Magyar Szemle 41. kötet (1941. 7-12. sz.)

Gróf Kálnoky Hugó: Tisztázzuk a fogalmakat

794. JÚLIUS MAGYAR SZEMLE XLI. KÖTET I. (167.) SZÁM az elvek : melyik építse újra föl a széthulló világot? Azok az eszmék, melyek alig egy évtizeddel ezelőtt csupán udvarias, kényszeredett érdeklő­dést ébresztettek a nagy politikai areopágokban, ma Európa nagy részében vitathatatlanul uralomra jutottak. Ugyanakkor hosszú évtizedek folyamán meggyökeresedett politikai elvek, a sérthetetlenség nimbuszába öltöztetett dogmák, ellenállás nélkül összeomlottak az új szellemi áramlatok hatalmas rohamában. A világ eresztékei ropognak a szellemi forradalom fergetegé­ben. Nem csoda hát, ha azt tapasztaljuk, hogy sokan összezavarják a fogal­makat. Azok, akik vakon hittek a múltnak időtől függő, de öröknek tartott értékeiben, most túlságosan könnyen hajlanak arra, hogy megtagadjanak mindent, ami a múlté, sőt arra is, hogy kiábrándultan forduljanak el saját nemzetük múltjától. A relatív időfogalmak, „régi" és „új" abszolút jelen­tést kaptak. Ha a szakadék tovább mélyül, a nemzet örökös értékei, melyek „régiben" és „újban" egyaránt megvannak, könnyen elhomályosodhatnak. Talán nem lesz hiábavaló, ha a régi és új jelszavak mögött rejlő fogal­makat igazi tartalmuk, értékük, vagy értéktelenségük szerint megvizsgál­juk. E vizsgálatnál abból indulunk ki, hogy elismerjük: öreg földrészünk föltétlenül rászorul arra, hogy alaposan újjáalakítsák. Fölösleges hangsúlyozni, hogy nekünk magyaroknak vizsgálódásainkban országunk és nemzetünk jövendő fejlődése a sokat emlegetett új európai rend keretében az irányadó szempontunk. A földrészünk arculatának és lelkének átalakítására törekvő szellemi áramlat, mint minden forradalmi megmozdulás, úgy keletkezett, hogy a nagy tömegeknek a fennálló visszás állapotokkal szemben táplált ellen­szenve egy-egy nagy, vezetésre hivatott egyéniségtől célt és irányt nyert. Indítóokuk és célkitűzésük alapján a nemzeti forradalmakat termé­szetes reakcióknak tekinthetjük, mondanunk sem kell, hogy nem a szónak abban az értelmében, mely egy előző állapothoz való visszatérést jelent. •Bennük az illető népek természetes önfenntartási ösztöne tört magának utat, amidőn szükségszerűen szembeálltak azokkal az eszmékkel, melyek a világ­háború után Európa nagyobbik felében elterjedtek. Belpolitikában ezek a nemzeti mozgalmak a háború utáni forradalmak nemzetellenes eszméi ellen küzdöttek, a külpolitikában pedig ha nem harcoltak is mindig a párizsi békediktátumoknak a nemzeti jogokat eltipró parancsai ellen, alapjában véve mégis mindenkor azokkal az erőkkel szálltak szembe, melyek e békeszerző­déseket létrehozták. Az 1918-as év forradalmait a négyéves világháború következményei mellett a szociális bajok hozták létre. E bajok okát részben az európai államoknak a világháború előtti társadalmi berendezéseiben és a világháború okozta nyomorúságban kell keresnünk, így a nemzeti moz­galmak az 1918-as szellem ellen harcolva a háború előtti és utáni dekadens korszakok uralkodó szellemi áramlatai, de főleg a liberalizmus ellen küz­döttek, ámbár a liberalizmus is elvett végeredményben két forradalomnak­ ­­ s

Next