Magyar Salon, 6. kötet (4. évfolyam, 1886-1887/1)
2 FALK MIKSA. gáltatom és így, ha a rendőrség vissza nem adja, neki lesz szerencséje ezt az összeget megfizetni. Azóta természetesen még jobban irtóztam a jegyezgetéstől, és kivételt csak egyetlen egy esetben tettem, tudniillik arra az időre nézve, midőn szerencsém volt naponként királyné rí ' L Ő Felsége előtt megjelenhetni. Mert minél jobban ismertem meg ezen úgy szellemére, mint szívére nézve egyaránt kitűnő fejedelmi asszonyt, annyival élénkebb lett bennem a kívánság, hogy valamikor az ő teljes jellemrajzát megírjam. Nem tettem azonban ezt eddig, s alkalmasint ezentúl sem fogom tenni. A mindennapi folyó munka oly nagy mértékben veszi igénybe időmet és erőmet, hogy ily feladatot megoldanom, úgy ahogy én azt képzelem, többé nem lesz lehetséges. Jegyzeteimből időközben egyet-kettőt közzé tettem néhány évvel ezelőtt azon lapban, melyet szellemdús barátném, Pulszky Polyxena úrhölgy, valamely jótékony czélra kiadott; azóta hozzájok nem nyúltam és csak most vettem azokat ismét elő, midőn e folyóirat tisztelt szerkesztői tudatták velem, hogy nagyon szeretnének a magyar királynéról czikket hozni, de oly írótól, a kinek szerencséje van, Ő Felségét személyesen ismerni és engem szólítottak fel ily czikk megírására. Teljesítem ebbeli kívánatukat, tiszta tudatában annak, hogy a mit nyújtok irodalmi értékkel nem bír és ha egyátalában érdekes, az érdekességet csakis azon kitűnő személyiségnek köszönheti, akiről szó van, és aki valóban megérdemelné, hogy hazánkban jobban ismernék, mert e haza határtalan, soha teljesen le nem róható hálával tartozik neki. Mikép jutottam én a királyné közelébe ? Ez oly kérdés, melyen annak idején igen sokan törték fej őket, anélkül, hogy arra a feleletet megtalálni képesek lettek volna. Én magam is csak később tudtam meg, mikép történt a dolog, de nem mondhatom meg ma sem, mert ön szabadon rendelkezhetett saját titkaim felett, de a másoké fölött nem. Tény az, hogy boldogult Majláth György, akkori udvari kanczellár, aki köztudomás szerint igen geniális, de határozottan conservativ államférfiú volt, egyik reggel egész felháborodással jött be egyik udvari tanácsosának szobájába: «Tudja-e Ön» — kérdő ismeretes éles hangján — «hogy az a Falk, a ki a Pesti Naplóba ír, most minden nap királyné Ő Felségéhez fog járni?» «Hallottam», válaszolt az udvari tanácsos. «És nem tudja Ön» —kérdé tovább Majláth — «kinek a műve ez?» »• «Ha Excellentiád nem tudja, én