Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)
I. ÉRTEKEZÉSEK - Müncheni reminiscentiák.
430 MÜNCHENI REMINISCENTIÁK. Г És akkor sem daloltam el ; pedig Oly hőn imázók forró hangjai. Akkorra tartogatom én e dalt, Mikor átlépem a menny küszöbét. Ez lesz az „új dal" üdvözölni ott Jézus imádott, édes szent szivét. BÉKESY. MÜNCHENI REMINISCENTIÁK. (Vége.) Egy jó könyv, jó tanácsadó, ha társ, szelid vigasztaló, gyakorta megbecsülhetlen. Nagy Sándor macedón király annyira szerette Hornért, hogy műveivel együtt aludt. A nagy nyelvész Révaynak zsebeiben mindig volt könyv, soha sem volt egyedül, mint honda. Humboldt csak könyveinek élt, s két könyvtára volt, a nagy természet s az, melyet szobájában leirt. Általán mindent kimondtunk valakiről, ha azt mondjuk : Soha sincs könyv a kezében. Vannak ilyenek is, mégpedig a műveitek között, kiket könnyen meg lehet ismerni arról, hogy rendesen könyvvel kezükben vannak lephotographirozva. De könyv és könyv között is van különbség, hogy minő, elég tapasztalatot nyújt, ha egy kölcsönkönyvtár műveinek csak külalakját figyelmesen megtekintjük ; a silány féregmüvek, a szív- s kedélymérgező, erkölcstelen munkák a legelhasználtabbak , míg az örök becsű tanulságos művek legtöbbször ott hevernek érintetlen. A könyvek sorsa olyan mint a leányé a családban ; gyakran a legjobb, a legbecsesebb ülve marad, míg a könnyű portékát hamar elemelik. A könyvtárról mondta halhatatlan Vörösmartynk .