Magyar Salon, 6. kötet (4. évfolyam, 1886-1887/1)

2 FALK MIKSA.­ gáltatom és így, ha a rendőrség vissza nem adja, neki lesz szerencséje ezt az összeget megfizetni. Azóta természetesen még jobban irtóztam a jegyezgetéstől, és kivételt csak egyetlen egy esetben tettem, tudni­illik arra az időre nézve, midőn szerencsém volt naponként királyné rí ' L Ő Felsége előtt megjelenhetni. Mert minél jobban ismertem meg ezen úgy szellemére, mint szívére nézve egyaránt kitűnő fejedelmi asszonyt, annyival élénkebb lett bennem a kívánság, hogy valamikor az ő teljes jellemrajzát megírjam. Nem tettem azonban ezt eddig, s alkalmasint ezentúl sem fogom tenni. A mindennapi folyó munka oly nagy mértékben veszi igénybe időmet és erőmet, hogy ily fel­adatot megoldanom, úgy a­hogy én azt képzelem, többé nem lesz lehetséges. Jegyzeteimből időközben egyet-kettőt közzé tettem néhány évvel ezelőtt azon lapban, melyet szellemdús barátném, Pulszky Polyxena úrhölgy, valamely jótékony czélra kiadott; azóta hozzájok nem nyúltam és csak most vettem azokat ismét elő, midőn e folyó­irat tisztelt szerkesztői tudatták velem, hogy nagyon szeretnének a magyar királynéról czikket hozni, de oly írótól, a kinek szerencséje van, Ő Felségét személyesen ismerni és engem szólítottak fel ily czikk megírására. Teljesítem ebbeli kívánatukat, tiszta tudatában annak, hogy a mit nyújtok irodalmi értékkel nem bír és ha egyátalában érde­kes, az érdekességet csakis azon kitűnő személyiségnek köszönheti, a­kiről szó van, és a­ki valóban megérdemelné, hogy hazánkban jobban ismernék, mert e haza határtalan, soha teljesen le nem róható hálával tartozik neki. Mikép jutottam én a királyné közelébe ? Ez oly kérdés, melyen annak idején igen sokan törték fej őket, a­nélkül, hogy arra a feleletet megtalálni képesek lettek volna. Én magam is csak később tudtam meg, mikép történt a dolog, de nem mondhatom meg ma sem, mert ön szabadon rendelkezhetett­ saját titkaim felett, de a másoké fölött nem. Tény az, hogy boldogult Majláth György, akkori udvari kanczellár, a­ki köztudomás szerint igen geniális, de határozottan conservativ államférfiú volt, egyik reggel egész felháborodással jött be egyik udvari tanácsosának szobájába: «Tudja-e Ön» — kérdő ismeretes éles hangján — «hogy az a Falk, a ki a Pesti Naplóba ír, most minden nap királyné Ő Felségéhez fog járni?» «Hallottam», válaszolt az udvari tanácsos. «És nem tudja Ön» —kérdé tovább Majláth — «kinek a műve ez?» »• «Ha Excellentiád nem tudja, én

Next