Magyar Sajtó, 1988 (29. évfolyam, 1-16. szám)

1988-01-01 / 1. szám

feltűnő", „rossz az újságírók hangulata", s akik ilyen véleményt vallottak, azok azt kívánták, hogy az újságírás helyzetét drámaibban vázolják fel. A tervezet készítői - elkerülve minden igazságtalan általánosítást - e vélemények szintézisét igyekeztek megfogalmazni. Nagy hangsúllyal szóltunk az újságírás értékeiről, de gyengeségeiről is, s a vélemények alapján sorra vettük az újságírás mai állapotát befolyásoló objektív és szubjektív okokat. Ha ezeket a viták alapján rangsorolni próbálnám, azt mondanám, hogy a kollégák első helyre tették az erkölcsi és anyagi megbecsülés gondjait, majd felvetették a káderhelyzet problé­máit, az anyagi-technikai elmaradottságból adódó nehézségeket, az irányítás problémáit, a szer­kesztőségi önállóság és demokratizmus elégtelenségét, a sajtóstruktúra elavultságát, valamint a képzés és továbbképzés hiányosságait. A vitákon élesen vetődtek fel a különböző szintű sajtóirányítással kapcsolatos vélemények. Általában egyetértés volt abban, hogy minden pártnak és kormánynak van tudatos tájékoztatás­politikája, s egyetlen politikai erő sem mond le a tömegtájékoztatási eszközök informálásáról és orientálásáról. A kollégák zöme azonban azt szeretné, ha a felső szintű sajtóirányítás ezt a funkcióját az eddiginél is korszerűbb szemlélettel és módszerekkel végezné. A kollégák kritikái elsősorban a sajtóirányítás középső és alsó szintjét érték. Úgy vélték - és ezt nagy súllyal fogalmaztuk meg a tervezetben -, hogy ezeken a szinteken az irányítómunka ellentmond az érvényes elveknek, határozatoknak, törvényeknek. A sajtóirányítás fejlesztésére vonatkozó elképzelések közül ki kell emelni azokat a javaslatokat, hogy növekedjék a lapalapítók felelőssége, jog- és hatásköre, valamint tulajdonosi kötelezettsé­ge. Szélesedjék a szerkesztőségvezetők politikai, anyagi, technikai, döntési felelősségi köre, s ezek érvényesítéséhez legyen az eddiginél több eszközük, csökkenjenek a főszerkesztők munkáját megkötő korlátozások. Többen is felvetették, hogy a káderek kiválasztásánál a szerkesztőségek­ben is érvényesüljön az a nagyobb demokrácia, amely az élet más területein már kezd meghono­sodni. E viták alapján az állásfoglalás tervezetét többször is átdolgoztuk, vagyis minden vélemény alapos mérlegelése után készült el a tervezet, amelynek a kidolgozásában részt vett: Bernáth László, Bolgár György, Eötvös Pál, Szathmári Gábor, Sztrapák Ferenc és Vajda Péter. Viták zajlanak A vitában Kocsi Ilona, a Magyar Hírlap gazdaságpolitikai rovatának szerkesztője jelezte: a magyar újságíró-társadalom előtt alig ismert, hogy milyen viták zajlanak erről a témáról. Szükség van ezek ismeretére, és lehetővé kell tenni, hogy mindenki véleményt formáljon a fontos kérdé­sekről. Szegő Tamás, a Népszava levelezési rovatának vezetője szerint az előterjesztés alkalmas arra, hogy a testület határozataként töltse be szerepét. Bejelentette, hogy a MÚOSZ sajtójogi bizottsá­ga felmérte a sajtótörvény életbelépése óta eltelt egy év tapasztalatait. A részértékelésekből az derül ki, hogy a korábbinál jobb és szélesebb körű tájékoztatás lehetőségét nyitotta meg a törvény. Az érzékelhető problémák és a tájékoztatástól való elzárkózások főleg közép- és alsóbb szinteken jelentkeznek. Elhibázott, ha a sajtót apró beavatkozásokkal, s nem elvileg irányítják. Káros, ha a lapalapító jogot formál arra, hogy egyes cikkekbe, azok elhelyezésébe is beleszóljon. Ugyanakkor fölvetette, hogy sem a szerkesztőségekben, sem a szövetségben nem lépünk fel kellő eréllyel az újságírói magatartás helytelen, szakmánkat is lejárató megnyilvánulásaival szemben. Nem követi például szankció az etikátlan vitákat. Az egyre polarizálódóbb érdekek jelentkezésé­nek idején nagyobb figyelemre, szakmai becsületességre van szükség az olvasók, nézők és hallgatók képviseletében. A különböző orgánumok levelezési rovatai közvetlenül is elősegítik a lakossági vélemények fölfelé áramlását. Jó lenne, ha ezek összesítéséről és sorsáról rendszeres visszajelzést kapnának a szerkesztőségek. Hárs István, a Magyar Rádió elnöke a kialakult helyzet elemzését gondosnak, jónak és tartal­masnak, a javaslatokat reálisnak minősítette. Bár - tette hozzá - biztos lesznek olyanok, hiszen a válságtudattal mindenütt együtt jár az „überolás", akik szerint ez kevés és többet akarnak elérni. Ma legfontosabb a felelősségtudat és cselekvőkészség. Az állásfoglalás alapján tegyünk tehát konkrét és gyors lépéseket a tájékoztatási gyakorlat fejlesztésére. A vereségtudat nagyon lefegy­verez, bénító. Semmire sem lehet jutni, ha a sajtó enged ennek. Indulatoskodni könnyebb lenne.

Next