Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)

I. ÉRTEKEZÉSEK - Müncheni reminiscentiák.

430 MÜNCHENI REMINISCENTIÁK. Г És akk­or sem daloltam el ; pedig Oly hőn imázók forró hangjai. Akkorra tartogatom én e dalt, Mikor átlépem a menny küszöbét. Ez lesz az „új dal" üdvözölni ott Jézus imádott, édes szent szivét. BÉKESY. MÜNCHENI REMINISCENTIÁK. (Vége.) Egy jó könyv, jó tanácsadó, ha társ, szelid vigaszta­ló, gyakorta megbecsülhetlen. Nagy Sándor macedón király annyira szerette Hornért, hogy műveivel együtt aludt. A nagy nyelvész Révaynak zsebeiben mindig volt könyv, soha sem volt egyedül, mint h­­onda. Humboldt csak könyveinek élt, s két könyvtára volt, a nagy természet s az, melyet szobá­jában leirt. Általán mindent kimondtunk valakiről, ha azt mondjuk : Soha sincs könyv a kezében. Vannak ilyenek is, még­pedig a műveitek között, kiket könnyen meg lehet is­merni arról, hogy rendesen könyvvel kezükben vannak le­photographirozva. De könyv és könyv között is van különb­ség, hogy minő, elég tapasztalatot nyújt, ha egy kölcsön­könyvtár műveinek csak külalakját figyelmesen megtekint­jük ; a silány féregmüvek, a szív- s kedélymérgező, erkölcs­telen munkák a legelhasználtabbak , míg az örök becsű ta­nulságos művek legtöbbször ott hevernek érintetlen. A köny­vek sorsa olyan mint a leányé a családban ; gyakran a leg­jobb, a legbecsesebb ülve marad, míg a könnyű portékát ha­mar elemelik. A könyvtárról mondta halhatatlan Vörösmar­tynk .

Next