Magyar Sajtó, 1983 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Odaadással, felelősséggel Gondolkodásra, elemzésre, vitára, új megoldások és utak keresésére serkentő, kényszerítő időket élünk. A társadalomban, a gazdaságban, a kulturális életben a fejlődés, a változás szülte új követelmények lendítik előre az alkotni tudó, cselekvőkész embereket a jobb eredmények elérésére, az ehhez szükséges korszerűbb feltételek kialakítására. A társadalmi méretű megújulásra törekvés jellemzi egyre inkább munkánkat, gondolkodásunkat. Ez természetes, hiszen a szocialista társadalom legsajátabb vonását példázza: a változásra, megújulásra, kiigazításra való készséget, a nyitottságot; de mert elég széles körű változásokat kell végrehajtanunk és gyorsan - mégsem könnyű ez az időszak. A társadalom a maga elé tűzött célokat a korábbiaknál jóval keményebb feltételek között képes csak elérni. A sajtó, a tömegtájékoztatás elhivatott, felkészült munkásai számára most bőséggel kínálkozik fontos, felelősségteli, értékes politikai, agitációs és propagandafeladat. A szó teljes értelmében embert, elhivatottságot kívánó értelmes cselekvési lehetőséget jelent mindenki számára, aki népünk javát, szocialista építőmunkánk eredményességének gyors növelését akarja a saját erejével, tehetségével és a sajtó eszközeivel előmozdítani. Mind a gazdasági, mind a nemzetközi politikai élet eseményei napról napra kellő okot is nyújtanak az újabb és újabb kérdések megfogalmazására, megválaszolására. A tőkés világgazdaság válsága és a feszültség növelése egyes nagytőkés körök számára anyagi és politikai helyzetük szempontjából egyaránt rendkívül előnyösnek tűnik. Ez ma már tisztán látszik, s ezt az összefüggést helyzetelemzéseink kiindulópontjául kell választani. Közhelynek tűnhet, de igazabb, mint bármikor az a megállapítás, hogy bonyolult időszakban élünk. A világ politikai színterén a viszonyok feszültebbek, mint a korábbi esztendőkben voltak. A nemzetközi történések ezer és ezer szállal szövik át mindennapi életünket is. Az emberekben megnövekedett az igény, hogy a sokszor ellentmondásos világpolitikai fejlemények mozgatórugóit, a mi sorsunkra gyakorolt hatását megismerhessék. Nagy a külpolitikai újságírás felelőssége. Az enyhülés időszaka időben is egybeesett egy gazdaságilag felívelő szakasszal. Akkor könnyebb volt magyarázni nemcsak belső eredményeinket, hanem a szocializmus eszméjének nemzetközi léptékű előretörését is. A tőkés világgazdaság válságát kísérő politikai konzervativizmus és időnként a hidegháborús frazeológia megjelenése bizonyos mértékben felkészítetlenül érte a verőfényes, napos időszakhoz szokott magyar közvéleményt is. A nemzetközi élet eseményeit ma már nem magyarázhatjuk a tíz évvel ezelőtti rutinnal. Az eddigieknél jobban figyelembe kell vennünk, hogy a külpolitikai újságírásnak rendkívül erős belpolitikai vetületei is vannak. Közvéleményünk érzékenysége megnövekedett: egy-egy „fagyosabb" külföldi hír hallatán-olvastán az emberek nyomban azt latolgatják, mit hozhat ez nekünk, magyaroknak. Szükség van az orientáló szóra. Vannak társadalmunkban, nem is kevesen, akik között kialakulóban van, vagy már eluralkodott a pesszimizmus. A külpolitikai újságíróknak nem kis részük lehet benne, hogy számukra is megmutassa a helyes irányt. Azt, hogy a tőkés világgazdaságon belül kirobbant krízis - amely a kapitalista rend általános válsága talaján keletkezett, fél évszázada nem észlelt erejű periodikus válság - ugyan a szocialista országok helyzetét is nehezíti, de a helyzet korántsem kilátástalan. Az ellenséges propaganda szóhasználatában - elterelve a figyelmet a maga mély válságáról, eddig nem tapasztalt méretű gazdasági recessziójáról - gyakran szerepel a „szocializmus válsága". Közös feladatunk annak megértetése érvekkel és tényekkel, hogy Lengyelországban például nem a szocializmus, hanem egy hibás politikai irányvonal mondott csődöt. Az érthetően lassú, de biztató lengyel kibontakú