Magyar Sajtó, 1983 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

zást figyelve hisszük, arra is példa lesz, hogy a szocializmusnak még hatalmas morális, poli­tikai és gazdasági tartalékai vannak a megújulásra, a hibák leküzdésére. Soha senki nem állította, hogy a szocializmus konfliktusok nélküli társadalom. Nem az, de a társadalmi tudatosság révén a rá nehezedő körülmények közül mindig van kiút, a gondokra megvan a megoldás, a kihívásra megvan a válasz! Képes arra, hogy a felismert feszültségeken úrrá legyen. Nő az aggodalom az emberekben a nemzetközi feszültség fokozódása láttán. Talán nem is elsősorban a jelenlegi helyzet, hanem inkább a jövő miatt. Azért, hogy­ mit hoz a holnap? Vívmányaink, létünk féltése önmagában egészséges dolog. De abban nagy a külpolitikai újságírás felelőssége is, hogy ez az aggódás ne váljék rettegéssé, pacifizmussá, hanem az erőteljes békeigenlést erősítse. A világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, de ahhoz, hogy a háborús veszély valóban csökkenjen és megszűnjön, a népeknek, a politikusoknak nagyon sokat kell még tenni. A szocialista országokban nincsenek hadiipari komplexumok, amelyeknek profitérdekei fűződnének a fegyverkezéshez. Ezt a mozgatórugót csak a másik térfélen lehet fellelni. Országaink politikájának elválaszthatatlan eleme a békepolitika, ami egyet jelent azzal, hogy nyugodt és biztonságos külső feltételek közepette szeretnénk meg­valósítani a szocializmus emberközpontú céljait. De nem lehetünk sem tehetetlen defetisták, sem a csodában bízó pacifisták. Az imperia­lizmus természetének ismeretében tudjuk, hogy csak egy önmagát megvédeni képes közösség hathat elrettentő erővel. Nem egyoldalú leszerelésben, hanem a fenyegetettség, a katonai szembenállás szintjének csökkentésében, az egyenlő és kölcsönös biztonság növelésében lelhető fel a háború alternatívája. Nem a szocialista országokat kell meggyőzni a leszerelés fontosságáról, hanem­­ a nemzetközi közvélemény nyomásával is — azokat az imperialista erőket, amelyek még mindig világuralmi illúziókat táplálnak. Realisták vagyunk, hisszük, hogy a háború elkerülhető. A szocialista országokban a békéért való küzdelem kormányprogram, a túlélésért, a nukleáris katasztrófa ellen vívott harc pedig egyre hatalmasabb tömegek jelszava a tőkés országokban is. A sajtó, a rádió és a televízió munkájának java részét, a legfontosabb időszerű agitációs és propagandafeladatokat most mindenekelőtt a hazai gazdasági és társadalmi folyamatok bemutatása, elemzése, a konkrét tennivalók feltárása adja. Ezzel kell szolgálni a közvélemény, a társadalom tájékozódását, politikai felkészítését. Sok a kisebb-nagyobb konfliktus a termelő­­egységek között, vállalatokon belül, irányítók és irányítottak, pályakezdők és a pálya nagy részét már maguk mögött tudók között, vagy - másképpen - az egyes ember, a kollektívák és a társadalom érdeke között. S nem könnyű azt sem eldönteni, hogy mikor vívja a túlzott türelmetlenség vagy éppen a kényelemszeretet a csatáját a bölcs megfontolással vagy az okos előrelátással. A sajtó területén dolgozóknak tudniuk kell és képviselniük a közvélemény előtt azt, hogy politikánk stratégiai célkitűzései változatlanok. A szocialista építés körülményei, feltételei azonban módosultak s taktikánknak ezt figyelembe kell vennie az élet minden szférájában. A gazdasággal kapcsolatban a megújulás imperatívuszaként szokás emlegetni a szerkezet­­váltást; a tájékoztatásban, agitációban és propagandában hasonló megújhodásra van szükség. A tegnapi rutint félretéve, pártosan, hitelesen és értőn kell választ adni azokra az új jelen­ségekre, amelyek közvéleményünket foglalkoztatják. Az újságíróknak pedig a mesterség minden tudományával élve éppen ebben a szövevény­ben kell tévedhetetlenül eligazodniuk, azért, hogy hiteles, pontos, gyors munkájukkal hozzájáruljanak a párt által kijelölt irányok megtartásához, a feladatok végrehajtásához. A szocialista alapok lerakását követően - miután megszűntek az osztályantagonizmusok - a különböző osztályokhoz, rétegekhez kötődő érdekek egyeztetése válik mindennapos fel­adattá. A párt csak úgy tudja megvalósítani a munkásosztály szövetségi politikáját, ha egy­idejűleg munkás-paraszt—értelmiségpárti, vagyis néppárti. A közmegegyezésre jutott nemzet pártja.­­ Ezt elméletileg nem nehéz belátni, folyamatos érvényesítése a gyakorlatban nehezebb. Nem lehetséges ugyanis, hogy minden esetben minden érdek egyformán érvényesüljön. Szakadatlan mérlegelés szükséges, amelynek során figyelembe kell venni a rétegek, csoportok, egyének helyzetét is, prioritást adva az össztársadalmi érdeknek. 2

Next