Magyar Sion 1889. (Uj sorozat 3. évfolyam)

I. Értekezések. - Orléansi szűz emléke. Dr. Kereszty Gézától.

534 sőt Endre őt tényleg az érsekségtől meg is fosztja, s ezen­túl kiadott kir. oklevelekben neve többé elő sem fordul.­ * * * Mindezen és még számos egyéb történeti adatok azt bizonyítják, hogy Magyarországon a kánoni választás, mely­nek nyomaira sz. István alatt akadunk, Árpád nemzetségbeli királyaink engedélye­s megegyezése következtében emelke­dett általános jogszokás erejére különösen a 13-dik század­tól kezdve, midőn t. i. az a sz. kánonok által tüzetes sza­bályozást nyert. De mint Péterffy fönt idézett szavaiból látni, a káptalani választásnál a főtényező mindig a király. S azért a főkegyuraság, ezen alakban való gyakorlásánál, elvben csonkitatlanul maradt; ezt az Árpád-vérből származott ki­rályaink a vegyesházbelieknek a maga jogfolytonosságában áthagyományozták. AZ ORLÉANSI SZŰZ EMLÉKE. Irta Dr. KERESZTY GÉZA. Aki az újabb, tudományos és komolyabb irányú fran­czia irodalmat figyelemmel kiséri , azt tapasztalja, hogy egy­másután, mind sűrűbben és sűrűbben jönnek kezeihez oly új könyvek, melyek Jeanne d'Arcnak, az orleánsi szűznek személyével foglalkoznak. Ez a kedves, szinte földöntúli, s azért mégis történeti alak, amelyet kortársai egyrészről ugyan lelkesedve bámul­tak, de másrészről irigykedve halálra üldöztek, — ez a sze­gény falusi pásztorleány, aki megfoghatatlan módon győze­lemre vezetve honfitársait, hazáját megmentette, és jutalmul Az orléansi szász emléke. 534­ ­ Fejér CD. VIII. 106. VI. 328 Knauz Monum. Strig. Eccles. II. 440. Balics Egyháztörténelem II. k. 492—493. lap.

Next