcsola­tos izgalmakat nem orvosolja s a hát­rányokat csak részben szünteti meg, ha azután felmentik. A fegyverhaszná­latunkról szóló törvény 1­1. §-ának 1. pontja alapján azonban könnyebb az eljárást a nyomozás szakában meg­szüntetni vagy a vád képviseletét meg­tagadni, mint az 5. pontja alapján, amely a törvény szó szerinti szövege szerint csak akkor alkalmazható, ha valóban súlyos bűncselekmény elköve­tésének közvetlen veszélye forgott fenn. Kérdés már most, hogy menthető vagy akár igazolható tévedés esetén a vád­hatóság feljogosítva érzi-e magát a nyomozás megszüntetésére, vagy pedig úgy látja, hogy az ily­en határeset már bírói mérlegelést kíván. Nem kívána­tos tehát, hogy pápábbak legyünk a pápánál s így mi nehezítsük meg­­— bár szándékunk nem ideirányult — a pillanatok alatt lezajló cselekmények tarkaságában azonnali cselekvésre kényszerített rendőrőrszem egyébként nem irigylésreméltó helyzetét. Sapienti sat est. Én, aki ismerem az 1932 : XIII. t.-c. és végrehajtó rendelete megszületésé­nek körülményeit, kissé csodálkozom azon, hogy az 1. §. 1. pontjának értel­mezése megszűkítő magyarázatokra ve­zethetett. Aki ezt a pontot olvassa, bi­zonyára nyomban észreveszi, hogy szo­k városok utcáinak keresztezésénél álló házak sarkait csak letompított ol­dalakkal volna szabad megépíteni úgy, hogy minden utcakeresztezés egy nyolcszöget képezzen, mert a derék­szögben találkozó házsarkok nem nyújtanak kilátást s a hirtelen egy­másra bukkanó járműveknek már nincs idejük a megállásra vagy elfor­dulásra. A szabadabb kilátás természetesen a gyalogosoknak is előnyére válna. A közlekedés problémái állandó for­rásban vannak, minden nap meghozza a maga újdonságát, de valamennyi kö­zött első helyen láthatjuk a mind na­gyobb sebességre való — már fölösle­gesnek mondható — törekvést, ami csak megint újabb és újabb veszedel­met jelent az emberek életére. Nos rokonságban van a Btk. 79. §-ának szövegével. Csupán a vagyont nem említi kifejezetten s nem emeli ki azt, hogy a támadásnak jogtalannak kell lennie. Ez a rokonság természetes is, mert ha a törvény a személy- és va­gyonbiztonság megóvására hivatott rendőrnek külön fegyverhasználati jo­got ad a támadás elhárítására, ennek a feltételei nem lehetnek szigorúbbak azoknál a feltételeknél, amelyek min­den önként beavatkozó magánegyént is mentesítenének jogos védelem címén. Ezért teszi hozzá magy­arázatképpen a végrehajtó rendelet, hogy a ,,támadás vagy az előbbi bekezdésben említett veszélyes magatartás akkor is ok a fegyverhasználatra, ha olyan harmadik személy ellen irányul, akit a rendőr megvédelmezni, vagy ozan nagyobb jelentőségű dolog ellen, amelyet meg­őrizni köteles.“ Ez a magyarázat külön­ben önként következett a rendőrség régebbi fegyverhasználati utasításaiból, amelyeket a törvény nem megszorítani akart, hanem éppen ellenkezőleg, ki akarta terjeszteni a fegyverhasználati jogot. Már az 1884-be kiadott „Utasí­tás a Budapest fővárosi rendőrség szá­mára“ X. fejezete azt mondja, hogy a szolgálatban álló rendőr fegyverét a többek közt (c pont) akkor használ­hatja, ha a fegyver használata megtá­madott harmadik személyek megvédé­sére szükséges. Az új törvénnyel vesz­tette csak hatályát a 39.820/1921. B. M. számú rendelet 54. §-a, amely d) pontjában pedig a következőket tartal­mazza: ,, .. . ha csupán fegyverhaszná­latával védhet meg olyan személy­t, aki­nek életét, vagy testi épségét közvetlen támadás éri vagy fenyegeti.» Már pedig a testi épség már akkor meg van sértve, ha valakit párszor jól megütnek és megrúgnak s ugyanekkor * Hozzászólás Akit a rendőr megvédelmezni köteles írta: Dr. Doming Henrik

Next