Magyar Sajtó, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

nehézségeket, a fejlődés ellentmondásait. Ennek következtében olykor nem tudjuk eléggé meggyőzően népszerűsíteni azokat a domináló eredményeket sem, amelyeket a szocialista országok nap mint nap elérnek. És még az a helytelen felfogás, hogy mindaz, ami az egyes szocialista országokban végbemegy „nem érdekes, nem izgal­mas”. Keveset olvashattunk például arról, hogy milyen eredmények és nehézségek közepette valósítják meg a szomszédos Csehszlovákia népgazdaságában az új mecha­­nizmust, hogy milyen okok késztetik a Lengyel Népköztársaságot, vagy a Német De­mokratikus Köztársaságot az NSZK-val folytatott politikájukban ilyen vagy olyan ak­tuális lépésre. S mennyivel többet tehetnénk a tekintetben is, hogy a mindennapi tájékoztatás és kommentálás segítségével még jobban megismerje a magyar olvasó a Szovjetunió kül- és belpolitikájának eredményeit és a világra gyakorolt roppant ha­tását. Nem részletezzük­ tovább. A lényeg az, hogy elemeznünk kell, hogyan tudunk egy realisztikusabb, színvonalasabb, elvszerűbb külpolitikai újságírást meghonosítani, sokoldalúbb és gazdagabb tájékoztatást adni és egyszersmind fekete-fehér leegyszerű­sítések nélkül közérthetőbbé tenni a nemzetközi történéseket. Sajtónk nagy feladata, változatlanul, a gazdasági építőmunkával való foglalkozás, de az eddiginél népszerűbb, közérthetőbb formában. Különösen nagy felelősség hárul ránk azért, hogy jobban megmagyarázzuk és érthetőbbé tegyük a népgazdaság irányí­tási rendszerének reformját, annak szükségességét, egyengessük az eredményes végre­hajtást, segítsünk leküzdeni az ellenállást, az értetlenségből adódó nehézségeket. E te­kintetben még csak a kezdet kezdeténél tartunk. A gazdasági irányítás reformja új szemléletet követel meg mindenkitől. Új szemléletre van szükség a sajtóban is. Nem elégedhetünk meg többé azzal, hogy ostorozzuk a bürokrácia felszíni jelenségeit. Mé­lyebbre kell hatolnunk, annak megvilágításához, hogy különböző bürokratikus és más káros jelenségeket milyen szervi beszélgetések okozzák és mit kell tenni a tüneti keze­lés helyett azok érdemi leküzdéséért. Mindez nagyobb hozzáértést és mesterségbeli tu­dást kíván az eddiginél. A gazdasági reform megvalósítása minden fokon növeli majd a felelősségérzetet, hiszen minden szinten nagyobb lesz az érdemi intézkedés lehetősége is. Ezért új tartalmat kap az állami fegyelem. Megnehezül a felelősség áthárítása. Megnő a társadalmi szervek, s ezáltal a dolgozó emberek beleszólási lehetősége és igé­nye is a kérdések érdembeli eldöntésébe. Ilyen körülmények között nagy feladat há­rul a sajtóra, hogy még inkább a demokratikus közvélemény fórumává váljék. A kongresszus gondolatokban gazdag volt és nagy ösztönzést ad a publicisztika fellendítésére. Társadalmunkban sok vita folyik és szükség van a helyes értelmezésre. Hogyan érvényesüljön az élet minden területén a párt, a munkásosztály vezető sze­repe? Hogyan kell helyesen érvényesíteni az anyagi érdekeltség elvét anélkül, hogy teret nyerjen az önző anyagiasság és növekedjék az „elpolgáriasodás” veszélye? Mit kell tennünk, hogy leküzdjük a nacionalizmus maradványait, amelyek nemcsak régi, de nem egyszer új köntösben is jelentkeznek napjainkban? Ezekben és más kérdé­sekben olyan útmutatásokat adott a kongresszus, amelyeknek feldolgozása, magyará­zása megtisztelő hivatása a sajtónak az elkövetkező években. A sajtó fejlődése mindenkor része, sőt függvénye annak, hogyan alakul az or­szágban a szocialista demokrácia fejlődése, egyben vissza is hat rá. Nos, a IX. kong­resszus igen nagy ösztönzést adott országunkban a demokrácia fejlődésének. Már szólottunk arról, hogy a gazdasági mechanizmus reformja is együtt jár majd a többi között az üzemi-vállalati demokrácia kiszélesítésével. Ezt a folyamatot még inkább ki­szélesíti a tanácstagi és képviselőválasztói rendszer már végrehajtott módosítása, a tö­megszervezetek szerepének megnövelése és a párton belüli demokratikus centralizmus sokoldalú fejlesztése. A szocialista demokrácia további fejlődése bizonyára termékenyítő hatással lesz egész sajtónk munkájára. Mindez nemcsak a még jobb tájékoztatást igényli tőlünk, hanem egyúttal azt is, hogy az újságíró ne csak krónikása legyen az eseményeknek, hanem ha kell, vitatkozzon és főleg foglalj­on is állást írásával. Ez az állásfoglalás le­gyen harcos és egyben felelősségteljes, elvszerű és türelmes, határozott és pártos a szocializmus ügye mellett. pécsi ferenc

Next