Zádori János szerk.: Magyar Sion 1886. (Uj Magyar Sion 17. évfolyam)

I. Értekezések. - Ki a mi közbenjárónk?

KI A MI KÖZBENJÁRÓNK ? A budapesti országos tárlat alkalmával, az angol bibliai társulat pesti ügynöke is felállította sátorát a kiállítási területen s osztogatott, árult bibliákat, vagy bibliai részeket csekély árakon. Képeket is adott rá­adásul, melyeken nem szentek, hanem bibliai mondá­sok diszitmények közt ragyogtak. Egyebek közt ezen mondat is volt a képeken : „­Egy a közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus. (I. Tim. II. 5.) Nincs kétség benne, hogy ezt azon jó szándék­kal tették, hogy az emberek ne legyenek deisták, hanem Krisztus által törekedjenek Istennel összeköt­tetésbe lépni, mert Krisztus által van minden üdvös­ség. Minthogy azonban ezen mondást némelyek úgy magyarázták, mintha ezáltal a szentek közbenjárása, esedezése, fölösleges volna, sőt némelyek szerint Krisz­tus dicsőségére homályt vetne, sietünk Bellarmin nyo­mán ezen tétel valódi értelmét kifejteni, nehogy ezt „a tudatlanok és állhatatlanok, mint egyéb írásokat is a magok veszedelmére meghamisítsák, mert szent Pál leveleiben némelyiket nehéz megérteni." (II. Péter III. 16.) Kevés szóval kimutathatjuk, miszerint ezen ellenvetés, mely különben Luther vallásának is leg­kiválóbb érve a katholikus dogma ellen, minden ala­pot nélkülöz. Mindenekelőtt nem szabad szem elől téveszte­nünk, hogy az Apostolnak czélja volt bebizonyítani, hogy az Isten Krisztus által mindenkit üdvözíteni akar, Uj M. Sion XVII. kötet, XII. fület.­­ 6

Next