Magyar Rendőr, 1970. február-június (24. évfolyam, 5-25. szám)
1970-03-26 / 12. szám
EMLÉKÜKET MEGŐRIZZÜK FELAVATTÁK A BELÜGYMINISZTÉRIUM HŐSI HALOTTAINAK EMLÉKMŰVÉT Március 24-én a Belügyminisztérium aulájában ünneplőben gyülekeztek a meghívott vendégek, közöttük a hősi halottak hozzátartozói, a tábornoki kar több tagja, valamint a BM vezető beosztású tisztjei, hogy részt vegyenek a hősök tiszteletére és emlékére felállított emlékmű felavatásán. Az ünnepségen megjelent Benkei András belügyminiszter, Borbándi János, az MSZMP KB osztályvezetője, Venéczi János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Markója Imre, az igazságügyminiszter első helyettese; jelen voltak még: Galambos József, Németi József és Rácz Sándor rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettesek, Anda János, az MSZMP BM Bizottságának első titkára és Kiss István Munkácsy-díjas szobrászművész, az emlékmű alkotója. A Himnusz hangjai után Benkei András belügyminiszter elvtárs mondott ünnepi avató beszédet. KEDVES ELVTÁRSAK! Néhány nap múlva ünnepeljük hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját. 1945 márciusában Magyarország egyes területein még dörögtek a fegyverek. A hős szovjet hadsereg győztes csatákban üldözte ki hazánk területéről az elkeseredetten védekező német fasiszta hordákat és magyar csatlósaikat. Soha el nem múló hálával gondolunk a felszabadító Szovjetunióra, igaz barátunkra, aki mindenkor mellettünk állt és segítséget nyújtott nehézségeink leküzdéséhez. Viszonylag rövid történelmi időszak alatt két ízben is — 1945-ben és 1956-ban — szovjet hősök vére áztatta hazánk földjét. A mai napon emléket állítunk a Belügyminisztérium hősi halottainak, akik az elmúlt 25 év alatt esküjükhöz híven .„hazánknak, a szocializmust építő Magyar Népköztársaságnak, dolgozó népünk hatalmának és rendjének hűséges és tántoríthatatlan őrzői és védelmezői” voltak, akik esküjük szellemében „életük és vérük feláldozásával is népünk igaz fiaihoz méltó módon, becsülettel éltek és haltak”. KEDVES ELVTÁRSAK! Felszabadulás után az új demokratikus rendőrség megszervezése összefüggött a demokrácia megteremtéséért vívott harccal. A Belügyminisztériumhoz tartozni kezdettől fogva bátor helytállást, áldozatvállalást jelentett. Rövid idő alatt kialakult a fiatal belügyi szervek olyan tekintélye, hogy sem a bűnözők, sem a magyar demokrácia ellenségei nem érezhették magukat biztonságban. A belügyi szervek már a kezdeti időben is jelentős győzelmeket értek el a közrend, a közbiztonság megteremtéséért és megszilárdításáért vívott harcban. A fegyveresen garázdálkodó bűnözőcsoportok megfékezése során — a csempészbandák, a nyomor és az infláció vámszedői, az ellenség elleni harcban — sokan megsebesültek és életüket áldozták. Az eltelt 25 év alatt nagy utat tett meg dolgozó népünk. A sok munka, a harc és az áldozat nem volt hiábavaló. Országunkban alkotmányos rend van. Szocialista államunk munkát, biztonságot és védelmet biztosít minden állampolgárnak. A fejlődés nem volt hibáktól mentes. Törést idézett elő 1956 októberében az ellenforradalmi lázadás, amely mérhetetlen károkat okozott, de nem tudta megsemmisíteni a szocialista rendet, nem tudta eltéríteni népünket kitűzött céljától, a szocializmus építésétől. 1956 októberében nehéz napokat élt át népünk. Az ellenforradalmárok az utcákon, otthonaikban kínozták, lincselték, gyilkolták a párt, a nép ügyéért harcoló munkásokat, parasztokat, értelmiségieket s az esküjükhöz hű belügyi dolgozókat. A támadás elsősorban a párt- és a hatalmi szervek, a kommunisták és a haladó emberek ellen irányult Az ellenforradalom támadásának egyik célpontja a Belügyminisztérium volt. Sok elvtársunk, munkás- és parasztfiatalok, sorkatonák, munkásokból és parasztokból lett tisztek estek el a párt- és állami szerveink objektumai védelmében — a rádiónál, a Budapesti Pártbizottság székházánál a Köztársaság téren, a különböző utcai harcok során a fővárosban és vidéken. Nehéz az elesett hősök közül bárki nevét is kiemelni, hiszen hősök voltak mindannyian, fogadalmukhoz, esküjükhöz híven helytálltak e nehéz napokban a legdrágábbat, életüket adták a dolgozó nép rendjének védelmében. Hűségük a néphez, a párthoz, a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz példa valamennyiünk számára. Elvtársaink, akik ebben a szellemben nevelkedtek és látták el sokszor nehéz szolgálatukat, ezekért az eszmékért éltek és haltak. A Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri székházát az ellenforradalmárok ostrommal elfoglalták és példátlan kegyetlenséggel meggyilkoltak kommunista vezetőket, felkoncoltak számos, a pártház védelmében részt vevő belügyi beosztottat. Az ellenforradalmi csőcselék bestiális módon meggyilkolta a pártház védelmére kirendelt karhatalmi egység parancsnokát, aki a legválságosabb percekben is megőrizte higgadtságát és személyes bátorságával, határozottságával magával ragadta harcostársait. A katonai esküjéhez hűen az utolsó pillanatig teljesítette kötelességét. Ezekben a nehéz napokban a kommunisták, a belügyi dolgozók bátorsága kimagasló példája a kommunista helytállásnak és igaz hazafiságnak. Súlyosan sebesült belügyi beosztottakat bátor és derék hazafiak, ismeretlen emberek mentettek meg a biztos pusztulástól, amikor a sok sebből vérző harcosokat életük kockáztatásával egészségügyi segélyhelyekre vitték. Ma is kötelességünknek tartjuk kifejezni köszönetünket az ismert és ismeretlen segítőknek, akiknek példamutató, bátor tette életek megmentését eredményezte. A szocializmus eszméihez hű magyar dolgozók büszkék a hősökre, akik nem tétováztak a néphatalom védelmében fegyvert használni. Bátran elmondhatjuk, hogy népünknek olyan belügyi dolgozókra van szüksége — most és a jövőben is —, akik minden időben és minden körülmények között határozottan tudnak cselekedni. 1956 októberében az imperialisták bérencei a munkásosztály igazságáért bátran kiálló embereket gyilkoltak le. A brutalitás kiváltotta az ellenség iránti mélységes gyűlöletet, a szocialista haza iránti ragaszkodást minden becsületes magyar dolgozóban. Szerte a vágon a szocializmus eszméjéhez hű emberek milliói is aggodalommal figyelték a magyarországi eseményeket A szovjet emberek életüket sem kímélve siettek segítségünkre és nagy véráldozatok árán megmentették hazánkat, népünket attól, hogy fasiszta elemek megsemmisítsék szocialista vívmányainkat. A küzdelem, bár nagy áldozatot követelt, győzelemmel fejeződött be. Az ellenforradalom és az ellene való harc megrázó élménye tollat adott költőink kezébe is. Versírásra serkentette Turán István elvtársat is, aki ebben az időben határőrszolgálatot teljesített — és a következőképpen emlékezik: „Őrzi az idő mind a hősöket, A kiknek szíve többé nem dobog: Róluk beszélnek itt e bús kövek, S őket zengik majd késő dalnokok... ... A szó erőtlen, és a szív nehéz: Tettekre szólít az emlékezés!” Szivünkben soha el nem múló fájdalommal és tisztelettel gondolunk a Belügyminisztérium mártírjaira, a hősökre, akik a legdrágábbat, az életüket adták hazájukért, népükért. De hősi halált halt elvtársaink elvesztése miatti fájdalmunkat enyhíti az a tudat, hogy életüket nem áldozták hiába. A Szovjetunió segítségével népünk úrrá tudott lenni az ellenforradalom felett. Pártunk irányítása mellett nemcsak megszilárdította a szocialista építőmunka eredményeit, hanem újabb jelentős sikereket ért el, lerakta a szocializmus alapjait és annak teljes felépítéséért dolgozik. KEDVES ELVTÁRSAK! Az emlékmű-avatáson többen jelen vannak — akiknek ezt egészségi állapota engedi és testületünkben vagy más munkahelyen dolgoznak —, akik az ellenség elleni harcban súlyos sérüléseket szenvedtek. Közülük többen fiatalon megrokkantak, számosan egész életükben viselik sérüléseik nyomát. Tisztelettel emlékezünk meg ezen az ünnepségen róluk és hősi cselekedeteikről. Többen jelen vannak hősi halottaink hozzátartozói: apjukat elvesztett gyermekek, férjüket elvesztett feleségek, gyermeküket elvesztett szülők. Az ő áldozatuk nagyon nagy és pótolhatatlan. Szocialista államunk humanista lényegéből fakad, hogy a rokkant harcosokról, a hátramaradt hozzátartozókról kormányunk — lehetőségeihez képest — gondoskodik — ezzel a gondoskodással csökkentve azt a veszteséget, amelyet elszenvedtek. KEDVES ELVTÁRSAK! A belügyi szolgálatban békés időszakban sincs fegyvernyugvás. A feladatok ellátása a szolgálat egyetlen területén sem könnyű. Személyi állományunk a belügyi szolgálat legkülönbözőbb posztjain hivatástudattal végzi munkáját, tevékenyen hozzájárul társadalmunk zavartalan fejlődésének, népünk békés alkotómunkájának biztosításához. Az állambiztonsági munkában, a bűnüldözésben, határaink védelmében, a karhatalmi feladatok ellátásában, a közrendvédelemben, a közlekedés irányításában, az elemi csapások elhárításában, a népi vagyon tűz elleni védelmében és a belügyi szolgálat egyéb területein állományunk becsülettel helytállt és helytáll. A Belügyminisztérium szervei pártunk és államunk iránti odaadással, a polgári lakosság egyre hatékonyabb támogatásával és közreműködésével végzik munkájukat. A szolgálati feladatok ellátásához a párt- és társadalmi szervektől, a lakosság különböző rétegeitől nap mint nap felbecsülhetetlen értékű segítséget kapunk. A többi fegyveres testülettel együttműködve, szilárdan őrködünk hazánk biztonsága felett, biztosítva a nyugodt, békés építőmunka feltételeit dolgozó népünk számára. KEDVES ELVTÁRSAK! A szocializmusért vívott harc a Belügyminisztérium beosztottaitól is nagy erőfeszítéseket és áldozatokat követelt. Felszabadulásunktól napjainkig a Belügyminisztérium állományából 233 elvtársunk halt hősi halott A Belügyminisztérium hősi halottainak emlékét hivatott megőrizni ez az emlékmű. Az ügy, amelynek szolgálatáért életüket áldozták, győzedelmes volt. Az emlékmű tanúság arról is, hogy dolgozó népünk nem felejtkezik meg hű fiairól, őrzi mártírjainak emlékét, s tetteiket és áldozatukat példaként tekinti. Már folytak az emlékmű felállításának munkálatai, amikor bekövetkezett az az ismert esemény, amelynek során bűnözőkkel vívott tűzharcban életét vesztette, hősi halált halt az itt felállított emlékművön utolsó helyen szereplő Börcsök András rendőr alhadnagy elvtárs. Hősi halottaink tragikus sorsa bizonyítja a magas fokú hivatástudat és az önfeláldozást, amelyet tömören kifejez az emlékművön olvasható egyetlen mondat is: „Szerettétek a népet és meghaltatok.” Amikor az előttünk álló emlékművön a Belügyminisztérium megörökíti elesett hőseinek nevét, egyben tiszteleg áldozatuk előtt is. Hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmával kegyelettel emlékezünk a hősökre, akik helytállásukkal hozzájárultak szocialista hazánk fejlődéséhez, népünk boldogulásához. Ezt szimbolizálja és fejezi ki Kiss István Munkácsy-díjas szobrászművész most felállításra került alkotása, amely előtt nemzeti ünnepeinken és a munkásmozgalom nagy ünnepein díszőrség felállításával tisztelgünk a hősök emlékének. Az emlékmű hirdeti, hogy hősi halottaink áldozata nem volt hiábavaló. Hősi helytállásuk példaként áll a Belügyminisztérium egész személyi állománya előtt. Nevüket tisztelet övezi, hősi példájuk új tettekre serkent, emléküket őrzi a társadalom és az a testület, amelynek tagjai voltak. E gondolatok jegyében avatom fel a Belügyminisztérium hősi halottainak emlékművét. Az ünnepi beszéd után koszorúzás következett. A Belügyminisztérium koszorúját Benkei András belügyminiszter, valamint Rácz Sándor, Németi József és Galambos József rendőr vezérőrnagy, miniszterhelyettesek, a fegyveres erők és a Magyar Partizánszövetség koszorúját dr. Sajnovits János vezérőrnagy, Szalai Zoltán vezérőrnagy, Nagy György, a munkásőrség országos parancsnok-helyettese, Gábor István, a Magyar Partizánszövetség elnöke. Az MSZMP BM-bizottsága és a KISZ BM-bizottsága nevében Anda János pb első titkára és Berkesi Ferenc, a BM KISZ-bizottság titkára helyezték el a koszorúkat. Az ünnepségen közreműködött a Vasas Kórus — Vass Lajos vezetésével. Az emlékműavatás az Internacionálé hangjaival ért véget.