Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)
II. KÖLTEMÉNYEK - Repülő harangok.
A REPÜLŐ HARANGOK. (Németből fordítva.) „Zöldcsötörtökön — mondja az anya kis fiának — A harangok el, Rómába, vándorútra szállnak , Kis angyalok röpítik át nagy gyorsan a jégen, Szavok ezért nem hallatszik harmadnapig épen. De Nagyszombaton alig hogy zeng a pap imája, Alig hogy az angyaloknak hangzik glóriája : A harangok Róma felöl visszatérnek nyomban S hév örömmel csengnek-bongnak a magas toronyban." — A gyermek már kora reggel az ablakot leste , Figyelemmé vált egészen szive, lelke, teste , Szemét a toronyra szögzés nem ejte egy hangot, Várva, hogy majd beröpülnek a vándor harangok. Ekkér ügyel minden gyenge szemlelebbenésre, S ha suttogást kelt a bokor egy-egy rezzenése, Vagy fülébe madárhang jó a kis figyelőnek : Bizton hiszi, hogy most erre a harangok jönek. És sokáig vár a fiú aggódó kebellel, S lát pacsirtát, és lát felhőt szállni gyors menettel. Csak egyedül a harangok nem szállanak arra .... S hallga ! mégis .... a toronyban már zengeni hallja. 23* 355 BLÜMELHUBER FERENCZ. tartván magát, a sz. szívről nevezett társulat házában jelentette magát, s ott csakugyan mint világi nővér, soror latta, 1844- május 15-én minden nehézség nélkül fölvétetett. BLÜMELHUBER FERENCZ. (Vége köv.)