Magyar Rendőr, 1982. július-december (36. évfolyam, 27-53. szám)

1982-10-23 / 43. szám

Fennállásának 30. évforduló­jára készül a Német Demok­ratikus Köztársaság belügy- és állambiztonsági minisztériumá­nak sportegyesülete. A testvéri Dynamót nemcsak azért jegy­zik a szakemberek, mert a belügyi sportakiádokon hosszú évek óta ve­zető szerepet játszik, hanem azért is, mert — ugyancsak régóta — nincs világverseny Dynamo-szí­­neket képviselő győztes versenyző nélkül. Érthető tehát, hogy a legutóbbi, a Berlinben rendezett atlétikai spar­­takiád alkalmával megragadtuk a lehetőséget, tájékoztatást kértünk Alexander Tensmann ezredestől, a Dynamo elnökének politikai helyet­tesétől az egyesület történetéről. — Melyek voltak a megalakulás előzményei? — Ami egyesületünk előéletét il­leti — kezdte tájékoztatóját Ale­xander Tensmann ezredes —, eh­hez hozzátartozik, hogy a Szovjet­unió Vörös Hadserege által felsza­badított keleti országrészben a fa­siszta rendszer megsemmisítésével létalapjukat vesztették egyesületei is, ezek sorában a sportklubok. A demokratizálódási folyamat megkezdése tehát — miként a tár­sadalmi élet minden területén — a sportéletben is teljesen új tevé­kenységet jelentett. A szovjet had­sereg támogatásával alakultak meg az első sportszervek már 1345-ben; az akkori rendőrség egységeiben le­hetett megtalálni az antifasiszta sportszervezőket, a volt munkás­­sportolókat. Akkoriban nem is le­hetett sokkal több és fontosabb dol­guk, mint tenni valamit a közrend és a közbiztonság megteremtésén, megszilárdításán fáradozók egész­ségének a megóvása érdekében, fi­zikumuk fejlesztéséért. S mert az élet, a szükségszerű­ség teremtette meg feltételeit az új sporttevékenységnek, néhány év elteltével, még az NDK kikiáltása előtt, már minden főkapitányságon, továbbá városi és járási kapitány­ságon működtek a sportolókat szer­vező csoportok. — Mi volt a következő lépés? — A Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásával természe­tesen új helyzet teremtődött. Ellen­ségeink mindent elkövettek gyen­gítésére, lejáratására, a munkás­paraszt hatalomnak tehát sar­olda­lúan kellett gondoskodnia önvédel­méről. Kialakultak a fegyveres erők különböző testületei, a koráb­bi demokratikus rendőrségből is ki­váltak a biztonsági szervek, ren­dészeti szervek, amelyek mindegyi­kének működött sportcsoportja. E helyzetből következően felme­rült a gondolat: meg kell szüntetni az erők szétforgácsoltságát, létre kell hozni a belügyi és állambiz­tonsági szervek egységes sportegye­sületét, éppen az erők tömörítése érdekében. S a gondolatot — kereken 30 esztendeje — tett követte azzal, hogy Erich Miike vezérezredes, az NSZEP Politikai Bizottságának tag­ja, állambiztonsági miniszter javas­latára megalakult a Dynamo. Az állambiztonsági, a rendőrségi és a vámügyi szerveket magában foglaló egyesület céljai azonosak a többi fegyveres testület sportklub­jainak céljaival, s különböző élet­koriakat tömörítve, erős társadal­mi bázissal rendelkezve fejti ki te­vékenységét. Ennek három fő irá­nya: a szolgálati feladatok mara­déktalan teljesítése, az élsportolók felkészítése világszínvonalú teljesít­ményre; a családtagok nevelése egészségesebb, közösségibb életre. Nem vitás az sem, hogy a jó sportered­mények kedvezően hatnak a fegyveres erők és az állampol­gárok kapcsolataira, s mert ala­posabban megismerik, nagyobb el­ismeréssel tekintenek áldozatos munkájukra. Jelezte itt két adat a Dynamo népszerűségét, társadalmi bázisának alakulását. 30 esztendeje 23 000 ta­got számlált a klub, s valameny­­nyien a testületben szolgáltak, ma 260 000-es tagságának csaknem egy­­harmada gyermek-, illetve iskolás korú — a feleségeken és a férjeken kívül. — Hogyan jellemezhető a Dyna­mo egy-egy fontosabb korszaka? — Az első — az 1353—61 közötti periódus — legfontosabb vonása, hogy a Dynamo erős szocialista egyesületté fejlődött. Vonatkozik e megállapítás az általános testneve­lési kiképzésre, minthogy évről évre mind többen tettek vizsgát, szereztek jelvényt meghatározott feladatok teljesítésével. Mindenki megtanult úszni, főként a nyugati és déli megyékben, és lendületes fejlődésnek indult a gyerekek, az iskolás korúak sportolása. De sokat tettek a Dynamo ver­senyzői azért is, hogy az NDK kö­zelebb kerüljön a világ élvonalá­hoz. A versenyeredmények dinami­kus javulása alapozta meg azt a lehetőséget is, hogy közös német csapat indulhatott az 1956-os olim­piai játékokon. A téli világverse­nyen Harry Glass volt a Dynamo első aranyérmese, Melbourne-ben pedig az egyesület jó hírnevét há­rom ezüst öregbítette. Az 1960-as olimpiai játékok Dy­­namo-listája: 1 arany, 4 ezüst, 3 bronz, az 1964. évi mérleg pedig 1 ezüst és 1 bronz. S mert a világ­­bajnokságok küzdelmeiben 1959— 1966 között 14 Dynamo-gy­őzelem született, ily módon az egyesület­nek is nagy szerepe volt abban, hogy az 1968-as olimpián első íz­ben lehetett jelen az NDK szuve­rén nemzeti válogatottja. A Dyna­mo legjobbjai 1 arany-, 3 ezüst- és 3 bronzérem megszerzésével mutat­koztak be. Vagyis a Dynamo történetének második periódusa idején, 1961—72 között az egyesület mindinkább bi­zonyítani tudta életrevalóságát, megbecsülést szerzett eredményes munkájával, hozzájárult az NDK tekintélyének a növeléséhez. Eldőlt a két állam közötti sportvetélkedés­ben a kérdés, hogy ki a jobb: a kétszer gazdagabb és népesebb NSZK vagy az NDK? A harmadik, 1972—80-ig tartó szakasz legfőbb jellemzője, hogy tovább erősödött az egyesület bel­ügyi jellege; a korszerűbb techni­kai felszereltség, a magasabb köve­telmények erőteljesebb fizikumot is igényeltek. Még fontosabbá vált te­hát a testnevelés jelentősége. Az NDK eredményességével a sportvilág élvonalába került, s eh­hez a Dynamo úgy járult hozzá, hogy az NDK válogatottjainak mintegy kétharmada az egyesület sportolója, s versenyzőik szerzik meg az érmek, a helyezések egyharma­­dát. — Melyek a 80-as évek teendői, hogyan jellemezhetők sportkapcso­lataik? — Bizonyos, hogy az évtized kö­vetelményei még nehezebb próbára teszik a Dynamót is. Még erősebb­nek kell lennie politikai, szervezeti szempontból s eredményesség te­kintetében. Tovább kell növelnie a taglétszámát, erősítenie a csalá­dokkal, állampolgárokkal a kapcsola­tait. Hatékonyabb munkát kell vé­gezni a honvédelmi nevelés terén, erősíteni a szocialista hazafiság tu­datát mindenkiben, így a fiatalok körében is. Az NSZEP, az NDK kormánya, a Varsói Szerződés tagállamaihoz ha­sonlóan, mindent megtesz a tartós béke biztosításáért, a munkás-pa­raszt hatalom vívmányainak védel­méért. Ebben szép és fontos szerep jut az egyesületnek azzal is, hogy negyedmilliós tábora társadalmi erejére is támaszkodva erősíti a dol­gozókban a belügyi és állambiz­tonsági szervek iránti bizalmat, munkájuk aktív támogatására ser­kenti az állampolgárokat, legjobb­jait felkészíti a haza fegyveres szol­gálatára is. Az egyesület igen sokat tanult a testvéri sportkluboktól. A kezdet kezdetén például nélkülözhetetlen volt a sportélet megindításában a szovjet fegyveres erők támogatása, s az a segítség, amelyet a szovjet Dinamo adott a szakosztályi élet megindításához, fejlesztéséhez. Ugyancsak igen jelentős volt a magyar szakemberek, az Újpesti Dózsa közreműködése például a ví­vás, a labdarúgás megalapozásában. Elmondható, hogy magyar edzők írták a Dynamo történetének egy részét. Tanulnunk ma is érdemes, szük­séges, meggyőzően bizonyítják ezt a belügyi spartakiádok, amelyek szak­mai és politikai szempontból egy­aránt élővé, gyümölcsözővé teszik testvéri sportszerveink kapcsolatait — fejezte be tájékoztatóját Alexan­der Tensmann ezredes, a Dynamo elnökének politikai helyettese. CSIZMADIA GYÖRGY JUBILEUMRA KÉSZÜL A DYNAMO Ingrid Fest szép gyakorlata Nem lehet elég korán kezdeni VINCZE KÁLMÁN nyugállományú rendőr őr­nagy életének 77. évében váratlanul elhunyt. 17 éves korától vett részt a mun­kásmozgalomban, és egyike volt az Ifjú Proletár cí­mű lap terjesztőinek. El­lenállási tevékenysége miatt többször bebörtö­nözték és internálták. A KMP-nek 1931-ben lett tagja. A párt javaslatára 1944-ben rendőri állomány­ba került. Mint hivatásos rendőrtiszt különböző fele­lősségteljes beosztásokban teljesített szolgálatot. 1962 júliusáig — nyugdíjba me­neteléig — a Nógrád me­gyei Rendőr-főkapitánysá­gon végezte munkáját. A belügyi szervekkel ezt kö­vetően sem szakadt meg a munkakapcsolata. Szakmai és pártmunká­jának elismeréseként 1970- ben megkapta az Elnöki Tanács által adományozott Vörös Csillag Érdemrendet, tulajdonosa volt a Szocia­lista Hazáért­­Érdemrend­nek és a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremnek. Vincze Kálmánt a Bel­ügyminisztérium halottja­ként, katonai tisztelet­­adással helyezték örök nyugalomra a salgótarjáni központi temetőben. HORVÁTH KÁLMÁN nyugállományú rendőr őr­nagy 54 éves korában hosszan tartó, súlyos be­tegség következtében el­hunyt. Horváth Kálmán 27 éven keresztül teljesített szolgá­latot a Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság állo­mányában, nyugdíjba vo­nulásakor a karcagi kapi­tányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetője volt. Eredményes munkája elismeréséül több­ször részesült kitüntetés­ben, dicséretben és juta­lomban. A rendőrség halottja­ként katonai tiszteletadás­sal helyezték örök nyuga­lomra a karcagi temető­ben. CZOBOR SÁNDOR nyugállományú rendőr őr­nagy életének 57. évében, súlyos betegség következté­ben elhunyt. Czobor Sándor 1954 óta teljesített rendőri szolgála­tot a paksi Városi és Já­rási Rendőrkapitányság állományában. 1951 óta tagja volt a pártnak, több éven keresztül a kapitány­ság alapszervezeti párttit­­káraként tevékenykedett. Jó munkája elismeréséül számos kitüntetésben ré­szesült, tulajdonosa volt a Kiváló Szolgálatért Érdem­rendnek is. Családja és munkatársai katonai tiszteletadással vettek tőle búcsút a pak­si temetőben. KISS JÓZSEF nyugalmazott rendőr fő­törzsőrmester életének 56. évében elhunyt. Kiss József 1952. novem­bertől teljesített rendőri szolgálatot a Somogy me­gyei Rendőr-főkapitánysá­gon. 1975-ben vonult nyug­állományba. 1956-tól volt a párt tagja. Tulajdonosa volt a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata és a Közbiztonsági Érem bronz fokozata kitünteté­seknek. A babócsai teme­tőben helyezték örök nyu­galomra. LAKATOS ISTVÁN nyugalmazott rendőr száza­dos életének 58. évében súlyos betegség következ­tében elhunyt. Lakatos István 30 éven keresztül teljesített szolgá­latot a Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság állo­mányában közrendvédelmi beosztottként, majd nyomo­zótisztként végezte munká­ját. Eredményes munkája el­ismeréséül több alkalom­mal részesült kitüntetés­ben, jutalomban. A rendőrség halottjaként, családja, elvtársai jelenlé­tében helyezték örök nyu­galomra a pusztamonosto­ri temetőben. BUDAI JÁNOS nyugállományú rendőr hadnagy életének 62. évé­ben, 1982. augusztus 29-én elhunyt. Budai János 1945. de­cember 1-én kezdte rend­őri szolgálatát. A marcali városi és járási kapitány­ság állományában váltás­parancsnokként, majd igazgatásrendészeti elő­adóként teljesített szolgá­latot. Hivatástudattal vég­zett munkája elismerése­ként több esetben része­sült dicséretben és jutalom­­ban. HALÁSZ JÓZSEF nyugállományú rendőr al­ezredes 60. életévében hosszan tartó betegség kö­vetkeztében elhunyt. Halász József 1945 óta teljesített szolgálatot a Belügyminisztérium állo­mányában különböző fele­lős beosztásokban. Munká­ja elismeréséül számos ki­tüntetésben, dicséretben és jutalomban részesült. A rendőrség halottjaként, katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra a Rákoskeresztúri új köz­temetőben. KARBUSITZKY JÓZSEF nyugállományú rendőr szá­zados életének 74. évében súlyos betegség után el­hunyt. 1956-tól 1958-ig, nyugdí­jazásáig teljesített szolgá­latot a Belügyminiszté­rium állományában. Szol­gálati feladatát mindenkor fegyelmezetten, példamuta­tóan látta el, ezért több ízben részesült kitüntetés­ben, dicséretben és juta­lomban. CZEBE LAJOS önkéntes rendőr életének 59. évében elhunyt. Húsz éve teljesített szolgálatot a szeghalmi Járási Rend­őrkapitányság egyik körzeti megbízotti csoportjánál ön­kéntes rendőri csoportveze­tőként. Jó munkájáért több ízben részesült dicséret­ben, jutalomban. H­ALOTTfl­MK emléküket kegyelettel megőrizzük MAGYAR RENDŐR A BELÜGYMINISZTÉRIUM KÉPES HETILAPJA Főszerkesztő: DR. BARTA SÁNDOR; főszerkesztő-helyettes: CSONGRÁDI JÁNOS; olvasószerkesztő: KOMJÁTHI LÁSZLÓ; kép- és tördelőszerkesztő: BÍRÓ ÉVA. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Münnich Ferenc utca 28. 1051. Kiadja a BM oktatási és közművelődési csoportfőnöksége. Felelős kiadó: MÁNDI SÁNDOR. LEVÉLCÍM: Budapest, postafiók 19, 1363. POSTAUTALVÁNY: 235-90151-1115. TELEFON: szerkesztőség: 121-710, 313-700. lapterjesztés: 15-727 vagy 14-246. - 82.2311/2-43 Zrinyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató. HU ISSN 0230-192 x 1824

Next