Magyar Sion 1891. (Uj sorozat 5. évfolyam)

I. Értekezés. - Képek a hazai hitújítás idejéből. Kollányi Ferencztől.

KÉPEK A HAZAI HITÚJÍTÁS IDEJÉRŐL. Irta: KOLLÁNYI FERENCZ. Valahányszor csak kezünkbe veszünk egy XVI. vagy XVII. századbeli levelet, egyházlátogatási jelentést, vagy a hitújítási mozgalmakkal csak a legtávolabbról is foglalkozó írást, mindannyiszor bizonyos elkedvetlenítő érzés vesz erőt rajtunk a hátramaradottságunk miatt. Mert bizony hogy mi még mindig el vagyunk maradva az egyházi történetírás me­zején, ezekből láthatjuk legjobban. Nem vád akar ez lenni, hanem csak sajnálkozás, esz­közeink elégtelensége felett. S nem is általában mondjuk mi ezt. A magyar katholikus egyház születése, fejlődése, s öt­százados élete — hála a munkás kezeknek —­ már jó rész­ben tisztán áll előttünk. Amit a tudás, szorgalom, utánjárás, lankadni nem tudó lelkesültség s áldozatkészség képes volt a régi kor maradványaiból fölkeresni, az ma már közkin­csünkké vált, vagy legalább reményünk van ahhoz, hogy a közel­jövőben azzá lesz. Az okiratok napfényre hozva, ösz­szegyűjtve, kiadva, feldolgozva lévén, mind erősebb világí­tásban áll előttünk az öt első század egyházi életének képe. A rég­múlt idők szereplő emberei megjelennek szemeink előtt, s látjuk őket élni, munkálkodni, meghalni. Látjuk, mint hajtotta a magyar nemzet fejét Jézus szelíd igája alá, mint lett ugyanaz a magyar nemzet a kereszténység védőfalává az előre nyomuló izlám ellen, s mint vitt vezérszerepet a műveit Nyugateurópa keresztény népei között. Sőt feltárul előttünk az a sok apró kicsiség is, ami mind összevéve teszi a mindennapi életet. Az emberek cselekvései, az ő egymáshoz való viszonyaik, a család, a gyermek, a nevelés, az erények és bűnök — te­hát maguk azok a rég porló emberek, kibontakozva a múlt sötétségéből elénk lépnek, hogy bizonyságot tegyenek ar­ról a letűnt régi jó időről, amikor oly erős volt a hit, oly

Next