Magyar Sajtó, 1988 (29. évfolyam, 1-16. szám)
1988-01-01 / 1. szám
feltűnő", „rossz az újságírók hangulata", s akik ilyen véleményt vallottak, azok azt kívánták, hogy az újságírás helyzetét drámaibban vázolják fel. A tervezet készítői - elkerülve minden igazságtalan általánosítást - e vélemények szintézisét igyekeztek megfogalmazni. Nagy hangsúllyal szóltunk az újságírás értékeiről, de gyengeségeiről is, s a vélemények alapján sorra vettük az újságírás mai állapotát befolyásoló objektív és szubjektív okokat. Ha ezeket a viták alapján rangsorolni próbálnám, azt mondanám, hogy a kollégák első helyre tették az erkölcsi és anyagi megbecsülés gondjait, majd felvetették a káderhelyzet problémáit, az anyagi-technikai elmaradottságból adódó nehézségeket, az irányítás problémáit, a szerkesztőségi önállóság és demokratizmus elégtelenségét, a sajtóstruktúra elavultságát, valamint a képzés és továbbképzés hiányosságait. A vitákon élesen vetődtek fel a különböző szintű sajtóirányítással kapcsolatos vélemények. Általában egyetértés volt abban, hogy minden pártnak és kormánynak van tudatos tájékoztatáspolitikája, s egyetlen politikai erő sem mond le a tömegtájékoztatási eszközök informálásáról és orientálásáról. A kollégák zöme azonban azt szeretné, ha a felső szintű sajtóirányítás ezt a funkcióját az eddiginél is korszerűbb szemlélettel és módszerekkel végezné. A kollégák kritikái elsősorban a sajtóirányítás középső és alsó szintjét érték. Úgy vélték - és ezt nagy súllyal fogalmaztuk meg a tervezetben -, hogy ezeken a szinteken az irányítómunka ellentmond az érvényes elveknek, határozatoknak, törvényeknek. A sajtóirányítás fejlesztésére vonatkozó elképzelések közül ki kell emelni azokat a javaslatokat, hogy növekedjék a lapalapítók felelőssége, jog- és hatásköre, valamint tulajdonosi kötelezettsége. Szélesedjék a szerkesztőségvezetők politikai, anyagi, technikai, döntési felelősségi köre, s ezek érvényesítéséhez legyen az eddiginél több eszközük, csökkenjenek a főszerkesztők munkáját megkötő korlátozások. Többen is felvetették, hogy a káderek kiválasztásánál a szerkesztőségekben is érvényesüljön az a nagyobb demokrácia, amely az élet más területein már kezd meghonosodni. E viták alapján az állásfoglalás tervezetét többször is átdolgoztuk, vagyis minden vélemény alapos mérlegelése után készült el a tervezet, amelynek a kidolgozásában részt vett: Bernáth László, Bolgár György, Eötvös Pál, Szathmári Gábor, Sztrapák Ferenc és Vajda Péter. Viták zajlanak A vitában Kocsi Ilona, a Magyar Hírlap gazdaságpolitikai rovatának szerkesztője jelezte: a magyar újságíró-társadalom előtt alig ismert, hogy milyen viták zajlanak erről a témáról. Szükség van ezek ismeretére, és lehetővé kell tenni, hogy mindenki véleményt formáljon a fontos kérdésekről. Szegő Tamás, a Népszava levelezési rovatának vezetője szerint az előterjesztés alkalmas arra, hogy a testület határozataként töltse be szerepét. Bejelentette, hogy a MÚOSZ sajtójogi bizottsága felmérte a sajtótörvény életbelépése óta eltelt egy év tapasztalatait. A részértékelésekből az derül ki, hogy a korábbinál jobb és szélesebb körű tájékoztatás lehetőségét nyitotta meg a törvény. Az érzékelhető problémák és a tájékoztatástól való elzárkózások főleg közép- és alsóbb szinteken jelentkeznek. Elhibázott, ha a sajtót apró beavatkozásokkal, s nem elvileg irányítják. Káros, ha a lapalapító jogot formál arra, hogy egyes cikkekbe, azok elhelyezésébe is beleszóljon. Ugyanakkor fölvetette, hogy sem a szerkesztőségekben, sem a szövetségben nem lépünk fel kellő eréllyel az újságírói magatartás helytelen, szakmánkat is lejárató megnyilvánulásaival szemben. Nem követi például szankció az etikátlan vitákat. Az egyre polarizálódóbb érdekek jelentkezésének idején nagyobb figyelemre, szakmai becsületességre van szükség az olvasók, nézők és hallgatók képviseletében. A különböző orgánumok levelezési rovatai közvetlenül is elősegítik a lakossági vélemények fölfelé áramlását. Jó lenne, ha ezek összesítéséről és sorsáról rendszeres visszajelzést kapnának a szerkesztőségek. Hárs István, a Magyar Rádió elnöke a kialakult helyzet elemzését gondosnak, jónak és tartalmasnak, a javaslatokat reálisnak minősítette. Bár - tette hozzá - biztos lesznek olyanok, hiszen a válságtudattal mindenütt együtt jár az „überolás", akik szerint ez kevés és többet akarnak elérni. Ma legfontosabb a felelősségtudat és cselekvőkészség. Az állásfoglalás alapján tegyünk tehát konkrét és gyors lépéseket a tájékoztatási gyakorlat fejlesztésére. A vereségtudat nagyon lefegyverez, bénító. Semmire sem lehet jutni, ha a sajtó enged ennek. Indulatoskodni könnyebb lenne.