Magyar Sajtó, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
egyes szakterületek felelős vezetői és az újságírók között rendszeres és bizalomteli véleménycsere legyen minden érdembeli politikai, gazdasági és kulturális kérdésben. A kongresszusi beszámoló a sajtó munkáját a maga sokoldalúságában értékelte, amikor megállapította, hogy lapjaink napirenden tartják és magyarázzák a szocialista építés és a nemzetközi élet legidőszerűbb, legfontosabb kérdéseit, mozgósítanak és tájékoztatnak, művelnek és nevelnek, vitatkoznak és állást foglalnak. Nagy jelentőségű sajtónk fejlődése és színvonala szempontjából, hogy mindezeket a követelményeket ma szerves egységként kezeljük és újságjaink nem akarják az egyik feladatot a másikkal szembeállítani, a másik rovására megoldani. A kommunista sajtónak napjainkban is hivatása a mozgósítás a szocializmus építésének mindennapi feladataira. Ez nem történhet meg csupán jelszavak, útmutatások, instrukciók közzétételével. Az újság nem körlevél és nem sillabusz. A sajtó mozgósító hatása is csak akkor érvényesülhet igazán, ha jól ellátjuk a tájékoztatás feladatait. A világ és az ország eseményeinekszocialista objektivitással, köntörfalazás nélkül megírt krónikája nagymértékben járulhat hozzá ahhoz, hogy az emberek jobban lássák és méltányolják a szocialista építés eredményeit, céljait, a nemzetközi erőviszonyokat és azokat a napi feladatokat is, amelyeknek megoldásához nekik is hozzá kell járulniok. A szocialista sajtó mozgósító, tájékoztató hivatását egészíti ki egyéb irányú nevelő tevékenysége. Ennek viszont előfeltétele az eszmei és etikai szilárdság magasra állított mércéje, az erőfeszítés az újságírás színvonalának szüntelen emelésére. De nevelni csak akkor tudunk, ha sajtónkat olvasmányossá, szórakoztatóvá, szenzációssá is tesszük, e szó helyes értelmében. Az újságírás magas eszmei és etikai színvonala és a szórakoztatás követelménye nem ellentétes egymással, ellenkezőleg, a világnézeti nevelés feladatai csakis friss, eleven, szórakoztató és olvasmányos sajtó segítségével valósíthatók meg. Téves azonban az a felfogás, hogy a színvonal rovására kell engedményeket tenni a polgári és kispolgári életfelfogásnak annak érdekében, hogy újságjaink jobban kielégítsék az olvasóközönség állítólagos igényeit. Teljesen reális és jogos a kongresszus azon követelménye, hogy oly módon csináljunk jobb, olvasmányosabb, népszerűbb, demokratikus sajtót, hogy egyszersmind ne tegyünk engedményt a polgári és kispolgári életfelfogásnak, ízlésnek és az újságírók tollukkal legyenek mindig az imperialisták, a kapitalista társadalom határozott bírálói, védjék szenvedélyesen a szocializmus igazságait. A kongresszus nagy teret szentelt a nemzetközi helyzet elemzésének és kezdeményező külpolitikánk megvilágításának. Sajtónk megtisztelő feladata, hogy a soron következő hónapokban és években a kongresszus elemzése alapján színvonalasabban foglalkozzék a nemzetközi élet történéseivel, azok hátterével. Annál is inkább, mert tájékoztatásunk a nemzetközi eseményekről még gyakran hiányos és lassú, és az olvasó joggal panaszolja, hogy nem mindig nyújtunk számára elegendő segítséget az eligazodáshoz. Nemzetközi tájékoztatásunk egyik hibája, hogy a külpolitikai rovatok meglehetősen szűkreszabott terjedelmi keretei között az egyes eseményekről szóló tájékoztatás időnként lassú, sőt teljesen elmarad, vagy pedig nem követjük az egyes fejleményeket végig, a kialakulástól kezdve egészen addig, ameddig kiteljesednek. Gyakori még a tájékozatlanság vagy elvi bizonytalanság miatt a nemzetközi viszonyok sematikus egyszerűsítése. Különösen vonatkozik ez olyan eseményekre, amelyek az úgynevezett harmadik világ országaiban történnek. El kell oszlatni azokat a — részben a sajtó által teremtett — illúziókat, hogy a fejlődő országok könnyen és ellentmondások, átmeneti kudarcok és visszaesések nélkül tudnak haladni a függetlenség, az antiimperialista harc, az életszínvonal emelésének útján. A kongresszus útmutatásai nyomán még szembetűnőbb, hogy sajtónk nem végzi kielégítően a szocialista világrendszer, az egyes szocialista országok életének és fejlődésének bemutatását. Nem túlzunk,ha azt állítjuk, hogy az újságolvasó néha kevesebbet tud a szomszédos szocialista országok helyzetéről, problémáiról, külpolitikai lépéseiről, mint távoli földrészek számunkra kevésbé jelentős országairól. Eléggé eluralkodott a mi sajtónkban — nem is minden alap nélkül — az a felfogás, hogy az egyes szocialista országokról csak úgy lehet írni, hogy mellőzzük a problémákat, a