Magyar Rendőr, 1941 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1941-01-01 / 1. szám

MAGYAR RENDOR Molnár és Kozma élelmiszer, A belügyminiszter a 71.900/1939. VI. BM. számú rendelettel a m. kir. folyam­őrség folyamrendészeti szervei helyébe megszervezte a rendőrség folyamrendé­szeti hatóságait s a 74.500/1939. BM. számú rendeletben megjelölte azt a feladatkört, amelyet ezeknek el kell lát­­niok. A folyami rendőrség elindult rögös, de szép hivatására, hogy előrelátó és bölcs vezetés mellett nemzeti és nemzetközi vo­natkozásban a közrendet és a közbizton­ságot a víziutakon fenntartsa. Folyamrendőr — «tutajos» — mondják még a rendőrbajtársak közül is igen so­kan bizonyos jóakaratú kicsinyléssel s olykor némi szívfájdalommal, de a folyamrendőri szolgálat ismeretének tel­jes hiányában. A kicsinylés a folyam­rendőri szolgálat átértékeléséből ered, a szívfájdalom pedig abból az elképzelésből támad, amely a folyamrendőrt oly «tuta­­jos»-nak véli, aki a gyönyörű nyári napon hanyattfekve viteti magát tutaján a víz­zel s a világon semmire nincs gondja. E tévhit azoknak, akik menedékhelynek gondolták a folyamrendőri szolgálatot, sok kellemetlen meglepetést okozott már, mert a folyamrendőrnek a rendőri szolgá­lat minden ágában való jártasságán felül még különleges szakismereteket is el kell sajátítania, tehát nem lehet csendélete. E szakismeretek megtanulása azonban nem jelenti egyben a tudást is, mert a tudást az elméleti ismereteken felül kizárólag a hosszú gyakorlat adhatja meg. Az elő­képzés szükséges a meginduláshoz, mert azt a gyertyafényt gyújtja fel, amely mellett meg lehet tenni a sötétségből ki­vezető első lépéseket. Alap és útmutató a gyakorlati élethez, melyet azután a foly­tonos tapasztalat, az újabb rendelkezések megismerése, a mindennapi élet nyújtotta példák, hajózási, géptani ismeretek, a helyrajzi és általános folyamismeretek a mederviszonyokkal kapcsolatban, az általános időjárási, sőt olykor némi föld­rájci tanulmányok, megfigyelések, oda­fejlesztenek, hogy a folyami rendőr min­den körülmények között megállja a he­lyét s a hajózással élethivatásként foglal­kozó szakemberek között is képes lesz tudásával magának elismerést s megbe­csülést szerezni. A folyamrendészeti szolgálat ellátásával összefüggésben igen gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy: mi is a folyami rendőrség feladatköre?» Erre nézve ugyan tökéletesen megfelel a 74.500/1939. számú BM. rendelet,­­ mégis, hogy válaszul szolgáljon a feltett kérdésre, szó szerint idézem a vonatkozó rendeletrészt: «A m. kir. rendőrséget általánosságban érintő rendeletek a folyamrendészeti szolgálatra beosztottakra nézve, amennyiben vala­ déligyümölcs, a­ szervek legjobban, legolcsóbban Budapest, IX., Ráday utca 3 Telefon: 189—330. A RENDŐRSÉG ÉS A FOLYAMRENDÉSZET írta: d­r. Giartan László rendőrfogadnazó (Sz­óla e­i­ re­t'Bi api­tán­yság} „Olimpia“ luxus cipőszalon I., Endresz György­ tér 6. (Délivasút mellett.) Telefon: 36-77.55. Állandóan raktáron tart elsőrendű kézimunka-, férfi-, női- és gyermekcipőket Külön mérték osztálv. őskeresztény cég. — A testület tagjainak 5 százalék engedmény 3 . A GÉPJÁRMŰVEZETŐK SEGÉLYNYÚJTÁSI KÖTELESSÉGE A napi sajtó rövid időközökben meg­döbbentő gyors egymásutánban számolt be közlekedési balesetekről, melyeknél gépjáróművezetők gázolás után megállás nélkül továbbrobogtak s az őket üldözőbe vevő rendőrközegek elől megszöktek. Hogy a gépjáróművezetők ily magatartása nemcsak szabálytalan, de legnagyobb mértékben embertelen, ezt minden jóér­zésű ember elismeri. A legóvatosabb, legkörültekintőbb és leggyakorlottabb gép­járóművezető is idéz­het elő közlekedési balesetet de magától értetődőnek is veszi, hogy nyomban meg­áldjon és tőle telhetőleg segítséget nyújt­son. Hiszen ez nemcsak minden jóízlésű embernek természetszerű hajlama, de jogszabály is. A 250000/929. B. M. szám­ú rendelet 55-ik. §-ának első bekezdése fél­­reérhetetlenü­l rendelkezik úgy, hogy aki közlekedési balesetet okoz, igazoltatás és segélynyújtás céljából köteles azonnal megáldani. Ha a vezető nyomban meg nem áll és nem törődik áldozatával, ak­kor az emberi érzés oly nagyfokú hiá­nyáról tesz tanúságot hogy magatartását súlyosan meg kell torolni. E tekintetben az eddigi büntető rendelkezések nem mu­tatkoznak elég szigorúaknak. A statisztika igazolja, hogy művelt, iskolázott gépjár­művezetők ritkán követnek el ily ember­telenséget, annál többen vannak ilyenek a hiányos nevelésű, valamint felületes, szakszerűtlen vezetői kiképzést nyert egyének sorai között. Kívánatos volna hogy nálunk is megszigorítassék az ide­vonatkozó büntető szakasz. Külföldön jóval súlyosabbak a büntetések, mint ha­zánkban. Németországban eddig könnyebb testi sérüléssel kapcsolatos baleset utáni megszökésért két havi fogház, vagy 10.000 márka pénzbüntetés járt, súlyosabb eset­ben, mikor ugyanis első segélynyújtás el­mulasztásáról volt szó, a büntetés hathavi fogház lehetett. A legújabb rendelet értel­mében semmiféle enyhítő körülmény nem vehető figyelembe s akár könnyebb, akár súlyosabb sérülést idézett elő a megszö­kött gépjáróművezető, a büntetés ezentúl kétévi fogházig is terjedhet, sőt kétévi fegyház is lehet! Hogy félreértés ne legyen: nemcsak akkor kell azonnal megállani, ha a bal­eset folytán emberben esett kár, hanem akkor is, ha látszólag semmi baj sem történt! A helyzet tisztázása, hatósági kö­zeg közbelépése után nyugodt lelkiisme­rettel indulhatunk tovább, de előbb nem. A hivatkozott 55. §. világosan kimondja, hogy „igazoltatás“ és „ segélynyújtás“ céljából kell azonnal megállani. Az első mondatban olvasható segélynyújtáson azt a segítséget értjük melyre például a megsérült járóműnek forgalomba helyezé­sére van szükség, tehát mintegy tárgyi segítséget értünk. A szakasz következő mondata kifejti, hogy a sérülés esetén kö­teles a szükséghez és a lehetőséghez ké­pest a segítségre szoruló sérültet első segélyben részesíteni.» Az itt említett «első segély» az emberi sérülés esetére szóló és feltétlenül kötelező. Sokan, kik vezetői kiképzésük akarm­ival nem lettek Műfog ORBA tagok részére a Minisztérium által utalandó összegért, előleg és ráfizetés nélkül Reggel 10—1-ig és d. u. 3—6-ig. BÍRÓ SÁNDOR vizsgázott fogász :n„ Budapest, Vill., Rákóczi­ út 25. sz. — Telefon: 138—039, erre kellőképpen kioktatva, azt hiszik, hogy egy «kis karambol», melynél alig sérült me­g egyik vagy másik járómű, nem számít és egyszerűen továbbrobog­nak. Ha majd a jogszabályalkotó a büntetési tételeket jelentékenyen fel fogja emelni, s az esetleges felmerült kételyeket világo­sabb szövegezéssel megszünteti, bizo­nyosra vesszük, hogy a megszökő gép­járóművezetők száma össze fog zsugo­rodni. Rétfalvi Müller Tivadar ny. alezredes

Next