Magyar Szemle, 1996 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - ÉRTÉK ÉS IRÁNY - KONFERENCIA AZ ANTALLI ÖRÖKSÉGRŐL - Orbán Viktor: Antall József, a polgári Magyarország miniszterelnöke
178 MAGYAR SZEMLE 1996. 2. SZÁM Orbán Viktor, a FIDESZ — Magyar Polgári Párt elnöke, országgyűlési képviselő ANTALL JÓZSEF, A POLGÁRI MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKE EGTISZTELTETÉS SZÁMOMRA, hogy a Fidesz — Magyar Polgári Párt elnökeként ezen a mai konferencián zárszót mondhatok. Megtiszteltetés azért, mert nagy tekintélyű előadók után kaphattam szót, és megtiszteltetés azért is, mert Antall Józsefről, néhai miniszterelnökünk szellemi és politikai örökségéről szól ez a konferencia. Arról az államférfiről, aki a mi számunkra a harmadik magyar köztársaság első kormányfője volt. Meglehet, jogi vagy történeti szempontból pontatlannak tűnhet ez az állítás, szellemi értelemben azonban bizonyosan tartható és igaz. Nem tudom, hogy Önök milyen gondolatokat őriznek meg majd emlékezetükben erről a konferenciáról. De ha szabad ilyesmit kérnie egy előadónak, én arra kérem Önöket, két gondolatot mindenképpen őrizzenek meg. Ez a konferencia ugyanis már pusztán a maga szellemi és fizikai valójában is rácáfolt arra a mai kormánykoalíció pártjai által erőteljesen sulykolt „közvélekedés"-re, miszerint ennek az országnak csupán „egyetlen elitje" van. Aki ma ezt a napot végigülte, az itt elhangzott előadásokat végighallgatta, az meggyőződhetett e kormányzati propagandafogás hamis voltáról. És ez a mai, mindnyájunk számára rendkívül sok értéket, gondolatot felszínre hozó összejövetel megcáfolt egy másik hasonlóképpen álságos állítást is, amely úgy hangzik, a jelenlegi, balliberális kormányzatnak „nincs alternatívája". A mai napon ugyanis ismét meggyőződhettünk e kijelentés valótlan voltáról. Ez a konferencia is ezt bizonyította, és — címéhez híven — világosan megmutatta, hogy a fennálló kormányhataloméval szemben van másfajta érték és irány. Hogy szellemi és politikai értelemben egyaránt van alternatíva. S ezen a tényen nem változtat az sem, ha az ennek ellenkezőjét állítók sorába beáll akár még a legnagyobb közjogi méltóság is. A konferencia egészét átfogó előadás helyett inkább néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni az itt már elhangzottakhoz. Először is azt a jogosan felvethető és felvetődő kérdést szeretném tovább árnyalni, amely azt feszegeti, hogy van-e egyáltalán örökség, amit Antall József hagyott ránk, és ha igen, miben áll ez az örökség, s vannak-e, akik átvehetnék ezt az örökséget. Ha az a kérdés merül fel, hogy van-e örökség, akkor általában könnyű megoldásként ekképp válaszolunk: van, a polgári Magyarország megteremtésének kísérlete. Azonban ahhoz, hogy valóban tartalmassá válhassék ez a kijelentés, fel kell tennünk egy további kérdést: miben is áll ez az örökség? Ennek a politikának az alapja nem más, mint a középrétegek megerősítésére tett kísérlet. E politika középpontjában — összhang-