Zádori János szerk.: Magyar Sion 1886. (Uj Magyar Sion 17. évfolyam)
I. Értekezések. - Ki a mi közbenjárónk?
KI A MI KÖZBENJÁRÓNK ? A budapesti országos tárlat alkalmával, az angol bibliai társulat pesti ügynöke is felállította sátorát a kiállítási területen s osztogatott, árult bibliákat, vagy bibliai részeket csekély árakon. Képeket is adott ráadásul, melyeken nem szentek, hanem bibliai mondások diszitmények közt ragyogtak. Egyebek közt ezen mondat is volt a képeken : „Egy a közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus. (I. Tim. II. 5.) Nincs kétség benne, hogy ezt azon jó szándékkal tették, hogy az emberek ne legyenek deisták, hanem Krisztus által törekedjenek Istennel összeköttetésbe lépni, mert Krisztus által van minden üdvösség. Minthogy azonban ezen mondást némelyek úgy magyarázták, mintha ezáltal a szentek közbenjárása, esedezése, fölösleges volna, sőt némelyek szerint Krisztus dicsőségére homályt vetne, sietünk Bellarmin nyomán ezen tétel valódi értelmét kifejteni, nehogy ezt „a tudatlanok és állhatatlanok, mint egyéb írásokat is a magok veszedelmére meghamisítsák, mert szent Pál leveleiben némelyiket nehéz megérteni." (II. Péter III. 16.) Kevés szóval kimutathatjuk, miszerint ezen ellenvetés, mely különben Luther vallásának is legkiválóbb érve a katholikus dogma ellen, minden alapot nélkülöz. Mindenekelőtt nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az Apostolnak czélja volt bebizonyítani, hogy az Isten Krisztus által mindenkit üdvözíteni akar, Uj M. Sion XVII. kötet, XII. fület. 6