Magyar Sajtó, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
felfogásunktól eltérő módon értelmezik, hogy mi érdemes a közlésre, a maguk módján kétségtelenül széles körű, alapos és színvonalas tájékoztatást adnak a világ dolgairól. A baj az, hogy a többi amerikai újság a szó átvitt értelmében is vidéki. Az Egyesült Államokban az országos napilap fogalma jóformán ismeretlen. (Egyedül a nem gazdasági híreket alig közlő The Wall Street Journalnek van hét, és a The Christian Science Monitornak két, műholdon továbbított helyi kiadása, míg a The New York Times is csak 1980 november óta kísérletezik egy chicagói kiadással. (Egyébként a 3 millió lakosú Los Angelesben csak a The Los Angeles Times-ot, az 50 ezer lakosú dél-karolinai Spartanburg-ben csak a The Spartanburg Herald-ot olvassák. New York-i újságosstandokon (egyetlenegy kivételével) még nem láttam a The Washington Post-ot. A vezető New York-i és washingtoni napilapokat a két nagyvároson kívül tulajdonképpen nem is árusítják. Legfeljebb a helyi politikai, üzleti körök vezetői járatják és futják át némi késéssel. Ha ugyan átfutják. A 120 ezer példányban megjelenő The Honolulu Star Bulletinterjedelme, a mellékletek nélkül 32 nagy oldal) szerkesztőségében elmondták: egyetlen példányban járatják a The New York Times-ot. Ki is van téve a newsroom közepén az asztalra, hogy bárki olvashassa. De a munkatársak rendszerint bele sem néznek, csak ha külön keresnek benne valamit. Az amerikai közönség mintegy 97-98 százaléka tehát kizárólag a helyi sajtót olvassa. (Ide számítottam az olyan, New York-ban megjelenő lapokat is mint a Daily News és a Post, amelyek pontosan olyan vidékiek, mintha mondjuk Dakotában adnák ki őket). És ez a sajtó nem is állítja magáról, hogy minden közlésre érdemes hírt közöl. Természetesen nem, hiszen elsődleges és alapvető célja (már tudniillik a profitszerzés után) a helyi hírek közlése. A már említett The Honolulu Star Bulletin szerkesztőségében negyven munkatárs (újságíró és fotós) dolgozik. Közülük egy foglalkozik az AP-től, a UPI-től és a laptulajdonos Gannetthálózat saját cikkszolgálatától érkező amerikai országos és külföldi anyagok szerkesztésével (kiválasztásával és „betördelésével"). Vagyis a lapnak egy fél kül-, és egy fél belpolitikusa van. Harminckilencen a Hawaii-i közigazgatás, közlekedés, népjólét, bűnüldözés, idegenforgalom, prostitúció, tűzbiztonság, társasági élet, katonai ügyek, sport stb. stb. szakterületén dolgoznak. Hogyan tájékoztatja olvasóit egy ilyen (egyébként a kövestibori szuperálom szintjén komputerizált) napilap az Egyesült Államok és a világ ügyeiről? Honoluluban járva kijegyzeteltem a Star Bulletin 1980. november 27-i számát. Hazai (tehát Hawaii államon kívüli) amerikai témák: 1. az Egyesült Államok munkaügyi miniszterének nyilatkozata a bűnözés várható növekedéséről; 2. két személy-múltja miatt - kiesett a Reagen-kormányzat számbajöhető tagjai közül; 3. az ún. Abscam megvesztegetési botrány egy újabb fejleménye. És slussz. Külföldi témájú hírek és tudósítások: 1. Az iráni kormány átvette a túszok őrzését (Kacsa. A. I.); 2. Iráni ellentámadás Kuzisztánban; 3. Elmarad egy kilátásba helyezett lengyel sztrájk; 4. Az olasz miniszterelnök nem fogadta el a belügyminiszter lemondását; 5. Egy angliai cég skorpiókkal őrizteti a kiállított ékszereket; 6. A Négyek Bandájának pere; 7. Riport egy nepáli kislányról, aki megszűnt istennő lenni, mert hamarosan menstruálni kezd; 8. A tajvani kormány lecsap a bűnözőkre; 9. a Kajmán-szigetek közelében cápák felfaltak egy nászutas házaspárt. Mivel ennek az újságnak a lapzártája 23 órával később van, mint a budapesti reggeli lapoké, az említett lappéldányt a Népszabadság november 28-i számával vetettem egybe. Ott is megtalálható az iráni-iraki hadihelyzet, a lengyelországi sztrájk lefújása, az olasz belügyminiszterrel kapcsolatos hír, és a Négyek Bandájának bírósági tárgyalása. Továbbá tucatnyi olyan esemény, amelyről a honolului lap nem ad számot. És nem a jugoszláv parlament ülésszakát, vagy a csehszlovák külügyminiszter varsói tárgyalásait hiányolom, még csak nem is a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások ülését,noha ebben a megbeszélés-sorozatban az Egyesült Államok is részt vesz). Hanem például a következő hírekét: a Szojuz T-3 szovjet űrhajó fellövése, Gromiko beszéde ázsiai kérdésekről, izraeli rohamosztag támadása libanoni célpont ellen, az ammani csonka arab csúcsértekezlet befejezése, Luns NATO-főtitkár sürgeti a NATO-kiadások növelését. A külföldön jól ismert, nálunk is gyakran idézett, tekintélyes The New York Times azonban nemcsak híranyagában különbözik az amerikai közönség túlnyomó többségét tájékoztató, gyakorlatilag monopolhelyzetben levő helyi sajtótól, hanem „szolidságában" is. A Times nem titkolja, hogy nem szereti a szocialista világot, de igyekszik tárgyilagosnak mutatkozni; munkatársai rendszerint műveltek, képzettek; cikkeikről - ha ellenségesek is - csak ritkán mondható el, hogy bornírtak. Az amerikai olvasók 97-98 százalékának mindennapi szellemi termékei azonban még 1980-ban is gyakran úgy, vagy még úgyabbul írnak rólunk, mint ahogyan mi írtunk harminc esztendővel ezelőtt az imperialista patkányokról. A tényismeretük azonban talán még a mi hajdani hiányos tényismeretünktől is elmarad. Egy dél-karolinai ismerősöm időről időre elküldi nekem a helyi napilapot, hogy lássam, mivel etetik náluk a közönséget. Több ízben kaptam kivágásokat például egy Henry Taylor nevű szerző magyar tárgyú cikkeiből. Ez az úr a 40-es évek végén amerikai diplomata volt Bernben, s bizonyára azért tartja magát azóta is a magyar politika szakértőjének. Az még a kisebbik baj, hogy MSZMP helyett rendszeresen Magyar Kommunista Pártot ír (amikor éppen nem egyszerűen vörösöknek nevez bennünket), a nagyobbik, hogy még egyébként nyilvánvalóan fölöttébb kétes forrásaiba is csak felületesen pillant bele. Egyébként bizonyára nem írna le olyan sületlenségeket, amilyeneket leír. 22