Zádori János szerk.: Magyar Sion 1878. (Uj Magyar Sion 9. évfolyam)
I. Értekezések - Bevezető eszmék az e. szónoklat történetéhez
5053G BEVEZETŐ ESZMÉK A M. EGYHÁZI SZÓNOKLAT TÖRTÉNETÉHEZ. A szónoklat Athénben és Rómában már megülte diadalát, midőn Krisztus Urunk Palestina virányain tanítani kezdett. Amott a szép izlés, itt a nagyszerűség ömlik szét, a műveken, de mindenütt hiányzik a vallási igazság, mert a pogány vallások papsága néma volt. Ha Eleusis vagy Samothracia berkeiben közlött is a hierophante egynehány titkos tant az adeptusokkal, tiltva volt azokat nyilvánítani. A vallási szónoklat nem létezett a kereszténység előtt. Ez a Genezareth tó partjain, Juda bérczein keletkezett, midőn Urunk prédikálni kezdett, aki egyúttal a legszebb mintáit közlé annak az emberiséggel. A szónoklat, mely szép lett az igazság által, az Isten-ember tanítványai által szétterjedt a római birodalomban, onnét a barbárok közé ; currit verbum, mondá örvendve szent Pál, csodálkozva az ige hatalmán. Csakhamr az istentisztelet lényeges része lett a hitágazatok és kötelmek tanitása, s ezen tanitás eredménye lett a ker népük szellemi és erkölcsi haladása, s fölényalkotó polgárisultságuk. A vallási szónoklat hatalmi ügy látszik egyedül a kereszténység tulajdona, mert a mohamedanismus utánozván a kereszténység alapítását, csak árnyékát őrzé meg, s elfajult tanai mellett egészen meddő lett. A ker. szónoklat különbözik a világi szónoklattól, nem csak az égi elemnél az igazságnál fogva, hanem dislocált, tere és modoránál fogva, nemkülönben a szó.