Zádori János szerk.: Magyar Sion 1884. (Uj Magyar Sion 15. évfolyam)
I. Értekezések. - Borromaei sz. Károly
BORROMAEI SZ. KÁROLY.A Z 1584-ik év november 3-án — az estéli órákban — sűrü tömegben hullámzott alá és fel Milánó utczáin a nép. — A különben oly zajos közterek, a járókelők ezreinek daczára csendesebbek voltak a szokottnál, s csak a templomok lettek feltűnően látogatottak, az egész nap folyamán. Minden arczon szokatlan megilletődés, — a szemekben nem titkolható aggódás volt észlelhető. Az érseki palotában, mely felé a néphullám gyűrűi folyton terjedének, az orvosok és az egyháziaktól körülvett ágyon, — egy szikár férfi vívódott halálküzdelmével. A halavány arczot nem volt képes eltorzítani a fájdalmas küzdelem, s meglátszott a lázas vonásokon az Isten akaratában való teljes megnyugvás. — Szent odaadás, magasztos hit ragyogott fel szelid tekintetében, mit időközönként a szenvedő Istenember képére emelt. Éjjeli három óra tájban, a halavány arcz lassan kint még halaványabb lett, egy halkan kiejtett „cito" volt a végső szó, mit ajkairól a körülállók ellesének, és Borromaei Károly, Milánó szent életű érseke — megszűnt élni. Működése közepett, életének legszebb idejében alig 46 éves korában szókta magához az isteni Gondviselés ! A nép a gyászharang első kondulására megrettenve állott meg útjában s a * Felolvastatott az esztergomi növ. papság által, 1884. november hó 4-én — Borromaei sz. Károly halálának háromszázados évfordulója alkalmával — rendezett akadémián. Uj M. Sion, XV. kötet XI. füzet. 51