Magyar Sajtó, 1988 (29. évfolyam, 1-16. szám)
1988-01-01 / 1. szám
VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEN: A tájékoztatás reformlépései November 30-án ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya a Magyar Sajtó Háza Rózsa Ferenc termében József elnökletével. A testület elsőnek állásfoglalás-tervezetet vitatott meg és fogadott el a sajtónyilvánosság kiterjesztéséről. Bevezetőjében Megyeri Károly főtitkár abból indult ki, hogy napirenden van a politikai intézményrendszer felülvizsgálata, aminek szerves része a társadalmi és sajtónyilvánosság korszerű értelmezése. A nagyobb nyíltság, nyilvánosság erősítése hatékonyan hozzájárulhat az előttünk álló kibontakozási célok eléréséhez. Az újságírás szemszögéből Ezt követően Pálos Tamás, az MTI főszerkesztője, a MÚOSZ elnökségének tagja, a tervezetet kidolgozó bizottság vezetője szólt azokról a körülményekről, amelyek szükségessé tették az állásfoglalást és növelik időszerűségét. - Az állásfoglalás tervezetét többféle megközelítéssel lehetett volna elkészíteni - mondotta. - Elképzelhető lett volna, hogy mélyebb, elméletibb jellegű dolgozatot tegyünk le az asztalra, s az is, hogy ismételjük meg mindazokat az egészen gyakorlati kérdéseket, amelyeket szövetségünk az utóbbi években, így legutóbb a közgyűlési határozatában is az újságírók élet- és munkakörülményeiről felvetett. Mi azt a követelményt állítottuk magunk elé, hogy elvileg megalapozott, de ne elvont, elméletieskedő anyagot készítsünk, mert most valamiféle hosszan tartó filozofálgatásra e témában nincs idő. Arra törekedtünk, hogy a tervezet pontosan illeszkedjék a mai politikai folyamatokhoz, vagyis - például - a politikai intézményrendszer reformjának mai körülményeit figyelembe véve, vesse fel a sajtónyilvánosság növelésének lehetőségeit. Minden gondunk az volt, hogy az állásfoglalás tettekre serkentsen, ösztönözzön, s talán nem túlzás azt mondani, kényszeresen mind a MÚOSZ keretében, a szerkesztőségekben, mind a sajtón kívüli szférákban. S végül elengedhetetlennek tartottuk, hogy minden kérdést az újságírók szemszögéből vizsgáljunk és vessünk fel. A különféle változatok vitájában egyesek keményebb megfogalmazásokat igényeltek. Elhangzott, hogy „szövegezzünk felháborodással", használjunk élesebb kifejezéseket, „ne kegyet várva, hanem követelőzve" mondjuk ki a véleményünket. Valaki pedig így fogalmazott: „Az anyag sisteregjen". Mi ezeket a véleményeket alaposan átgondoltuk, és számos helyen javítottunk is a szövegen. De arra törekedtünk, hogy az állásfoglalás ereje ne a jelzőkben, hanem annak tartalmában bontakozzék ki. Az állásfoglalás korábbi tervezeteinek vitájáról szólva Pálos Tamás elmondta, hogy a nagyszámú és népes viták résztvevői egyértelmű helyesléssel fogadták és időszerűnek tartották az egész kérdéskör felvetését. A tervezetben kifejeződő szándék alapvető támogatást és bátorítást kapott. Egyik kollégánk ezekkel a szavakkal jellemezte a munkát: „A MÚOSZ ily módon ellátja az újságírók szellemi érdekvédelmének fontos feladatát." A vitákon a legerőteljesebben a politika és az újságírás viszonya került szóba két szempontból is. Egyrészt igényelték, hogy az állásfoglalás mondja ki: a sajtó a politikai intézményrendszer szerves része, és jelentős hatást gyakorol a politika alakulására és végrehajtására egyaránt. Másrészt megállapították, hogy a tájékoztatás megjavítása a legszorosabb kapcsolatban áll a politikai intézményrendszer fejlődésével, más szóval: a nyilvánosság kiterjesztésének egyik döntő feltétele a politikai intézményrendszer reformjának sikere. A téma kapcsán sokan mondtak véleményt a sajtótörvény egyéves tapasztalatairól. Kérték, hogy ezt a tervezetben is fogalmazzuk meg. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a kollégák tapasztalatai - ahogy az állásfoglalásban is megfogalmazódott - ellentmondásosak. A vitákon a legtöbb szó a nyilvánosság, a tájékoztatás, az újságírás jelenlegi állapotáról esett. Kétféle véleményt is hallhattunk. Voltak, akik sokallták az önkritikát, úgy vélték, nem kell ennyi hamut a fejünkre szórni. Mások pedig kijelentették: „züllik a sajtó", „az újságírók műveletlensége