Magyar Szó, 1901. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1901-03-20 / 68. szám
Március 20, amelyeket eddig komolyan szoktunk venni. Azok a premisszák, amelyekből azok a sötét jövendölések kiindulnak, épp úgy a francia sajtónak viszonyainkról való tájékozatlanságát, mint ítéletük felületességét bizonyítja. Ilyenformán egészen érthető, hogy sajtónk eddig nem tisztelte meg ezeket a rémlátásokat azzal, hogy tudomást vett volna róluk. Újabban azonban bizonyos irányú francia lapok olyan arcátlanok voltak, hogy az uralalkodóháznak a trónhoz legközelebb álló tagjait (Ferenc Ferdinánd s Ottó főhercegeket, Szerk.) is belevonták diskusszióikba, mégpedig a leggyűlölködőbb és legtendenciózusabb módon. Ilyen méltatlan és aljas kifakadásokat nem lehet közönyösen eltűrni és azért kénytelenek vagyunk azokat a legélesebb formában visszautasítani. Mindezeknek a sajtóközleményeknek az irányzata meglehetősen átlátszó és ha ma foglalkozunk velük, csak azért tesszük, mert utóbbi időben tovább mennek Ausztria belpolitikai viszonyainak megbírálásánál és nyilván arra irányulnak, hogy a monarchia és szövetséges társai között bizalmatlanságot támasszanak. Ideje tehát, hogy figyelmeztessük a francia közvéleményt, hogy ne hallgasson efféle híresztelésekre és ne befolyásoltassa magát általuk a politikai helyzet megítélésében.“ Bizony meglehetős szelíd visszautasítás, habár az „arcátlan“ jelző a tisztelt francia újságokat bizonyára mélyen sérteni fogja. Lesz-e eredménye, nem-e ennek a jogosult visszautasításnak, azt majd megmutatja a jövő. De annyi kétségtelen, hogy ha például az a hivatalos francia sajtó Németországot és annak császárját sértegette volna olykép, mint ahogy bennünket és királyunkat sértegetett, a francia nagykövet már nem lenne Parisban. Egyetlen méltó válasz ezekre az ocsmány támadásokra csak az lehetne, hogy a bécsi Beeil Platzon székelő diplomácia, megszakítaná az összeköttetést egy oly ország diplomáciájával, amely a magas politikát abban látja, hogy negyvenmillió embernek tisztelt és szeretett uralkodóját az utca sarával megdobálja. — Oroszangol viszálykodás. "Nem valami erős lehet az a testvéri szeretet, amellyel a különböző hatalmasságok a szegény Kínába szállítják az európai civilizáció áldásait. Majd az egyik, majd a másik nagyhatalom kínai kirendeltsége vész össze egymással. Legújabban az angolok és az oroszok kerültek egymással szembe. Tiencsinben u. i. angol munkások a tiencsini vasútállomáson egy rakodóhelyet akartak létesíteni. Azonban az oroszok elkergették őket. Az angol munkások most már az angol katonaság kíséretében tértek vissza. De az orosz katonák sem voltak restek: feltűzött szuronyokkal várták az angolt. Campbell angol tábornok ekkor sietve felkereste az orosz csapatok parancsnokát. Hosszas tárgyalás után abban egyeztek meg, hogy 24 óráig nem vesznek össze. Ezt az időt pedig arra használják. Itt elővette a nagy köhögés, sápadt arca kipirult a nagy erőlködéstől, lélekzete fújtatva zilálta keblét. Peti odafogott a leánynak: — Nem jó volna-e elszalajtani a poroszlai tiszteletes űrért, hátha megnyugasztalná. Az öreg meghallotta: — Minek az ? Egész életemben magam álltam szóba az Úrral, ha hálát adtam neki, vagy valamit kértem tőle, most szoruljak-e hát idegen segítségre, mikor néhány pillantás múlva ott leszek az ő ítélőszéke előtt. Az én lelkem odatalál magától is, ha érdemesnek találtatik, bűnös voltában nem imádkozna oda úgyse földi ember. Énekeljétek el inkább Simeon énekét. Egész életemben az volt a legkedvesebb Zsoltárom, hadd haljak megannak a hangjainál is. A két fiatal rákezdő zokogástól reszketeg hangon, minden szótagnál egy-egy könycsepp gördült végig orcájukon. Még a haldokló is segített nekik. Uram bocsásd el Szolgádat békével Szent ígéreted szerint . . . A következő akkordokat már ott mondta el a minden vizek és földek ura előtt, a ki az öreg halász egyszerű lelkét bizony-bizony boldogai közé igtatja. Nemes kifejezésre simult arcát bearanyozta a felkelő hajnal, melynek rengeteg piros kendője ott lebegett az ablaküvegen s a zokogó árvák fölött . . . így hal meg a magyar ember, hogy mindegyik a maga kormányától, utasításokat kér. Ez a kis jelentőségű, csetepaté is bizonyítja, hogy az angol és az orosz világ hatalom, már odáig jutott, hogy szűk nekik a világ. Mindegyik az egészet akarja. S ebben a nemes törekvésben alighanem alaposan hajbakapnak. — A szegény burok. Anglia mégsem gondol a békére Délafrikában. Legalább erre vall az a körülmény, hogy most újabban, mint egy Londonból érkezett távirat jelenti, ismét 15 ezer friss angol katona szállott ki Délafrikában. A búrok már odáig jutottak, hogy az ismert Rochefort segítséget is készek igénybe venni. Rochefort a francia forradalmak örökös képviselője azzal a tervvel kereste fel Hágában az öreg Krügert, hogy nemzetközi sorsjátékot kíván rendezni, amelynek milliókra menő hasznából nyolcezer európai katona felfegyverezhető és Délafrikába lenne küldhető. Hogy a szegény buroknak milyen kevés már a reménységük, azt az is bizonyítja, hogy az üreg Krüger az ily kalandos tervezővel komolyan szóba áll. A Szent Ilona szigetén fogságban levő négyezer búr helyzetéről szomorú hírek érkeznek. Az angolok úgy bánnak velük, mint legyőzőitekkel. Már pedig — Yae victis. Szörnyen sokat szenvednek a víz hiánya miatt. Még mosdó vizet sem kapnak. A szegény fogoly buroknak az volt az első dolguk, hogy a szigeten iskolákat létesítettek gyermekeik számára. Ez a tény maga is bizonyítja, hogy nem oly barbár nép a búr, aminknek az angolok feltüntetik. Barbárok az angolok, akik úgy bosszulják meg magukat a még harcoló búrokon, hogy fogságba esett feleségüket és gyermekeiket fél porcióra szorították. A szegény asszonyok éheznek, gyermekeik meg valósággal éhenhalnak, így akarják a hős búr férfiakat arra kényszeríteni, hogy letegyék a fegyvert. Bizony istentelen ocsmány angol taktika ez ! — A német trónörökös Bécsben. Németország leendő ura királyunknak vendége lesz talán már néhány hét múlva. Egy német újság ad erről hírt és elmondja, hogy amikor a magyar király Berlinben időzött, nagyon megtetszett neki a német trónörökös, akivel hosszasan elbeszélgetett. Akkor ama kívánságának adott kifejezést, hogy a trónörökös látogassa meg Bécsben. A trónörökös ezt meg is ígérte. Szent Sándor: MAGYAR SZÓ 68. szám. 3 TÁVIRATOK. Háború Klímában. London, márc. 19. A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból tegnapi kelettel. A kínai udvar felszólította Vutingfang washingtoni kínai követet, tegyen jelentést róla, hogy a Mandsuországra vonatkozó egyezmény ellenkezik-e Kína érdekeivel. London, márc. 19. A Reuter-ügynökség jelentése szerint azok a kijelentések, amelyeket Lamsdorff gróf orosz külügyminiszter a pétervári angol nagykövet előtt február 0-án tett, valószínűleg a Csang tatár tábornokkal kötött megegyezésre vonatkoztak és nem a Mandsuországról szóló egyezményre, amely csak február 23-án érkezett Pétervárra. Diplomáciai körökben ezért kételkedni kezdenek Lamsdorff grófnak abban a kijelentésében, hogy Oroszország nem folytat olyan természetű tárgyalásokat, amilyelyenekről a lapokban szó volt. Paris, márc. 19. A Havas ügynökség jelenti Pekingből: A tárgyalások állása lehetővé teszi, hogy Kínában levő francia csapatok tényleges létszámát erősen redukálják. Tízezer ember visszatér hazájába. Pichon francia követ április elején Pekingből Franciaországba utazik. Páris, márc. 19. A „Newyork Herald“ párisi kiadása jelenti Tiencinből tegnapi kelettel. Tegnap néhány csoport francia bejárta az angoloknak átengedett területet és azt kiáltotta: „Le az angolokkal!“ Eközben egy angol századossal találkoztak, akit ki akartak húzni a kocsijából. A századost honfitársai szabadították ki. Campvillé őrnagy az eset után kiutasította a franciákat az angol területről és kiadta a parancsot, hogy franciákat többé ne bocsássanak be. Walderseet táviratilag értesítették az esetről. A délafrikai háború, London, márc. 19. A Times-nak jelentik Bloemfonteinből tegnapi kelettel: Az angoloknak az a kísérlete, hogy Főúrné 800 főnyi seregét bekerítsék, nem sikerült. Főúrné embereinek mintegy fele ugyanis a múlt éjjel elmenekült. Néhány nap múlva sokkal nagyobb haderővel ismétlik a kísérletet. Az angol hadügyi reform, London, márc. 19. Forster Arnold tengernagy, a haditengerészet parlamenti államtitkára benyújtotta a haditengerészet költségvetési előirányzatát. Az előirányzatot részletezve, bejelentette, hogy a hajóraj legénysége háború idején 154,575 ember és pedig tényleges szolgálatban 118,526 ember, a királyi haditengerészeti tartalékban (royal naval reserve) 28615 ember és a királyi hajórajtartalékban (royal fleet reserve) 7300 ember. Ami a felszerelést illeti, az ágyúhiányt már megszüntette az admiralitás. Mostanában egy új 7,5 centiméteres ágyút hoznak be, amely felér bármely ágyúval, amelyet más államok hajórajában használnak. A kormány most a flottát olyan lövedékekkel készül ellátni, amelyek a páncélokat átfúrják és Cordite-féle puskaporral, amely kevésbé rongálja az ágyú csövét. Különös intézkedéseket tesz a kormány a lövőgyakorlatok javítása érdekében is. Ami a hajók építését illeti, a tényleges listából 16 hajót töröltek ; maradt ugyan még néhány hajó, amely elültöltő ágyukkal vannak fölszerelve, de ezek igen hatalmas és derék hajók. Azok az akadályok, amelyek a már megszavazott hajók építésének gyors befejezését késleltették, mindinkább tünedeznek. De bár a hajóépítés lassan halad, az angol hajóraj mégis megtartotta elsőségét. A hajóépítés gyorsasága tekintetében Németország az egyetlen állam, amely Angliát két esetben utolérte. A tenger alattjáró hajókra nézve azt mondja Forster, hogy a tengernagyi hivatal nem akarja, hogy készületlen legyen ebben a dologban. Az admiralitásnak pontos információi vannak ezekről a hajókról és nem tulajdonít nekik túlzott jelentőséget. Ha azonban többi tulajdonságukhoz gyorsaság is járul, bizonyos körülmények között borzasztó pusztítást vihetnek véghez. Amerika és Németország nem ítélt kedvezően ezekről a hajókról és én sem kívánok nekik sikert. A mi problémánk azonban nem ugyanaz, ami más nemzeteké s azért örülök, hogy Goschen helybenhagyta a kísérleteket. A merénylő védője. Pétervár, márc. 19. A közoktatásügyi miniszter ellen intézett merénylet tettesének védelmét Karapcsevszky, az ismert orosz jogász vállalta el. Ez az ügyéd védte annak idején II. Sándor cár gyilkosait. A bolgárok követelése. Szófia, márc. 19. A bolgár főállamügyész a román kormánynak a macedón forradalmi bizottság ellen emelt vádjában azt a határozatot hozta, hogy a romániéban letartóztatott macedón bizottsági tagok Bulgáriának kiszolgáltatandók, hogy a bolgár törvények értelmében ellenük az eljárást megindíthassák. Az erre vonatkozó jegyzéket már elküldték a kormánynak. I NAPI HÍREK ! A keresztkérdés az egyetemen. A budapesti tudományegyetem központi épületének kapui zárvák. A kapuk rácsozata mögé a rektornak az egyetemi ifjúsághoz intézett figyelmeztetőjét függesztették ki, valamint kétrendbeli határozatát, hogy a szigorlatokat ma nem tartják meg és az előadások az egyetemen két napig szünetelnek. A kapu mögött, a csarnokban a szolgaszemélyzet portyázik, arra az esetre, ha az ifjúság netalán erőszakkal akarna az aulába behatolni. Az egyetemi körben sincsen élet, igen i gyéren vannak.