Magyar Szemle 25. kötet (1935. 9-12. sz.)
Bierbauer Virgil: A kiállítások művészete
A KIÁLLÍTÁSOK MŰVÉSZETE A KIÁLLÍTÁSOK napjaink városi — de főleg nagyvárosi / életének — megszokott, már-már szinte megint, mindennapos eseményeivé váltak. Másként volt ez a régebbi IL IL időkben, amikor kiállításaink ősei, a nagy, évente egyszer ismétlődő vásárok igazi eseményei voltak a városoknak. A vásártartás joga a legnagyobb királyi kedvezmények közé tartozott s gazdasági jelentőségén túl a vásár az év nagy népi eseménye, szenzációja volt: a régi idők nehézkes és lassú közlekedése közepette távoli vidékek, országok újdonságai, furcsaságai érkeztek a vásárra s annak nyüzsgő élete felfokozta az életkedvet, felvirágoztatta a vásárlókedvet s így az egész város népét kiemelte a köznapok egyhangúságából. A vásárok leszármazottjai, a mi kiállításaink erre csak ritkán képesek, és talán azért is, mert a nagyvilág újdonságainak híreit ma, a mozgófénykép és rádió korában, úgyszólván óráról-órára kapjuk, csak győzzük nézni, hallgatni mindeznapunk vásári zenebonását —• de úgy tetszik a kiállítások csődjét legalább ugyanannyira okozza azok rendezésének, felállításának, módszereinek helytelen mivolta. Az első modern kiállítások, London, Párizs világkiállításai a hajdani vásároknak a gyáripar, a viágkereskedelem jegyében fogant gyermekei voltak. Nagyszerűségükkel, a nyújtottaknak változatosságával és újságával valóban elcsodálkoztatták az egész Föld kerekségét. De mindegyik nyújtott is valami addig egészen elképzelhetetlent: az 1851. évi londoni kiállítás Paxton Kristálypalotáját, az első vasból és üvegből megépített óriásépületet, az 1867. évi párizsi kiállítás újra nagyszerű acélszerkezeteket mutatott be s az első személyfelvonókat, az 1889. évi pedig az Eiffel-torony csodájával kápráztatta el a világot. Bécs 1898-ban az óriáskerékkel keltett figyelmet. A kiállítások rendezői fokozatosan mind több gondot fordítottak arra, hogy a pusztán kereskedelmi érdekeket szolgáló csoportok mellé eszmei tartalmú osztályok társuljanak, amelyek anyagának érdekessége mind többeket vonzott a kiállításra. Apáink felejthetetlen élménye volt az 1896. évi Ezredéves kiállítás történelmi csoportja, mely az Alpár Ignác tervezte ötletes Vajdahunyad várban talált stílusos keretet. Szinte egészen új utakat tört 1911-ben a drezdai Egészségügyi kiállítás, ahol a németek rendszerességükkel a biológia és higiéné tudományának eredményeit mutatták be a legszélesebb rétegeknek s ezzel a kiállítások egészen új típusát teremtették meg, olyant, ame-