Zádori János szerk.: Magyar Sion 1886. (Uj Magyar Sion 17. évfolyam)
I. Értekezések. - Erdélyi Ignácz magyar missionáriusnak emlékezete
Erdélyi Ignácz magyar missionarizisnak emlékezete. 687 ről kimutattuk, hogy egyházi nemeseik voltak. De nem találjuk ezen zászlósok között sem a bakonybéli apátot, sem a szent-benedekit, akikről szintén tudjuk, hogy az Árpádok alatt egyházi nemeseik voltak. Ezek és velük bizonyosan többen is, akik azelőtt állandó harczosokat , praediális nemeseket tartottak, hihetőleg azért nem kaptak külön zászlót, mert egyházuk javadalma csekélyebb volt, hogysem abból 50 lovas katonát kitarthattak volna s ezen csapat táborozási költségeit elviselhették volna. S minthogy zászlót nem kaptak, állandó hadi népet se voltak kötelesek tartani. Egész kétségtelennek tekinthető tehát, hogy a zászló nélküli praelatusok nemessége a banderiális hadi rendszer megalakulása folytán a XIV. század második felében megszűnik. De hát mi történik a zászlós főpapok praediálistáival ? (Folyt. köv.) ERDÉLYI IGNÁCZ MAGYAR MISSIONARIUSNAK EMLÉKEZETE. A messze távol Chinában egy szentéletü magyar pap hunyta le szemeit a halál álmára. Ugy is, mint tettdus életű hitküldésnek, ugy is, mint magyar, és pedig valamikor az esztergomi főmegyébe tartozott papnak, úgy is, mint a „Sión" volt munkatársának: méltó és igazságos, hogy folyóiratunk egy-két lapján emléket állítsunk Erdélyi Ignácznak. S ha ezen emlék mulandó is, sokkal tartósabb az a másik emlék, mely élni fog az emberek szivében, kik őt ismerték, kik róla hallottak, kik az ő hősi erényein, nagyfokú életszentségén épültek. „Nem enyészik el emlékezete, és neve ismételtetik nemzedékről-nemzedékre." (Jéz. Sir. 39. 13.)