Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár - Walter Gyula szerk.: Magyar Sion 1896. (Uj sorozat 10. évfolyam)
I. Értekezések. - Ezeréves Magyarország. Dr. Kereszty V.-tól.
4 Ezeréves Magyarország bombasztikus kitörése a dhauvinizmusnak, hanem hálás dicsőítése az Isten izgalmas, vezető kezének. Nincs, nem lehet hivő magyar ember, aki át meg át ne érezze, hogy Isten csodája, hogy él még a magyar nemzet „annyi sok balszerencse közt, oly sok viszály után", s hogy itt él, ebben az ezer év előtt szerzett hazában. Avagy miért veszett ki a lefolyt ezer esztendő alatt szinte nyom nélkül annyi más nemzet, számra, hatalomra, dicsőségre sokkalta nagyobb, mint a magyar, miért züllött el, vagy olvadt más népekbe, elvesztve önállóságát annyi más nép, miért omlott össze, úgyhogy már emlékezete is alig van, annyi trón , mialatt mi magyarok, kiket pedig háború, visszavonás, századokon át tartó vérontás és pártviszály sokkal többször megtizedelt, mint más nemzeteket, megmaradtunk, itt maradtunk, megszaporodtunk, megerősödtünk ? Mi másnak köszönhetjük mindezt, ha nem az isteni Gondviselés különös kegyelmének ? „Misericordiae Domini, quia non sumus consumpti, quia non defecerunt miserationes ejus!" A költő, ki nagy eposzának hősévé azt a férfiút választotta, aki a hódító magyarokat e földre bevezette, Árpádot, — Virgilként ez ünnepélyes versszakkal kezdi meg hőskölteményét : Kétfiat énekelek, ki hadával Volga türemlő Habjait átszegvén, Etelének hajdani földjét Nemzeteket leverő harczokkal visszaszerezte És az erős Magyarok birodalmát fegyvere élén Négy folyamok körülött alkotta örökrevalóvá ! Örökrevalóvá ! Istenem, mily nagy szó ! Halandó embernek ezt a szót még abban az értelemben sem kellene ajkaira vennie, hogy amíg e világ áll, fog állani az, amit ő örökrevalónak mond. 1 Thren. 3.-22.