Magyar Szemle, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - KÖRKÉP - P. Szabó Ernő: Elmulasztott alkalmak

KÖRKÉP 187­ veket egymás megértésének szándéka vezérelné, sok esetben azon­ban még a megértés lehetőségének megengedését sem érzékeli a külső szemlélő - erről azonban később. Előbb a jó példákról. A két hangra írt kamaraművekről például, mint amilyen Banga Ferenc és SZEMETHY Imre Boszorkányok című kiállítása volt a kő­bányai Artotékában, vagy Klimó Károlyé és George D. ANDERTONÉ a Bartók 32 Galériában. Az előbbi a kortárs magyar grafika ha­gyománytiszteletét és megújulási képességét példázza egyszerre, a második a különböző generációk közötti párbeszéd szük­ségszerűségét. A zenei párhuzamot folytatva, nagyzenekari igénnyel megírt kompozíciók is szerepeltek a műsoron, hiszen majd két tucat művész és majdnem ennyi műtörténész aktív rész­vételével szervezték meg május-június fordulóján a Fehér zász­lók című rendezvénysorozatot, amely egyrészt arra adott lehe­tőséget, hogy a művészek mintegy nyitott műteremajtóval fo­gadják az érdeklődőket, s azok, adott időpontokban, műtörté­nészek kalauzolásával ismerkedjenek a művekkel, másrészt, az­által, hogy a Képzőművészeti Főiskola végzőseinek kiállítását is bekapcsolták a szervezők a rendezvénysorozatba, a legfiata­labbak és a neves mesterek művei egyszerre kerülhettek a fi­gyelem középpontjába. Amilyen nagyszerű ez a kezdeménye­zés, olyan elgondolkodtató, hogy a rendezvény életre hívója a Budapesten tulajdonképpen csak fiókintézményt működtető bécsi Knoll Galéria volt - a magyar galériáknak, hivatásos in­tézményeknek mindenesetre van mit tanulniuk. Éppen ez történik. Láthatóan lassú, fáradságos folyamat, mint a túlkoros gyerekeknél az iskolában, vagy azoknál a felnőt­teknél, akik életük jó részét másféle feladatok megoldásával töltöt­ték el, s most esti iskolán vállalják a fejtágítót. Jó példa erre az a „kérdezz-felelek" játék, amelyet a Műcsarnok és a Magyar Kép­zőművészek és Iparművészek Szövetsége folytatott egymással a milecentenáriumi kiállításért illetve ellen, s amelynek eredmény­te­­lenségjeként május-júniusban végül megrendezték a­­ Magyar Sza­lon '97 című kiállítást. A mondás szerint a hegyek vajúdásából egér születik - a valóságban ennél rosszabb történt: a két intézmény párbeszéd-képtelenségéből csak felemás tárlat születhetett. Két hónap alatt viharos gyorsasággal szerveződött meg a Szalon, s nyílt meg május idusán, hogy száznál valamivel több

Next