Magyar Sakkvilág, 2011 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2011-07-01 / 7. szám
Gyakorlatiasság művészi fokon Anatolij Karpov hatvanéves A sakkozás tizenkettedik világbajnoka 2011. május 23-án töltötte be hatvanadik életévét. Minden világbajnok nagyon nagy játékos, de ő legtöbbjüknél fényesebb eredménylistával büszkélkedhet. Talán azért is nehéz Karpovot pontosan megítélni, mert szerintem csak Fischer és Kaszparov volt nála nagyobb, és ő éppen kettejük között került a sakkozás trónusára 1975-től 1985-ig. Anatolij Karpov több kivételes csúcsot mondhat magáénak: ő nyerte a legtöbb nemzetközi egyéni versenyt, ő játszott a legtöbb világbajnoki döntőn, s ő volt az is, aki a legjobb eredményt érte el egyéni versenyen, amikor az 1994-es linaresi szuperviadalon 13-ból 11 pontot szerzett. Valószínűleg ő kereste a legtöbb pénzt is a sakkal, s a világbajnokok közül neki volt a legjobb eredménye egy másik világbajnok (Szpasszkij) ellen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy három könyvet írhattam Karpovról. A New in Chess kiadónál Endgame Virtuoso Anatoly Karpov címmel 2007-ben jelent meg az első Karpov kötetem, majd 2010-ben a skóciai Quality Chess számára Kapov’s Strategic Wins címmel két kötetben dolgoztam fel Karpov stratégia győzelmeit. Körülbelül 250 partiját elemeztem részletesen. Úgy érzem, most jobb, ha elsősorban a játszmákra összpontosítok, és megosztom tapasztalataimat kivételes pozícióérzékéről, és csak röviden térek ki pályafutása legfontosabb állomásaira. Karpov négyévesen tanult meg sakkozni. Tízéves korából ismeretesek az első játszmái, amelyeken már átsüt a nagy tehetség. Tizenegy esztendősen lett mesterjelölt, tizenkettő, amikor bekerül Botvinnik sakkiskolájába. Érdekes, hogy Botvinnik nem jósolt nagy jövőt neki a sakkban, Karpov tizenöt évesen mégis beállította Szpasszkij mestericím szerzési rekordját. 1967-ben Trinecben játszott először külföldön, és fölényesen megnyerte a versenyt, majd 1967-ben ifjúsági Európa-bajnok lett. 1969-ben az ifjúsági világbajnokságon is győzött. Szemjon Furmannak, aki nem sokkal korábban kezdett vele foglalkozni, nagy érdeme volt abban, hogy Karpov eljutott a világbajnoki címig, de hosszú évekig dolgoztak a fiatal Karpoval Igor Zajcev és Jurij Razuvajev nagymesterek is. Zajcev a legnehezebb csatákban, azaz a világbajnoki párosmérkőzéseken is végig vele volt. Karpov 1970-ben a caracasi versenyen elért eredményével lett nagymester. Ő volt akkor e cím legfiatalabb birtokosa a világon. Az első extraklasszis eredménye az 1971-es leningrádi versenyen elért holtversenyes első helye Leonyid Stejnnel. Az 1972-es szkopjei sakkolimpián már a szupererős szovjet csapat tagja, s a leningrádi zónaközi torna holtversenyes első helyével kvalifikálja magát a világbajnokjelöltek párosmeccseire. A negyeddöntőben 3:0-ra 5 döntetlennel legyőzi Polugajevszkijt, majd Szpasszkij ellen 6 döntetlen mellett 4:1 -re nyer. A világbajnokjelöltek versenyének döntőjében Korcsnojt veri 3:2-re, 19 döntetlen mellett, és így immár Fischer kihívója. Fischer azonban nem tudott, s valószínűleg nem is igazán akart a FIDE-vel a világbajnoki párosmérkőzés feltételeiben megegyezni, ezért nem ment el a döntőre. Karpov így 1975-ben játék nélkül lett a sakkozás tizenkettedik világbajnoka Fischer visszavonult, és Karpov a következő években sorozatban nyerte a versenyeket, amivel bizonyította, hogy Fischer távollétében ő a világ legjobb játékosa. 1978-ban nagyon szorosan, 21 döntetlen mellett 6:5-re védte meg a világbajnoki címét Korcsnoj ellen, míg 1982- ben már magabiztosan, 6:2-re 10 döntetlen mellett győzött. 1984-ben Kaszparov harcolta ki, hogy kihívhassa Karpovot. Az első meccset Karpov 5:3-as vezetésénél 40 döntetlen mellett a FIDE elnöke, Campomanes a játékosok egészségi állapotáért érzett aggodalmával indokolva félbeszakította. Az immár meghatározott játszmaszámmal kiírt újabb párviadalon Kaszparov 13:11-es (5:316 döntetlen mellett) eredménnyel elhódította a világbajnoki címet, s Karpov élt a visszavágás jogával, de a harmadik párosmeccset - amelyet jómagam talán minden idők legérdekesebb és legmagasabb színvonalú világbajnoki döntőjének tartok - is elveszítette. Kaszparov 12,5:11,5-re (5,4 15 döntetlen mellett) nyert. 1987-ben Karpov megnyerte a világbajnokjelölti versenyt, és most ő lett Kaszparov kihívója. A drámai mérkőzés 12:12-es döntetlennel végződött. (4:4 16 döntetlen mellett.) Az utolsó Kaszparov-meccsre 1990-ben került sor. A eredmény itt is szoros volt, Garri 12,5:11,5-re (4,3 17 döntetlen mellett) nyert, de Karpov az utolsó győzelmét akkor aratta, amikor Kaszparov már megvédte a címét, és csak a díjalap elosztásáért játszották le az utolsó két partit. 1993-ban Karpov már nem jutott el Kaszparovig, mert Nigel Short meglepetésre kiverte őt. Mivel Kaszparov és Short a világbajnoki párosmérkőzésüket nem a FIDE égisze alatt játszották, a Nemzetközi Sakkszövetség kizárta őket, és a két legtovább jutó játékossal, Karpoval és Timmannal játszatta a világbajnoki döntőt. Karpov meggyőző 12,5:8,5 (6:2 13 döntetlen mellett) eredménnyel lett újra világbajnok. 1996-ban Gata Kamsky ellen 10,5:7,5 (6:3 9 döntetlen mellett) arányban védte meg a FIDE-világbajnoki címét. 1996 végéig volt a világ második legjobb játékosa, ekkor előzte meg néhány fiatal nagymester, elsősorban Anand és Kramnyik. 1999-ben Anand nyerte az Iljumzsinyov FIDE-elnök által bevezetett új, kieséses rendszerű világbajnoki versenyt, ahol sokakban , visszatetszést keltve Tolja csak a döntőbe kapcsolódott be, párosmeccsük klasszikus időbeosztású játszmái 3:3-as (2:22 döntetlen mellett) eredménnyel végződtek, majd a rapid „szétlövésben” Karpov 2:0-ra felülkerekedett. A következő ciklusban Karpovnak el kellett volna indulnia a selejtezőkön, de ezt nem vállalta. Az új évezredben Karpov fokozatosan vesztett erejéből, mára gyakorlatilag visszavonul. Már a Szovjetunióban is vállalt közéleti szerepet a Komszomol Központi Bizottságában és a Szovjet Békealap elnökeként. Mindig igyekezett jó viszonyt ápolni a hatalommal, de humanitárius társadalmi tevékenységet is foly 38 Magyar Sakkvilág