Magyar Sajtó, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
ellátás, a szociálpolitikai intézkedések eredményeinek megítélésében, az elért életszínvonal megőrzése reális és szükséges programjának értékelésében. Hatékonyan vett részt a sajtó az új átképzési mechanizmus, a bér- és a munkaerő-gazdálkodás új irányai, az anyag- és energiatakarékosság szükségességének megismertetésében és az intézkedésekkel egyetértő közvélemény kialakításában. A szocialista munkaversennyel, a minőség szerepével, az életkörülmények fejlesztésének és a szocialista életmód elterjesztésének kérdéseivel, a vezetés, a szervezés színvonalának javításával, a lakóhelyi és a munkahelyi demokratizmus erősítésével, a vállalati gazdálkodás kedvező és még javításra váró változásaival, a személyes érdekeltség, az emberi tényezők előtérbe kerülésével ugyancsak a társadalmi figyelemhez, érdeklődéshez illő módon, intenzíven foglalkozott. Mindez azt igazolja, hogy a tömegkommunikációs műhelyek azonosulnak a politikával. Elfogadják a párt célkitűzéseit, vállalják a társadalmi fejlődéssel járó feladatokat és a gazdaság gondjaival együtt jelentkező többlet teendőket. A publikációk, a közlések zöme a szocialista társadalmi nyilvánosság demokratikus keretei között reálisan elemzi és tükrözi összetett valóságunkat. Általában nem elégedik meg az erőfeszítések, a gondok megoldását szolgáló lépések puszta ábrázolásával. Igyekszik a mögöttük levő mozgatórugókat, okokat is közérthetően, az összefüggésekbe ágyazottan feltárni és bemutatni. A jó példák, az eredmények hátteret és módszereket is feltáró tükrözése a fegyelmezett, szorgalmas munka jogos önbizalmát sugallja. Pártunk politikájának legfőbb eszköze mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés meggyorsítása érdekében a meggyőzés. Sajtónk egyre inkább kezdeményezően ragadja meg azt a lehetőséget, amit a párt őszinte, nyílt kiállása, higgadt és konzekvens, elvi és gyakorlati politikai vonalvezetése újratermel. Erre, és a szocialista demokrácia fejlesztésére, a szocialista nyilvánosság szélesítésére támaszkodva leginkább célravezető eszközével, a meggyőzéssel tudja szolgálni a politikát a társadalom minden területén. Az emberek napi életéhez, gazdasági tevékenységéhez, közéleti aktivitásához nélkülözhetetlen tájékoztatás - ezt a XII. kongresszuson is hangoztatta - össztársadalmi érdek. Ezért a tömegtájékoztatás tevékenysége esetenkénti mérlegelésének kiindulópontja nem az, hogy mit hozzunk nyilvánosságra, hanem az, hogy mihez fűződik bizonyíthatóan a társadalmi nyilvánosság önmagában vett érdekeinél is fontosabb, átfogóbb, tehát sérelemtől védendő össznépi érdekünk. A tájékoztatás műhelyeiben az ilyen mérlegelés józan megértésre talál és megfelelően funkcionál. Olykor persze akadnak gondjaink is. E gondok egy része abból fakad, hogy tájékoztatáspolitikai gyakorlatunk az általános politikai szükségletekkel és érdekekkel összhangban van, de nincs mindig teljes egészében összhangban a növekvő közvéleményigénnyel. Itt a feladat az, hogy a politikai érdekek és elvárások változatlan szem előtt tartása mellett az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljünk a politikailag egyre aktívabb közvélemény tájékoztatás iránti igényeinek színvonalasabb kielégítésére. A problémák másik köre abból ered, hogy néha a tájékoztatást valamilyen szubjektív ok miatt jogtalanul visszatartó csoportérdek kerekedik időlegesen az össztársadalmi érdek fölé, s átmenetileg zavart okoz. Végül a gondok harmadik forrása - különösen napjainkban - a tájékoztatás iránti társadalmi érdeklődéshez tapadó, egyre érzékelhetőbb negatív vonásokkal kapcsolatos. Azt tapasztalni, hogy a tájékoztatási gyakorlat körüli viták, eszmecserék számát és intenzitását nemcsak a szocialista demokrácia elmélyülése serkenti, hanem annak ürügyén világos és tisztázott alapelvek szerint működő tájékoztatásunk „fogadatlan prókátorai" munkánk gyengeségeire alapozva, közvetve megkísérlik kikezdeni a párt egészének politikáját, gyengíteni a tömegkapcsolatokat, összezavarni az embereket. Tájékoztatásunk hitelességét, sajtónk szavahihetőségét fontos vívmánynak tekintjük. A jövőben sem engedhető meg, hogy bárki csorbítsa sajtónk erényeit; még kevésbé, hogy a tömegtájékoztatás előforduló gyengeségeit megnyergelve, ténylegesen sandán megkérdőjelezze a párt politikájának helyességét. Nem elfogadható ugyanakkor az sem, hogy hanyag.