Magyar Sajtó, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

nem tekintetében Lengyelország viszi el a pálmát... ennyit az objektivitásról. A szocialista országokkal való foglalkozás egyik formája - ezúttal ismeretterjesztés köntösében - a történelmi tárgyú TV műsorok. Évről-évre elővették 1956-ot, 1968-at, Sztálint és a sztálinizmus rém­tetteit, a berlini falat. Magam sem csodálkoztam, amikor antwerpeni ismerősöm családjával akart el­jönni Magyarországra, s tőlem kért garanciát (!) hogy vissza fogják engedni. (Egyébként 1978-ban a francia TV alig emlékezett meg az 1968-as párizsi eseményekről.) Jól bevált módszer a „csoportos tárgyalás" is. Ilyen esetben a szocialista tábor összes fellelhető problémája terítékre kerül, mindegyiknél egy-egy Szécsi Éva: Mit írnak rólunk „odaát"? című cikkében (Magyar Sajtó, 1986. január) okosan cso­portosított példákkal elemezte: hogyan foglalkozik a nyugati sajtó Magyarországgal. Örülök, hogy ez a téma szakmánk nyilvánossága elé került, mert - valljuk be - hajlamosak vagyunk a befelé fordulásra. Pedig szükségünk van arra, hogy tudjuk, hogyan vélekednek rólunk, akik nem feltétlenül barátaink, mert csak kellő vértezetben, azaz jól célzott ellenér­vek birtokában nyerhetünk csatát. Fejtegetései vé­gén Szécsi Éva feladja a leckét: hogyan lehetne befolyásolni nemszocialista kollégáink szemléletét? Kell is, lehet is. Ezt szolgálják például idegen nyelvű kiadványaink, amelyek eljutnak a tömegkommunikációs szervek munkatársainak kezébe is. (A gazdaságpolitikai tar­talmú Hungaropress Bulletin, az idegenforgalmi tartalmú Tourinform Bulletin kifejezetten az írott és az elektronikus sajtó munkatársainak szól.) Ezt szol­gálják Magyarország­ mellékletek világlapokban. Ezt szolgálja újságírók, rádiósok és tévések meghívása Magyarországra (a vendéglátó elsősorban a Magyar Kereskedelmi Kamara és az Országos Idegenforgalmi Hivatal). Ezt szolgálja egy kevéssé közismert, de annál nagyobb hatósugarú funkció: a sajtófőnökség külföldön. A sajtófőnöki kinevezés-kiküldetés általában kül­földi nagyobb magyar gazdasági vagy idegenforgalmi kiállításhoz kötődik, amihez gyakran kapcsolódik gazdaságpolitikai előadás-sorozat, kulturális ren­dezvény, képzőművészeti tárlat, divatrevü, gasztro­nómiai fesztivál. A sajtófőnök ilyenkor - alapfoglal­kozása mellett - már a felkészülés idején szinte együtt lélegzik, együtt él a rendezővel (mely főleg: Hungexpo), az érdekelt vállalatokkal, intézmények­kel. Egyrészt nagyjából ismernie kell mindazt, amit a külföldi látogatók hazájukban majd Magyarországról tapasztalnak, hogy az ő szemszögükből, de saját céljaink jegyében tudja tájékoztatni külföldi kollé­gáit. Másrészt a sajtófőnök feladata a nagyközönsé­ország megemlítve, viszont előnye, hogy az olvasó meg van győződve, hogy valamennyi probléma vala­mennyi országban megvan. Tapasztaltam a „vállon veregetést" is. Mi ugyan nagyon klassz gyerekek vagyunk, ami persze csak a Kádár zsenijének kö­szönhető, s szó sincs arról, hogy egy kiegyensúlyo­zott társadalom, egy viszonylag normális ellátottság a szocialista rendszer sajátja is lehetne. Még sok „szellemes megoldást" lehetne említeni, de nem akarok parafrázist írni „így írnak ők!" cím­mel, épp csak jelezni szerettem volna, hogy milyen­nek látszunk a nyugati sajtó tükrében tőlünk is függ, de sok függ attól is, hogyan is foncsorozzák ők a tükröt. bíró Péter Lehet­­ get, a szakközönséget és a tömegkommunikációs szerveket informáló hirdetések, programfüzetek, háttér­cikkek, kapcsolatillusztráló videó-kazetta-for­­gatókönyvek stb. megfogalmazása, megszerkesz­tése lehetőleg úgy, hogy egyezzenek a lakosság ízlésével, szokásaival. Megfelelő előkészületek után a helyszínen egy­két hét áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy nagyváros és környéke vagy egy egész ország jóindulatát Magyarország javára befolyásoljuk. A hírverés leg­főbb fóruma a sajtóértekezlet; manapság már alig akad provokatív felszólalás, inkább a gazdasági problémák összefüggései, az újdonságok, a várható gazdaságpolitika, idegenforgalom-politika iránti ér­deklődés került előtérbe. Megannyi lehetőség helyes irányú befolyásolásra! A sajtófőnök néhány egyéb „ütőkártyája": interjúk szervezése és adása, a jelen­lévő érdekesebb személyiségek szerepeltetése, hírek elhelyezése (jelentősebb üzletkötések, híres embe­rek látogatása). Nem mindent közölnek, de ami napvilágot lát - már csak az illendőség miatt is - többnyire korrekt. Az itthoniak kíváncsiságát is ki kell elégíteni kommünikék, riportok, összefoglalók küldésével az MTI-nek, napi- és szaklapoknak. Véleményem sze­rint az olvasók, a hallgatók, a nézők nemzeti öntu­datát fokozzuk azzal, hogy érzékeltetjük: milyen po­zitívan fogad bennünket a külföld ,­ és az is hasznos, ha hiányosságokra (csomagolás stb.) hívjuk fel a figyelmet. Magyarországról külföldre szánt gazdasági és idegenforgalmi kiadványok szerkesztőjeként ért az a megtiszteltetés, hogy eddig négy kontinens 24 or­szágában (egyesekben többször), túlnyomórészt­­fejlett és fejlődő nemszocialistákban láthattam el sajtófőnöki funkciót. Volt időszak, amikor alig nyíl­tak ki előttem a szerkesztőségek ajtajai, de én csak a szépre emlékezem. Arra, hogy kötetet töltenének meg a sajtófőnöki munkásságom nyomán Magyaror­

Next