Magyar Sajtó, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
nehézségeket, a fejlődés ellentmondásait. Ennek következtében olykor nem tudjuk eléggé meggyőzően népszerűsíteni azokat a domináló eredményeket sem, amelyeket a szocialista országok nap mint nap elérnek. És még az a helytelen felfogás, hogy mindaz, ami az egyes szocialista országokban végbemegy „nem érdekes, nem izgalmas”. Keveset olvashattunk például arról, hogy milyen eredmények és nehézségek közepette valósítják meg a szomszédos Csehszlovákia népgazdaságában az új mechanizmust, hogy milyen okok késztetik a Lengyel Népköztársaságot, vagy a Német Demokratikus Köztársaságot az NSZK-val folytatott politikájukban ilyen vagy olyan aktuális lépésre. S mennyivel többet tehetnénk a tekintetben is, hogy a mindennapi tájékoztatás és kommentálás segítségével még jobban megismerje a magyar olvasó a Szovjetunió kül- és belpolitikájának eredményeit és a világra gyakorolt roppant hatását. Nem részletezzük tovább. A lényeg az, hogy elemeznünk kell, hogyan tudunk egy realisztikusabb, színvonalasabb, elvszerűbb külpolitikai újságírást meghonosítani, sokoldalúbb és gazdagabb tájékoztatást adni és egyszersmind fekete-fehér leegyszerűsítések nélkül közérthetőbbé tenni a nemzetközi történéseket. Sajtónk nagy feladata, változatlanul, a gazdasági építőmunkával való foglalkozás, de az eddiginél népszerűbb, közérthetőbb formában. Különösen nagy felelősség hárul ránk azért, hogy jobban megmagyarázzuk és érthetőbbé tegyük a népgazdaság irányítási rendszerének reformját, annak szükségességét, egyengessük az eredményes végrehajtást, segítsünk leküzdeni az ellenállást, az értetlenségből adódó nehézségeket. E tekintetben még csak a kezdet kezdeténél tartunk. A gazdasági irányítás reformja új szemléletet követel meg mindenkitől. Új szemléletre van szükség a sajtóban is. Nem elégedhetünk meg többé azzal, hogy ostorozzuk a bürokrácia felszíni jelenségeit. Mélyebbre kell hatolnunk, annak megvilágításához, hogy különböző bürokratikus és más káros jelenségeket milyen szervi beszélgetések okozzák és mit kell tenni a tüneti kezelés helyett azok érdemi leküzdéséért. Mindez nagyobb hozzáértést és mesterségbeli tudást kíván az eddiginél. A gazdasági reform megvalósítása minden fokon növeli majd a felelősségérzetet, hiszen minden szinten nagyobb lesz az érdemi intézkedés lehetősége is. Ezért új tartalmat kap az állami fegyelem. Megnehezül a felelősség áthárítása. Megnő a társadalmi szervek, s ezáltal a dolgozó emberek beleszólási lehetősége és igénye is a kérdések érdembeli eldöntésébe. Ilyen körülmények között nagy feladat hárul a sajtóra, hogy még inkább a demokratikus közvélemény fórumává váljék. A kongresszus gondolatokban gazdag volt és nagy ösztönzést ad a publicisztika fellendítésére. Társadalmunkban sok vita folyik és szükség van a helyes értelmezésre. Hogyan érvényesüljön az élet minden területén a párt, a munkásosztály vezető szerepe? Hogyan kell helyesen érvényesíteni az anyagi érdekeltség elvét anélkül, hogy teret nyerjen az önző anyagiasság és növekedjék az „elpolgáriasodás” veszélye? Mit kell tennünk, hogy leküzdjük a nacionalizmus maradványait, amelyek nemcsak régi, de nem egyszer új köntösben is jelentkeznek napjainkban? Ezekben és más kérdésekben olyan útmutatásokat adott a kongresszus, amelyeknek feldolgozása, magyarázása megtisztelő hivatása a sajtónak az elkövetkező években. A sajtó fejlődése mindenkor része, sőt függvénye annak, hogyan alakul az országban a szocialista demokrácia fejlődése, egyben vissza is hat rá. Nos, a IX. kongresszus igen nagy ösztönzést adott országunkban a demokrácia fejlődésének. Már szólottunk arról, hogy a gazdasági mechanizmus reformja is együtt jár majd a többi között az üzemi-vállalati demokrácia kiszélesítésével. Ezt a folyamatot még inkább kiszélesíti a tanácstagi és képviselőválasztói rendszer már végrehajtott módosítása, a tömegszervezetek szerepének megnövelése és a párton belüli demokratikus centralizmus sokoldalú fejlesztése. A szocialista demokrácia további fejlődése bizonyára termékenyítő hatással lesz egész sajtónk munkájára. Mindez nemcsak a még jobb tájékoztatást igényli tőlünk, hanem egyúttal azt is, hogy az újságíró ne csak krónikása legyen az eseményeknek, hanem ha kell, vitatkozzon és főleg foglaljon is állást írásával. Ez az állásfoglalás legyen harcos és egyben felelősségteljes, elvszerű és türelmes, határozott és pártos a szocializmus ügye mellett. pécsi ferenc