Magyar Sajtó, 1999 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1999 / 8. szám

16 . OKTATÁS Tanévkezdés Bálint György kezdő felháboro­­dókhoz intézett aggasztó és biztató intelmeivel nyílt meg az 1999/2000-es tanév a Bálint György Újságíró Akadémián (előadó: Győry Franciska). Hor­váth István, a Népszava felelős szerkesztője a Bálint György Ala­pítvány kuratóriumának elnöke az újságírói erényekről, a mai követel­ményekről, Wisinger István, a MÚ­­OSZ elnöke a pályakezdőkre (is) váró felelősségteljes feladatokról és küzdelmekről beszélt. Az idén jelentősen megváltozott az akadémián az érettségizett és a diplomás újságíró-hallgatók ará­nya: 55-en a felsőfokú, 36-an a kö­zépfokú szaktanfolyamon kezdték meg tanulmányaikat. A fotós osz­tályban 17-en, a laptervező szakon 26-an készülnek arra, hogy az új ez­redév sajtójának munkatársai le­gyenek. Már folyik a jelentkezés a tanév folyamán induló különböző jellegű és tematikájú stúdiókba is, ahol új­ságírói és laptervezői alapismerete­ket sajátítanak el az arra kíváncsiak. A TVK-kal együtt indítja a Bálint György Újságíró Akadémia a ter­mészettudományos és környezetvé­delmi témákkal foglalkozó stúdió­ját. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján kerül sor a kulturális és (ja­nuártól) a női újságírás iránt ér­deklődők speciális tanfolyamára. Az iskolán az írás mesterségét a korábbi tanárok (Bernáth László, Cserhalmi Imre, Földes Anna) tanít­ják, de részt vesz a szakmai oktatás­ban több napi- és hetilap szer­kesztője, munkatársa (Török Kata­lin, Szigethy András, Avar János). Az elméleti tárgyak előadói tovább­ra is jeles egyetemi tanárok és kuta­tók, köztük Németh G. Béla akadé­mikus, dr. Székely László, Popper Péter, Litván György, Kapitány Ág­nes és Kapitány Gábor. A fotós szak vezetője Pólya Zoltán, a laptervezőé Hupján Mária. Az iskola csütörtöki vendégei a sajtó és közélet reflektor­­fényben álló személyiségei, Bodor Páltól Wisinger Istvánig, Bolgár Györgytől Grétsy Lászlóig. MAGYAR SAJTÓ ■ 1999. 8. SZÁM „Csatába indulnak minden reggel” ✓ Wisinger Istvánnak, a MÚOSZ elnökének beszéde ✓ a Bálint György Újságíró Akadémia tanévnyitó ünnepségén Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Tanári Kar! Kedves Kollégák! Júniusban volt harminc esztendeje annak, hogy 2563-as számmal ebben a teremben átvehettem az akkor még két­­esztendős képzés után a MÚOSZ új­ságíró-iskolájának diplomáját. Még­hozzá jeles eredménnyel. Ezt nem azért említem, hogy dicsekedjek vele, ha­nem pontosan azért, mert ez volt hosszúra nyúlt tanulmányaim egyetlen jeles bizonyítványa. Vagyis soha sehol nem számítottam a kiemelkedő jegye­ket vagy eredményeket produkáló diá­kok közé, pedig 1949 és 1980 között hosszúra nyúlt hazai és külföldi iskolai tanulmányaim során mindig rettenete­sen igyekeztem. Igen, néha már-már strébernek számítottam, csakhogy ez nálam azt jelentette: mindenáron meg akartam felelni az elvárásoknak. Ettől aztán minden írásbeli dolgozatom és szóbeli vizsgám igen görcsösre sike­rült, és az erőlködés érdemjegyei kö­zött ritka holló volt a jeles. Nem nagyon bántam, mert többnyire kiderült, ha alkalmazni kell valamire az igen jó iskolákban, többnyire nagy­szerű tanároktól beszerzett muníciót, a dolog működött, függetlenül az érvé­nyes érdemjegyektől. Ezután a látszólagos privatizálás után rá kell térnem, hogy harminc év múltán éppen most miért fontos nekem ez a jeles bizonyítvány. Ugyanis az itt töltött két év alatt sohasem kényszerül­tem ilyen görcsös igyekezetre, mert a napi rádiós munka mellett azt tanulhat­tam, azt csinálhattam, amit mindig is a legjobban szerettem volna. Tudtam, hogy mit akarok, s eközben hittek ben­nem azok, akik tanítottak. Ilyen egyszerűnek látszott nekem akkor. Pedig valójában sohasem ilyen egyszerű. Minthogy ma sem az. Pedig a helyzet gyökeresen megváltozott. Mindaz, amiből nekem jutott, ma is fontos motiváció lehet, de ha becsüle­tesen és őszintén akarom biztatni önö­ket, akkor elkerülhetetlen az áhítatos merengés helyett az ünneprontó figyel­meztetés. Olyan időszakban vágnak bele en­nek a szakmának a tanulásába, amikor kiteszik magukat annak, hogy gyakor­lása közben hiába a tehetség, a tudás, a szorgalom, egész személyiségüket és egzisztenciájukat kiszolgáltatják egy formálódó demokrácia vajúdó, erősza­kos építkezésének. Annak, aki ma újságírói munkát vé­gez, a nyelvtudás, a számítástechnikai ismeretek, a stilisztikai képességek, a műveltség, a szakmai fogások ismerete mellett képesnek kell lenni arra, hogy eltűrje és kibírja a rendőrségi zaklatá­sokat, szerkesztőségi és otthoni - ha egyáltalán van saját otthona - házkuta­tásokat. Legyen tisztában azzal, hogy törvényszegő kiskirályok háromszáza­sával tehetnek utcára olyan szakembe­reket, akiknek hozzáértése és hiva­­tásszeretete megkérdőjelezhetetlen. Ismerjék fel békés viszonyok között is, hogy csatába indulnak minden reg­gel, és mire elkészül a lap, a műsor, vagy csak az első nap anyaggyűjtése fejeződik be, már százszor levizsgáz­tak emberi tisztességből és szakmai felkészültségből. Az újságírói pályát választani ma ke­veseknek sikert, karriert és sok pénzt jelent, de a többségnek verejtékes napi munkát. Ám mindezek ellenére azt mondom, hogy megéri. Aki így is képes kitartani és becsülettel megtanulni azt, ami nél­külözhetetlen, majd elvégezni azt a fel­adatot, amit az élet gördít elé, annak ígérhetem, hogy lesznek olyan pillana­tai, amilyenről Goethe Faustja álmodo­zott. Miért merem ezt kijelenteni? Mert a hatalmi visszaélések, az if­jonti gőg és az ősi magyaros gyűlölkö­dés tartós jelenléte ellenére hiszek ben­ne, hogy végre demokráciában élünk. Ez azt is jelenti, hogy annak lesz be­csülete, aki leleplezi a listák álnok ma­nipulációját, és nem annak, aki újra és újra titokban különféle manipulált lis­tázással akarja hatalmát megerősíteni. A demokrácia azt jelenti, hogy bibói tanítványok vagyunk és nem félünk, még akkor sem, ha tudjuk, hogy min­den okunk megvan rá. A demokrácia azt jelenti, hogy a po­litika újra hatalomra éhes túlkapásai el­lenére most csak az adóhivataltól fé­lünk igazán, és nem a titkos­­rendőrségtől, és ebben a „csak”-ban a hétköznapi rettegés mellett ott bujkál a lehetőség, amit mi, újságírók kapunk, amikor ránk bízták a mindenkori hata­lom ellenőrzését. Jól tudom, hogy harminckét évvel ezelőtt, az akkori MÚOSZ-elnök ezek között a falak között, ebben a teremben nem mondhatta volna el ezeket a szava­kat, s hogy én megtehettem, az is a va­lóban létező magyar demokráciának köszönhető. Deák Ferenc ekképpen nézett szem­be az ilyen demokratikusan kínálkozó ritka kihívással: „Csak ott erős a haza és biztos min­den megtámadástól, ahol minden osz­tály teljesíti polgári kötelességét. Amely nemzet csak urat cserél és sor­sát nem javíthatja, az soha boldog nem lehet.” Ígérhetem, hogy ebben az iskolában mindenki arra törekszik, hogy a deáki polgári lét boldogságának elsajátításá­ra legyenek képesek. Legjobb tudásuk és képességeik mozgósításával éljenek ezzel a le­hetőséggel. A Bálint György Újságíró Akadémia 1999-es tanévét ezen gondolatok je­gyében megnyitom. Ha érdekel a lapkészítés,válassz a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia november elején induló stúdiói közül! Laptervező - képszerkesztés, tördelés. Újságírói alapismeretek - ismerkedés a szakmával, műhelymunka, írásgyakorlás. Tudományos és környezetvédelmi újságírás - reálszakos egyetemistáknak, jövendő szakembereknek. Heti egy délután. Részletek a 342-4703-as telefonszámon.

Next