Zádori János szerk.: Magyar Sion 1880. (Uj Magyar Sion 11. évfolyam)

I. Értekezések - Rómának uniója a kath. egyházzal.

az erdélyi román szakadárok uniójához. 533 náriusok szabadon működhettek, s oktatás és tanítás által a tömegre is hathattak. Különösen két Jézus-társa­sági atya szerzett magának e téren halhatatlan érdeme­ket: Hevenesy Gábor és Bárányi Pál, kik először az agg Széchenyi, majd Kollonich bíbornok, s ennek köz­vetítésével Lipót császár pártfogása mellett az uniót si­keresen végrehajtották a 17. század utolsó tizedében. Ez uniót rendesen, mint az erőszak munkáját szok­ták föltüntetni, mintha azt egyedül az udvar, Kollonich és a jezsuiták erőszakos pressiója hozta volna létre a nélkül, hogy abba a szakadárok bármikor is szabadon beleegyeztek volna. „Az oláhok — mondja Horváth Mihály — épen erőszakkal hajtattak a kath. egyházzal való egyesülésre."1) „Azok az erőszakoskodások, — irja Teleky — melyeket az uralkodás az óhitűek egyesitése végett több mint félszázad óta folytatott, a miveletlen­ség egyszerűségében élő ezen békés népfajt is nagy mérvű izgatottságba hozta."2) Schwicker pedig a jezsui­tákat mint a nem egyesült görögök üldözőit és elnyo­móit szerepelteti.3) A tények azonban mást bizonyítanak. Ha ugyanis valaha üldözést és elnyomást szenvedtek az erdélyi schismaticusok , ha valaha erőszak és ármány alkalmaz­tatott velük szemben a vallási téren is , úgy az csakis a protestáns részről történt. Míg ellenben feltétlen hite­lességet biró okmányok arról tanúskodnak, hogy az er­délyi nem egyesült románok teljes szabadsággal egye­sültek a róm. katholika egyházzal, melyhez már az előtt is tartoztak.4) És pedig oly annyira szabad elhatározás­­ ­) Magyarország történelme. 2. kiadás 1872. VI. kötet 309. s hivat­kozik Bethlen M. önéletirására (II. 201.) és Cserey­re (285 köv. lap.) •) Gr. Teleky Domonkos, A székely határőrség története, Budapest 1877. 10 lap. 8) Zur Geschichte der kirchl. Union. (Archiv für öster. Geschichte 52. köt. 275. lap.) ') Hogy a románok katholicusok voltak a 15. században bebizonyítja Hunfalvy is (Magyarország Ethnographiája 502. lap, Bpest 1876.)

Next