Magyar Sakkvilág, 2011 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2011-07-01 / 7. szám

Gyakorlatiasság művészi fokon Anatolij Karpov hatvanéves A sakkozás tizenkettedik világbajnoka 2011. május 23-án töltötte be hatvanadik életévét. Minden világbajnok nagyon nagy játékos, de ő legtöbbjüknél fényesebb eredménylistával büszkélkedhet. Talán azért is nehéz Karpovot pontosan megítélni, mert szerintem csak Fis­cher és Kaszparov volt nála nagyobb, és ő éppen kettejük között került a sakkozás trónu­sára 1975-től 1985-ig. Anatolij Karpov több kivételes csúcsot mondhat magáénak: ő nyerte a legtöbb nem­zetközi egyéni versenyt, ő játszott a legtöbb vi­lágbajnoki döntőn, s ő volt az is, aki a legjobb eredményt érte el egyéni versenyen, amikor az 1994-es linaresi szuperviadalon 13-ból 11 pon­tot szerzett. Valószínűleg ő kereste a legtöbb pénzt is a sakkal, s a világbajnokok közül neki volt a legjobb eredménye egy másik világbaj­nok (Szpasszkij) ellen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy három könyvet írhattam Karpovról. A New in Chess kiadónál Endgame Virtuoso Anatoly Karpov címmel 2007-ben jelent meg az első Karpov kötetem, majd 2010-ben a skóciai Qua­lity Chess számára Kapov’s Strategic Wins címmel két kötetben dolgoztam fel Karpov stra­tégia győzelmeit. Körülbelül 250 partiját ele­meztem részletesen. Úgy érzem, most jobb, ha elsősorban a játszmákra összpontosítok, és megosztom tapasztalataimat kivételes pozíció­érzékéről, és csak röviden térek ki pályafutása legfontosabb állomásaira. Karpov négyévesen tanult meg sakkozni. Tízéves korából ismeretesek az első játszmái, amelyeken már átsüt a nagy tehetség. Tizen­egy esztendősen lett mesterjelölt, tizenkettő, amikor bekerül Botvinnik sakkiskolájába. Ér­dekes, hogy Botvinnik nem jósolt nagy jövőt neki a sakkban, Karpov tizenöt évesen mégis beállította Szpasszkij mestericím­ szerzési re­kordját. 1967-ben Trinecben játszott először külföldön, és fölényesen megnyerte a ver­senyt, majd 1967-ben ifjúsági Európa-bajnok lett. 1969-ben az ifjúsági világbajnokságon is győzött. Szemjon Furmannak, aki nem sokkal korábban kezdett vele foglalkozni, nagy ér­deme volt abban, hogy Karpov eljutott a vi­lágbajnoki címig, de hosszú évekig dolgoztak a fiatal Karpoval Igor Zajcev és Jurij Razu­­vajev nagymesterek is. Zajcev a legnehezebb csatákban, azaz a világbajnoki párosmérkőzé­seken is végig vele volt. Karpov 1970-ben a caracasi versenyen elért eredményével lett nagymester. Ő volt akkor e cím legfiatalabb birtokosa a világon. Az első extraklasszis eredménye az 1971-es leningrádi versenyen elért holtversenyes első helye Leo­­nyid Stejnnel. Az 1972-es szkopjei sakkolim­pián már a szupererős szovjet csapat tagja, s a leningrádi zónaközi torna holtversenyes első helyével kvalifikálja magát a világbajnokjelöl­tek párosmeccseire. A negyeddöntőben 3:0-ra 5 döntetlennel legyőzi Polugajevszkijt, majd Szpasszkij ellen 6 döntetlen mellett 4:1 -re nyer. A világbajnokjelöltek versenyének döntőjében Korcsnojt veri 3:2-re, 19 döntetlen mellett, és így immár Fischer kihívója. Fischer azonban nem tudott, s valószínűleg nem is igazán akart a FIDE-vel a világbajnoki párosmérkőzés fel­tételeiben megegyezni, ezért nem ment el a döntőre. Karpov így 1975-ben játék nélkül lett a sakkozás tizenkettedik világbajnoka Fischer visszavonult, és Karpov a követ­kező években sorozatban nyerte a versenyeket, amivel bizonyította, hogy Fischer távollétében ő a világ legjobb játékosa. 1978-ban nagyon szorosan, 21 döntetlen mellett 6:5-re védte meg a világbajnoki címét Korcsnoj ellen, míg 1982- ben már magabiztosan, 6:2-re 10 döntetlen mellett győzött. 1984-ben Kaszparov harcolta ki, hogy kihívhassa Karpovot. Az első meccset Karpov 5:3-as vezetésénél 40 döntetlen mel­lett a FIDE elnöke, Campomanes a játékosok egészségi állapotáért érzett aggodalmával in­dokolva félbeszakította. Az immár meghatáro­zott játszmaszámmal kiírt újabb párviadalon­­ Kaszparov 13:11-es (5:3­16 döntetlen mellett)­­ eredménnyel elhódította a világbajnoki címet, s Karpov élt a visszavágás jogával, de a harma­dik párosmeccset - amelyet jómagam talán minden idők legérdekesebb és legmagasabb színvonalú világbajnoki döntőjének tartok - is elveszítette. Kaszparov 12,5:11,5-re (5,4 15­­ döntetlen mellett) nyert. 1987-ben Karpov megnyerte a világbaj­­nokjelölti versenyt, és most ő lett Kaszparov kihívója. A drámai mérkőzés 12:12-es döntet­lennel végződött. (4:4 16 döntetlen mellett.) Az utolsó Kaszparov-meccsre 1990-ben ke­rült sor. A eredmény itt is szoros volt, Garri 12,5:11,5-re (4,3 17 döntetlen mellett) nyert, de Karpov az utolsó győzelmét akkor aratta,­­ amikor Kaszparov már megvédte a címét, és­­ csak a díjalap elosztásáért játszották le az utolsó két partit. 1993-ban Karpov már nem­­ jutott el Kaszparovig, mert Nigel Short meg­lepetésre kiverte őt. Mivel Kaszparov és Short a világbajnoki párosmérkőzésüket nem a FIDE égisze alatt játszották, a Nemzetközi Sakkszövetség ki­zárta őket, és a két legtovább jutó játékossal, Karpoval és Timmannal játszatta a világbaj­noki döntőt. Karpov meggyőző 12,5:8,5 (6:2 13 döntetlen mellett) eredménnyel lett újra vi­lágbajnok. 1996-ban Gata Kamsky ellen 10,5:7,5 (6:3 9 döntetlen mellett) arányban védte meg a FIDE-világbajnoki címét. 1996 végéig volt a világ második legjobb játékosa, ekkor előzte meg néhány fiatal nagy­mester, elsősorban Anand és Kramnyik. 1999-ben Anand nyerte az Iljumzsinyov FIDE-elnök által bevezetett új, kieséses rend­szerű világbajnoki versenyt, ahol sokakban , visszatetszést keltve Tolja csak a döntőbe kap­csolódott be, párosmeccsük klasszikus időbe­osztású játszmái 3:3-as (2:2­2 döntetlen mellett) eredménnyel végződtek, majd a rapid „szétlö­vésben” Karpov 2:0-ra felülkerekedett. A kö­vetkező ciklusban Karpovnak el kellett volna­­ indulnia a selejtezőkön, de ezt nem vállalta. Az új évezredben Karpov fokozatosan­­ vesztett erejéből, mára gyakorlatilag visszavo­­­­nul. Már a Szovjetunióban is vállalt közéleti szerepet a Komszomol Központi Bizottságá­ban és a Szovjet Békealap elnökeként. Mindig igyekezett jó viszonyt ápolni a hatalommal, de humanitárius társadalmi tevékenységet is foly­ 38 Magyar Sakkvilág

Next