Magyar Szalon, 15. kötet (8. évfolyam, 1890-1891/2)
A BUDAPESTI EGYETEMRŐL. Irta: Berzeviczy Albert. A budapesti egyetem, bár keletkezése korára nézve egyike az újabb európai egyetemeknek, úgy intézetei és tanszékei, mint hallgatóinak számát tekintve a legnagyobbak közé sorakozik. Nem dicsekedhetik azzal, hogy múltja visszanyúl a tizenegyedik századba, mint a bolognaié, páduaié, vagy a tizenkettedik és tizenharmadik századba, mint a párisi, a salamancai egyetemé; még a tizennegyedik században sem találjuk nyomait, amikor a nemrég jubileumát ünnepelt heidelbergi, meg a prágai, bécsi egyetemek keletkeztek. Ha megalkotásának kezdetéül Pázmány Péter nagyszombati érseki főiskoláját fogadjuk el, akkor is csak az 1635-ös évszámnál kell megállapodnunk, míg Budapestre áthelyezése és tulajdonképeni egyetemmé szervezése az 1770—1780-ik évekbe esik, úgy hogy első évszázados jubileumát nem rég, t. i. 1880-ban ünnepelte. De ez aránylag rövid idő alatt a budapesti egyetem a fejlődés és megerősödés hatalmas munkáját végezte el, amiben nagy része volt annak a körülménynek, hogy egy (Utánnyomás tilos.) gyors fejlődésnek indult országnak egész a legújabb időkig egyetlen egyeteme volt. Ma a mi fogalmainkhoz képest egyetemeknek nevezhető európai főiskolák közül népességre nézve csak hat szárnyalja túl a budapestit; a párisi (t. i. valamennyi párisi faculté együttvéve), melynek 9055, a bécsi, melynek 6060, a madridi, melynek 5000-nél valamivel több, a berlini, melynek 4781, a nápolyi, melynek 3626 és a müncheni, melynek 3551 hallgatója van. Ezek után következik a budapesti egyetem, az 1889/90. tanév téli felében 3533 hallgatóval. Az összehasonlításból természetesen egészen kihagytuk Londont, mert annak «university»-je csak vizsgálóhatóság, különböző kollegiumai pedig egymással semmi szerves kapcsolatban nem állanak. De tanárai számát tekintve is előkelő helyet foglal el a budapesti egyetem Európában; rendes, rendkívüli és magántanárai s tanítóinak száma 173. Az osztrák egyetemek közül e számot csak a bécsi (297) haladja felül, a németországiak közül csak a berlini (323) és a lipcsei (182). Magyar Salon, XV.