Magyar Sion 1891. (Uj sorozat 5. évfolyam)
I. Értekezés. - Képek a hazai hitújítás idejéből. Kollányi Ferencztől.
KÉPEK A HAZAI HITÚJÍTÁS IDEJÉRŐL. Irta: KOLLÁNYI FERENCZ. Valahányszor csak kezünkbe veszünk egy XVI. vagy XVII. századbeli levelet, egyházlátogatási jelentést, vagy a hitújítási mozgalmakkal csak a legtávolabbról is foglalkozó írást, mindannyiszor bizonyos elkedvetlenítő érzés vesz erőt rajtunk a hátramaradottságunk miatt. Mert bizony hogy mi még mindig el vagyunk maradva az egyházi történetírás mezején, ezekből láthatjuk legjobban. Nem vád akar ez lenni, hanem csak sajnálkozás, eszközeink elégtelensége felett. S nem is általában mondjuk mi ezt. A magyar katholikus egyház születése, fejlődése, s ötszázados élete — hála a munkás kezeknek — már jó részben tisztán áll előttünk. Amit a tudás, szorgalom, utánjárás, lankadni nem tudó lelkesültség s áldozatkészség képes volt a régi kor maradványaiból fölkeresni, az ma már közkincsünkké vált, vagy legalább reményünk van ahhoz, hogy a közeljövőben azzá lesz. Az okiratok napfényre hozva, öszszegyűjtve, kiadva, feldolgozva lévén, mind erősebb világításban áll előttünk az öt első század egyházi életének képe. A régmúlt idők szereplő emberei megjelennek szemeink előtt, s látjuk őket élni, munkálkodni, meghalni. Látjuk, mint hajtotta a magyar nemzet fejét Jézus szelíd igája alá, mint lett ugyanaz a magyar nemzet a kereszténység védőfalává az előre nyomuló izlám ellen, s mint vitt vezérszerepet a műveit Nyugateurópa keresztény népei között. Sőt feltárul előttünk az a sok apró kicsiség is, ami mind összevéve teszi a mindennapi életet. Az emberek cselekvései, az ő egymáshoz való viszonyaik, a család, a gyermek, a nevelés, az erények és bűnök — tehát maguk azok a rég porló emberek, kibontakozva a múlt sötétségéből elénk lépnek, hogy bizonyságot tegyenek arról a letűnt régi jó időről, amikor oly erős volt a hit, oly