Magyar Sion 1887. (Uj sorozat 1. évfolyam)
I. Értekezések. - Szentírásban előforduló közmondásokról. Dr. Kereszty Gézától.
A SZENTÍRÁSBAN ELŐFORDULÓ KÖZMONDÁSOKRÓL. Irta: DR. KERESZTY GÉZA. Minden népnek nyelvében a megfigyelés érdekes tárgyát képezik a közmondások, s az utóbbi évtizedek franczia, német és magyar irodalma nem egy becses művet mutat fel, mely ex professo foglalkozik ezekkel az apró, csattanós, rövid szavakban oly sokat kifejező szólamokkal, melyek az illető nemzetnek szellemét, egész gondolkozásmódját tükrözik vissza. E rövid, velős mondások oktatást adnak az élet sokféle viszonyai között, majd erkölcsi és illemszabályokat nyújtanak, majd ismét jó tanácsokat, — gazdagítják az önismeretet, megmutatják az egyes cselekedeteknek valószínű következéseit és nem egyszer mély bepillantást engednek az emberi szívbe, — mindezt pedig a legegyszerűbb, megkedveltető modorban. Kinek ne jutnának eszébe ehelyütt a mi zamatos, életcel és szellemmel teli magyar közmondásaink ? S ha néha nyersek is, de a bennök rejlő igazság soha nem téveszti el hatását, még ott sem, ahol tán a hosszú, komoly okoskodás hasztalan lenne. Vagy hogy ne emlékeznénk az ugyancsak talpraesett classicus latin közmondásokra, melyek a régi Rómában állandó fűszerét képezték a társalgásnak, s melyek kivált hazánkban még csak nem is oly régiben széltében hosszában alkalmaztattak, midőn még tudniillik többen valának, kik a latin nyelvben és irodalomban teljesen otthonosak voltak. Egyvalaki „utczai bölcseségnek" nevezte el a A magyar irodalomban Kis-Viczay, Kovács Pál, Faludi, Kresznerics, Dugonics, Erdélyi gyűjteményes munkái a legnevezetesebbek.