Magyar Sajtó, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
Sajtónk történetéből 1944 végén, 1945 elején e Szélesi-rendszer majdnem egészen, a hadsereg pedig teljesen elvesztette sajtóját, mert a magyar katonai lapok megjelentetését rendeletileg beszüntették. Az ország teljes felszabadítása eltűti utolsó hónapokban a ..Csak azért is Rádió Budapest" adásai, a Dunántúlon és Németországban nyomtatott újságok repülőgépről történő leszórása már csak azt mutatta, hogy kétségbeesett utóvédharcokat folytat a hungarista-fasiszta propagandagépezet. A fasiszta propaganda hazugságköde azonban makacsul rátelepedett az emberekre s hoszszú időbe tellett, amíg foszladozni kezdett. A hadrakelt Vörös Hadsereg a fegyveres harcon kívül az igaz szó fegyvereivel is küzdött.A szovjet hadsereg politikai szervei a II. világháború első pillanatától kezdve egyik legfontosabb feladatuknak tekintették, hogy az ellenséges hadseregek katonáival megismertessék a háború jellegét, igazi céljait, s rámutassanak azokra a módokra, magatartás- és cselekvésformákra, amelyekkel megrövidíthetik a sok véráldozatot, pusztulást követelő, s a fasiszta Németország és csatlósai szempontjából kilátástalan háborút. A propaganda, az agitáció különféle eszközeit használták fel a cél elérésnek érdekében; a rádióadóállomásokat, a nagyteljesítményű hangszórókat, a röpcédulák millióit s később az újságokat. A Szovjetunióban élő kommunista emigránsok a Vörös Hadsereg politikai szerveinek támogatásával 1942. június 22-én Tábori Újság címmel jelentették meg az első újságot, amely csakhamar - 1942. október 10-én - átadta helyét a Kassai Géza szerkesztésében megjelenő Igaz Szó című lapnak. Ez kezdetben négy kis oldalon, havonta háromszor jelent meg, majd a 2. magyar hadsereg voronyezsi katasztrofális veresége után, 1943. márciusától nagyobb terjedelmben, hetenként 4 alkalommal jelent meg. A lapot elsősorban a hadifogoly-táborokban, de nagy példányszámban a fronton is terjesztették. A magyar katonák ezreinek ennek a lapnak a cikkei is segítettek abban, hogy politikai szempontból tisztábban ítéljék meg a helyzetet, felismerjék a fasiszta rendszerek népellenes voltát, a hitleri hadsereg csatlósává vált Horthy-fasiszta hadsereg Szovjetunió elleni háborúénak bűnös voltát. S egyáltalán nem véletlen, hogy a hadifogolytáborokban váltak sok-sok százan - munkások, parasztok és értelmiségiek - meggyőző-déses antifasisztává. A hadifoglyok között végzett propagandamunka s így az Igaz Szó cikkeinek hatását többen, sok aspektusból vizsgálták már. Itt csupán arra a hatásra hivatkozom, ami a hadifoglyok magatartás-formájában, annak átalakulásában mutatkozott meg, s hagyott mély nyomot. Sok egykori hadifogoly beszélte el első találkozását az Igaz Szóval. Azt, hogy ez a lap más volt, mást és másképpen mondott, mint azok, amelyeket a magyar katonák addig olvashattak - ezt nagyon hamar felismerték. Sok-sok ember számára azonban nem ez jelentette a leglényegesebb eltérést, hanem az, hogy az egyszerű katonák leveleit, üzeneteit, gondolatait olvashatták rendszeresen az újságban. Furcsamód az egyszerű katonák közül igen sokan a hadifogolytábor fegyveres őrség vigyázta barakkjaiban érezték először, ébredtek tudatára, milyen nagyszerű és boldogító érzés, hogy a magyar katona már nem csak akkor beszélhet, „jelenthet alázatosan", ha kérdezik, hanem szabadon, kérdezés nélkül - még az újságban is - kifejtheti gondolatait, leírhatja érzéseit, szólhat bánatáról, kétségeiről. Sőt még a lap hasábjain, a nyilvánosság előtt is vitatkozhat egyéni és nemzeti sorskérdéseiről. Ezek között a hadifoglyok között számosan voltak, akik életükben először leültek és levelet írtak az újságnak, közreadva érzéseiket, gondjaikat. Állásfoglalás volt ez akkor, az elkötelezettség első megnyilvánulási formája. Közülük kerültek ki az antifasiszta iskolák hallgatói, a partizáncsoportok harcosai és azok, akik a peremvonalon, a senki földjén hangosbeszélőn szóltak a még harcolókhoz; akik röpcédulákat fogalmaztak; akik a propagandamunka egyéb területein tevékenykedtek s azok, akik százakat, ezreket mozgósítottak, hogy lépjenek a szerveződő új magyar, demokratikus hadsereg önkénteseinek sorába. A szovjet hadsereg frontpolitikai osztályai támogatták, ösztönözték és segítették a hadifogolytáborokban a magyar nyelvű faliújságok, barakkújságok megjelentetését is. A hadifoglyokból önkéntesség alapján szerveződő katonai alakulatoknál - amelyek a szovjet hadsereg alárendeltségében dolgoztak vagy harcoltak - lehetővé tették az önálló csapatújságok kiadását. Feltétlenül le kell szögezni tehát azt a tényt, hogy az új, demokratikus katonai hírlapirodalom a szovjet hadsereg politikai szervei által nyújtott segítő támogatás eredményeként alakult ki és fejlődött. A Tábori Híradó és a többiek Amikor a felszabadult magyar nép új hadserege sajtója kialakulásának kezdeteit vizsgáljuk, akkor elöljáróban szólni kell - nem kuriózumként - egy, mindössze 3 példányban megjelent, kézzel, tintaceruzával írott „lapról". Temesváron „jelent meg" első ízben, Tábori Híradó címmel, 1945. január 12-én dr. Pártos Imre és Feleki László szerkesztésében. 1945. február 26-tól Honvéd Szó címmel szerkesztették, s 1945. Új hadsereg - új katonai lapok - Adalékok a katonai hírlapirodalom történetéhez -