Magyar Salon, 5. kötet (3. évfolyam, 1885-1886/2)

A francziánál az egyént, mint típust, levonni nem lehet. Nem úgy, mint az angolnál, hol ez könnyű. Az angol egyén belső világának külső rugói, századokon való beha­tásai, ugyanazok voltak. Az erkölcsi tényezők, melyek ezt létrehozták: a vallásosság s az ezzel szorosan egybekötött erkölcsiség, a monarkhia feje iránti tisztelet, az egyéni szabadság fentartása mellett; az erő­sen kifejlődött családi érzés —­ és természetesen az ezzel egybekötött családi hatalom; századokon keresztül ugyanazok voltak. A franczia társadalmat és egyént alakító ily általános erkölcsi tényezők nem léteznek. Egy század óta Fran­­cziaország folytonos változások szín­helye volt, és minden egyes változás­nak megvannak a maga alakító, létre­hozó elemei — és ez elemek által létrehozott típusai. A francziában mégis találhatók azo­nos jegyek, melyeknek okai vérmér­sékletében rejlenek. Könnyen hevül, könnyen jobbot vet, könnyen kialszik. Beszédes úgy, mint egy nép sem. Jószívű. Szóval sensitiv és ideges. Hogy egyes alakokat nyerjünk, ve­gyük sorra e társadalom egyes réte­geit, árnyalatait és vizsgáljuk meg aztán minden egyes nyert osztály egyé­neit , típusait. A faubourg St. Germain: Minden egyes tagjának, Francziaország első duc-jétől az utolsó szolgáig szíve méri ívébe van oltva a vallásosság, a le­mondás a jelenben, a remény jobb jövőben, lojalitás a király iránt. «Tout pour le Roy, tout par Dieu, rien sans lui.» Ezzel karöltve jár az aristokratikus princípium szerinti élet. E princípi­umok az egyenlőséget el nem fogad­ták, s azt tanítják, hogy azon kis rész, mely születésénél fogva kiváló, a nagyobb részszel szemben az ural­mat és egyúttal a védelmet is jelenti. Hogy erre e társaság csak akkor jutott, midőn tényleges uralmát már eljátszotta, annak fő oka a Bour­­bon-ok téves politikájában keresendő. Ezt főleg a XIV. és XV. Lajos tö­kéletes absolutismus és centralismusra való törekvésében kell keresni, kik a nemességnek csak előjogait hagyták meg, s teendőiket magukhoz ragad­ták, úgy hogy ez időben a nemesség nem gyakorolhatta kötelességeit a nép­pel szemben. S az, hogy nem voltak kötelességei, csak jogai, volt főoka a franczia forra­dalomnak. Mert ez előjogokkal visszaéltek, s így jött el aztán az a pillanat, midőn a nép uraiban hóhérait látta.* A forradalom után ez a társadalmi osztály sokat tanult a saját kárán, s ma, midőn már előjogai nincsenek, ma gyakorolja az akkor elmulasztott kötelességeket. Talán a legjótékonyabb PÁRISI TÍPUSOK. Irta Netzpálli Justh Zsigmond.­ * Lásd bővebben Taine: «Les origines de la France contemporaine» czimű művében.

Next