Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1-2. szám - KÖRKÉP - Bartha Ákos: Baj-társak a két világháború közötti Magyarországon - Kerepenszki Róbert: A Turul Szövetség 1919-1945. Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban

144 MAGYAR SZEMLE, 2013.1-2. SZÁM BAJ­TÁRSAK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁGON T­alán nem túlzás azt állítani, hogy Horthy-kori társadalmi egye­sületeink számbavétele és feldolgozása a 20. századi magyar társadalomtörténet-írás sürgető feladatai közé tartozik. A minden politikai vonatkozásuk ellenére jelentős önszerveződések között külön kategóriát alkotnak a (szélső)jobboldali szervezetek, me­lyeket a rendszerváltozás előtti szakirodalmak csupán igen elna­gyoltan érintettek - ha érintettek. Újszerű értelmezésükhöz ki­indulópont lehet az addig elképzelhetetlen pusztításokat okozó első világháború, az összeomlás, az egymást gyorsan követő (és tagadó) politikai rendszerek, valamint nem utolsósorban a triano­ni trauma. Mindez együtt nehezen feldolgozható megrázkódtatás elé állította a magyar társadalmat. Az értelmiségi fiatalság egzisz­tenciájának építése helyett a lövészárkokban tapasztalhatta meg a modernitás árnyoldalait, hogy aztán a századelőn dédelgetett har­mincmilliós birodalom helyett egy közép-európai kisállamban pró­báljon meg érvényesülni. A „háborús nemzedék" önszerveződése­ihez, összekovácsolódásához és nem utolsósorban mentalitásához e közösségi trauma meghatározó jelleggel járult hozzá, szempon­tokat nyújtva Bánsághy (Velcsov) György, Végváry (Verbovszky) József - és társaik - történetének alaposabb megértéséhez.­ Bármi­féle rehabilitálási szándék nélkül is beszédesnek tekinthetjük tehát a nemzedék gyűjtőhelyévé váló baj­társi egyesületek elnevezését. Kerepeszki Róbert a fent említett „diákvezérek" neve által is fémjelzett, „keresztény-nemzeti" egyetemistákat tömörítő Turul Bajtársi Szövetség bemutatására vállalkozott kötetében. A Deb­receni Egyetem Történelmi Intézetének fiatal munkatársa hosszú évek óta foglalkozik a szövetséggel, sok tekintetben újszerű ered­ményeit több rangos folyóiratban publikálta, és doktori disszer­tációja is e tárgykörben készült. A téma historiográfiai hátteréről mindenképpen érdemes tudni, hogy a Turullal (legalább érintőle­gesen) foglalkozó régebbi szakirodalmak igen tendenciózus mó­don viszonyultak a szervezethez, hiszen míg alapvetően elítélték és egyszerűen „fasisztának" tekintették a szövetséget, addig túl­hangsúlyozták az abban tevékenykedő baloldali - akkori szóhasz­nálattal élve: „haladó" - elemek szerepét, nem ijedve meg némi

Next