Magyar Rendőr, 1969. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-11 / 36. szám
A nyomozást megszüntetik... A Pest megyei elvtársak — a BRFK-t és a többi megyei szerveket megkeresve — mintegy hetven személyt ellenőriztek. A járási szerveket és a kerületi kapitányságokat külön értesítették, és a budapesti nyomozók bevonásával szinte naponta egyeztették az adatokat. A terhelő bizonyítékok nagy része arra utalt, hogy a tettesek egyike Lakatos Karolin, egy ismert tolvajcsalád sarja. A nyomozókat csupán az ingatta meg egy kissé feltevésükben, hogy a szülők már jó ideje nem hallattak magukról. A nyomozást végül is elegendő bizonyíték híján meg kellett szüntetni. Ez persze nem jelentette, hogy a rendőrség elfeledte a hatvanezer forintos ügyet. Ellenkezőleg: továbbra is szemmel tartotta az egyik fő vonalat, a Lakatos családot, így szerzett tudomást arról, hogy Karolin fiútestvérének esküvőjén, november 23-án egy 25 000 forintba kerülő dinom-dánomot rendezett. Joggal tűnhetett fel mindez, hiszen környezetükben mindenki tudta, hogy ennyire azért nem megy jól a sora egyik Lakatosnak sem! Ráadásul Karolin a lakodalomkor egy jellegzetes bilincscsatos karórát ajándékozott a menyasszonynak, Rafael Arankának Ezeket a tényeket a korábbi adatokkal egyeztetve megállapították, hogy az egyik lehajtó ugyanezt az órát látta utasa karján, amikor Bugyi községből Sáriba mentek, s arról érdeklődött a nőtől, hogy hány óra. A nő akkor szinte dicsekedve tartotta a kérdező szeme elé azt a karját, amelyen bilincscsatos óra díszlett. A nyomozók nem elégedtek meg egyetlen bizonyossággal. Folyamatosan értékelték a hasonló ügyeket, sőt többször megjelentek más pénzlopási bűntett helyszínén is, remélve, hogy rábukkannak a Bugyi községbeli tettesekre. Végül valóban e szívós és mindenre kiterjedő munkájuk vezetett eredményre. ...és ismét elrendelik Bicskéről egy olyan jelzés érkezett, hogy Lakatos Karolintés sógornőjét, Rafael Arankát felismerték, amikor egy házból háromszáz forintot elloptak. 1969. július 7-én pedig ismét felbukkant ez a név Nagykátán, ahol Varga Béla Alsó- Egreskáta utca 42. számú lakásába jogtalanul behatolt egy cigánynő, s a szekrényben talált 76 600 forinttal megpróbált elillanni. A sértett anyósa, Varga Jánosné azonban észrevette a láda mellé rejtőzött tolvajt, aki egy óvatlan pillanatban viszszaszórta a szekrénybe a pénz nagy részét, csupán 2000 forintot tartott meg, majd rohanvást felkapaszkodott élettársa szekerére — a férfi a lovak közé csapott. Vargáné Viszont szüntelenül segítségért kiáltozva, és öreg korát meghazudtolva —futott utánuk. Beérte a kocsit és felkapaszkodott rá. Az emberek elállták a szekér útját — így került rendőrkézre Lakatos Karolin. Pál Ferenc rendőr főtörzsőrmester, helyi körzeti megbízott lelkiismeretes munkájával jól segítettea nyomozók tevékenységét. A bizonyítékok kétségtelenül Lakatos Karolin ellen szóltak, s az adatok egyértelműen arra utaltak, hogy a tettestárs Rafael Erzsébet volt. A Pest megyei Főügyészség 1969. július 7-én hatályon kívül helyezte a Bugyi községbeli pénzlopás ügyében hozott korábbi, nyomozást megszüntető határozatot, mivel a szaknyomozók szerint öszszefüggés van a két ügy között. És a második fejezet valóban választ adott több nyitva maradt kérdésre. Igaz, Lakatos Karolin hosszú ideig mindent tagadott, a bizonyítékok láttán azonban lassacskán megoldódott fa nyelve. A nyomozási kísérlet során megmutatta, hogyan hatolt be Kohutné házába ahol a nagy zsákmányt sejtette és meg is találta. Később megnevezte bűntársát is. Anyomozás során a rendőri szerveknek 44 500 forint maradékösszeget sikerült lefoglalniuk. A két cigánynő leleplezésével már eddig is egy sor ismeretlen tettesű ügy vált ismertté országszerte. Nem volt tehát felesleges a több mint fél éven át való bizakodás abban, hogy a tettesek végül is hálóba kerülnek. A vándorlásnak vége , és az ügy vizsgálati szakaszában bizonyosan még több függőben levő turpisságuk kerül napvilágra. p_ A Kohut-ház ajtaja nyitva állt — szinte vonzotta a besurranó tolvajokat Lakatos Karolin a nyomozási kísérletek során is egyenesen ahhoz a szekrényhez lépett, ahol a 60 000 forintot találta (Fotó: Kosztolni József) wm Véres tragédia GALÁD CSERBENHAGYÁS zárásáról, illetve ellenőrzéséről. Alig fél órán belül megmozdult Kaposvár, Fonyód, Siófok, Balatonboglár és Balatonföldvár egész rendőri állománya, hogy a 7-es, a 61-es, a 67-es és a 68-as számú utakon áthaladó gyanús, betört szélvédő végű, esetlegesen egy emberi bal kart rejtő gépkocsit feltartóztassa. A 67-es úton Horváth Imre rendőr főtörzsőrmester és Papp Antal rendőr szakaszvezető — a kaposvári őrs gépkocsizó járőre — megpillantott egy személyautót. Igaz, nem Wartburg, hanem Ford Taunás volt, a szélvédőüveg helyén azonban hatalmas űr tátongott. Az utasok igazoltatása során a járőr megállapította, hogy az autó Gaál Árpád 30 éves mérnöké, aki korábban hazánk fiának számított, időközben azonban elhagyta határainkat, s felvette az amerikai állampolgárságot. Útitársa Justkova Mária csehszlovák állampolgár — Engedjenek irtunkra, dolgunk van! — csattant Gaál Árpád hangja — Mi jogon tartóztatnak fel bennünket ? — Hogyan tört be a szélvédőüveg, és mit jelentsen a hölgy lábainál az a nagy vértócsa? — hangzott az erélyes kérdés — Egy őzzel ütköztünk össze — magyarázta a férfi egyre ingerültebben. — Nagyon sajnáljuk, de a látottak alapján elő kell állítanunk önöket a főkapitányságra. Ellentmondásnak nincs helye!___* Eközben Kiss István rendőr alezredes, közlekedésrendészeti osztályvezető megszervezte a helyszínelő bizottságot, amelynek — az események menetéhez igazodva — első teendője az AKÖV-telep előtt maradt Ford Taunus megszemlélése volt. Szemérmetlen tagadásban Legalább egy liter vér piroslott a kocsi padlógumiján. Sőt még a hátsó ablak és a kocsi ajtaja is vérfreccsenéstől és csurgástól tarkállott. A gépkocsit késedelem nélkül bevontatták a főkapitányságra. A helyszínen, Balatonfenyvesen — ahol mindvégig Drahos rendőr százados és Gerlay György rendőr hadnagy, a közrendvédelmi beosztottak igen aktív segítségével biztosított — szélvédőüveg-darabkákat rögzítettek. Vérmintát a fűből nem sikerült venni. A marcali kórházban fekvő sérült viszont annyi vért veszített, hogy az orvos egyetlen csepp mintát sem engedett levenni tőle. A sérült pantallója azonban — amelyen festékfoltok látszottak — alkalmasnak tűnt a vizsgálódásra, a bizottság éppen ezért lefoglalta a ruhadarabot. Ezzel párhuzamosan a főügyeleten kihallgatták Gaál Árpádot és nőismerősét. Mindketten makacsul tagadták a cserbenhagyás tényét. Sőt, Gaál követelte: hívják fel telefonon az amerikai nagykövetséget. Egyöntetűen azt állították, hogy nem jártak Balatonfenyvesen, hanem Budapesten tartózkodtak Arra a kérdésre, hogy mikor voltak utoljára bejelentett lakhelyükön, Balatonkeresztúron, azt válaszolták, hogy az előző napon, s most éppen oda szándékoznának visszatérni. És a jelenlegi kitérő? — hangzott a keresztkérdés. — Kirándultunk Kaposvárra ... Telefonutasításra gépkocsizó járőr szállt ki Balatonkeresztúrra. A rokonokkal történt beszélgetés után kisvártatva a járőr jelentette, hogy Gaál egész héten a községben tartózkodott. Augusztus 2-án, szombaton este nyolc óra tájt vacsoráztak, s nőismerősével azzal indultak útnak, hogy a vasárnapot a fővárosban töltik. A baleset 20 óra 40 perckor történt! Az összefüggések tehát mindenképpen Gaál Árpádék ellen szóltak , akik továbbra is tagadtak. Ekkor azonban már annyi bizonyíték gyűlt össze, hogy Gaál Árpádot letartóztatták az embertelen „úrvezető” Másnap a férfi beismerte, hogy valóban Budapestre indultak volna menyasszonyával, ha ez az esemény nem akadályozza őket. Körülbelül 80—90 kilométeres sebességgel haladtak, amikor Balatonfenyves belterületén nagy ütést éreztek, a kocsitest megrándult, s a szélvédőüveg szilánkjai szanaszét freccsentek. Gaál azonban nem fékezett, sőt, növelte a sebességet. Menyasszonya kérésére, hogy forduljanak meg, ezt válaszolta: — Most nem, de ha látunk egy rendőrt, bejelentjük a szerencsétlenséget.. Gaál persze nem tett eleget ígéretének, sőt a balatonlellei Becsali Csárdánál letért a 7-es útról. A 67-es úton azután néhány percre megállt, hogy a gépkocsit kitakarítsa. Állítólag ekkor vették észre a kocsiba zuhant emberi kart, amelyet elrejtettek az út mentén. De ekkorra már olyan feldúlt idegállapotba kerültek, hogy abbahagyták a kocsitakarítást, s nagy iramban közeledtek Kaposvár felé. Gaál Árpád útközben rábeszélte a lányt: ha bármi történne, mondja azt, hogy ezzel ütköztek össze. Justhova Mária augusztus 3-ig valóban betartotta ígéretét... — A sérültet a jobb sárhányó eleje kapta el. Bal karja kilendült, majd bevágódott, betörte a szélvédőüveget, és közben valahogyan beszorult a kocsi egyik részébe. Az ember felrepült a gépkocsi magasságába, majd visszazuhant ... de már a beszorult kar nélkül — összegezi a történteket Kiss István rendőr alezredes. — Gaál, miután cserbenhagyta a szerencsétlenül járt Török Gézát, a Balatonlelle — Kaposvár — Böhönye— Balatonkeresztúr útvonalon kerülővel akart visszatérni Balatonkeresztúrra Úgy gondolta, hogy ha sikerült átsiklania a „rendőrkordonon” (rendőrökkel egyébként mindenképpen találkoznia kellett!), otthon rendbehozza a gépkocsit, s egy általa ismert maszektól Ford Taunus szélvédőüveget vásárol a dollárért (Erre a tényre már önmagában is érdemes felfigyelni!) — Bár ez ideig minden cserbenhagyásos ügyünket sikerült kinyomoznunk, e 45 perces elfogási rekordnak mégis örülünk — folytatja Kiss alezredes — Sok többletmunkától menekültünk meg Az ORFK bűnügyi technikai osztálya egyébként a beküldött vérminta, a mikronyomok, valamint a pantalló alapján pontosan igazolta feltevéseinket Dr. Gelencsér István rendőr őrnagy, főkapitányhelyettes dicséretben és pénzjutalomban részesítette az akcióban legaktívabban dolgozó Drahos János rendőr századost, Horváth Imre rendőr főtörzsőrmestert és Papp Antal rendőr szakaszvezetőt. A főkapitányság vezető tisztjeinek egyöntetű véleménye, hogy mindenki képességei legjavát adta ebben az ügyben PLESS ZSUZSA Dr. Gelencsér István rendőr őrnagy, főkapitányhelyettes, megjutalmazta az akcióban kiemelkedő munkát végzett elvtársakat (Fotó: Papp János és Várfalvi József)