Magyar Szó, 1901. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1901-03-20 / 68. szám

Március 20, amelyeket eddig komolyan szoktunk venni. Azok a premisszák, amelyekből azok a sötét jövendölések kiindulnak, épp úgy a francia sajtónak viszonyainkról való tájékozatlanságát, mint ítéletük felületességét bizonyítja. Ilyen­formán egészen érthető, h­ogy sajtónk eddig nem tisztelte meg ezeket a rémlátásokat azzal, hogy tudomást vett volna róluk. Újabban azon­ban bizonyos irányú francia lapok olyan arcát­lanok voltak, hogy az uralalkodóháznak a trón­hoz legközelebb álló tagjait (Ferenc Ferdinánd s Ottó főhercegeket, Szerk.) is belevonták dis­­kusszióikba, még­pedig a leggyűlölködőbb és legtendenciózusabb módon. Ilyen méltatlan és aljas kifakadásokat nem lehet közönyösen el­tűrni és azért kénytelenek vagyunk azokat a legélesebb formában visszautasítani. Mindezek­nek a sajtóközleményeknek az irányzata meg­lehetősen átlátszó és ha ma foglalkozunk velük, csak azért tesszük, mert utóbbi időben tovább mennek Ausztria belpolitikai viszonyainak meg­­bírálásánál és nyilván arra irányulnak, hogy a monarchia és szövetséges társai között bi­zalmatlanságot támas­szanak. Ideje tehát, hogy figyelmeztessük a francia közvéleményt, hogy ne hallgasson efféle híresztelésekre és ne be­­folyásoltassa magát általuk a politikai helyzet megítélésében.“ Bizony meglehetős szelíd visszautasítás, ha­bár az „arcátlan“ jelző a tisztelt francia újsá­gokat bizonyára mélyen sérteni fogja. Lesz-e eredménye, nem-e ennek a jogosult visszautasí­­tásnak, azt majd megmutatja a jövő. De annyi kétségtelen, hogy ha például az a hivatalos fran­cia sajtó Németországot és annak császárját sértegette volna olykép, mint a­hogy bennünket és királyunkat sértegetett, a francia nagykövet már nem lenne Parisban. Egyetlen méltó válasz ezekre az ocsmány támadásokra csak az le­hetne, hogy a bécsi Beeil Platzon székelő diplomácia, megszakítaná az összeköttetést egy oly ország diplomáciájával, a­mely a magas politikát abban látja, hogy negyven­­millió embernek tisztelt és szeretett ural­kodóját az utca sarával megdobálja. — Orosz­­angol viszályk­odás. "Nem valami erős lehet az a testvéri szeretet, amel­lyel a különböző hatalmasságok a szegény Kínába szállítják az európai civilizáció áldásait. Majd az egyik, majd a másik nagyhatalom kínai kirendeltsége vész össze egymással. Legújabban az angolok és az oroszok kerültek egymással szembe. Tiencsinben u. i. angol munkások a tiencsini vasútállomáson egy rakodóhelyet akartak létesíteni. Azonban az oroszok elkergették őket. Az angol munkások most már az angol katonaság kíséretében tértek vissza. De az orosz katonák sem voltak restek: feltű­­­zött szuronyokkal várták az angolt. Campbell angol tábornok ekkor sietve felkereste az orosz csapatok parancsnokát. Hosszas tárgyalás után abban egyeztek meg, hogy 24 óráig nem vesz­nek össze. Ezt az időt pedig arra használják. Itt elővette a nagy köhögés, sápadt arca kipirult a nagy erőlködéstől, lélekzete fúj­tatva zilálta keblét. Peti odafogott a leánynak: — Nem jó volna-e elszalajtani a poroszlai tiszteletes űrért, hátha megnyugasztalná. Az öreg meghallotta: — Minek az ? Egész életemben magam álltam szóba az Úrral, ha hálát adtam neki, vagy valamit kértem tőle, most szoruljak-e hát idegen segítségre, mikor néhány pillan­tás múlva ott leszek az ő ítélő­széke előtt. Az én lelkem odatalál magától is, ha érdemes­nek találtatik, bűnös voltában nem imádkozna oda úgyse földi ember. Énekeljétek el inkább Simeon énekét. Egész életemben az volt a legkedvesebb Zsoltárom, h­add haljak meg­annak a hangjainál is. A két fiatal rákezdő zokogástól reszketeg hangon, minden szótagnál egy-egy könycsepp gördült végig orcájukon. Még a haldokló is segített nekik. Uram bocsásd el Szolgádat békével Szent ígéreted szerint . . . A következő akkordokat már ott mondta el a minden vizek és földek ura előtt, a ki az öreg halász egyszerű lelkét bizony-bizony boldogai közé igtatja. Nemes kifejezésre si­mult arcát bearanyozta a felkelő hajnal, melynek rengeteg piros kendője ott lebegett az ablaküvegen s a zokogó árvák fölött . . . így hal meg a magyar ember, hogy mindegyik a maga kormányától, utasításo­kat kér. Ez a kis jelentőségű, csetepaté is bizo­nyítja, hogy az angol és az orosz világ hatalom­, már odáig jutott, hogy szűk nekik a világ. Mindegyik az egészet akarja. S ebben a nemes törekvésben aligha­nem alaposan hajbakap­­nak. — A szegény burok. Anglia mégsem gondol a békére Délafrikában. Legalább erre vall az a körülmény, hogy most újabban, mint egy Londonból érkezett távirat jelenti, is­mét 15 ezer friss angol katona szállott ki Dél­­afrikában. A búrok már odáig jutottak, hogy az ismert Rochefort segítséget is készek igénybe venni. Rochefort a francia forradalmak örökös képviselője azzal a tervvel kereste fel Hágában az öreg Krügert, hogy nemzetközi sorsjátékot k­íván rendezni, a­melynek milliókra menő hasz­nából nyolcezer európai katona felfegyverezhető és Délafrikába lenne küldhető. Hogy a szegény buroknak milyen kevés már a reménységük, azt az is bizonyítja, hogy az üreg Krüger az ily kalandos tervezővel komolyan szóba áll. A Szent­ Ilona szigetén fogságban levő négy­ezer búr helyzetéről szomorú h­írek érkeznek. Az angolok úgy bánnak velük, mint legyőzőitekkel. Már pe­dig — Yae victis. Szörnyen sokat szenvednek a víz hiánya miatt. Még mosdó vizet sem kapnak. A szegény fogoly buroknak az volt az első dol­guk, hogy a szigeten iskolákat létesítettek gyer­mekeik számára. Ez a tény maga is bizonyítja, hogy nem oly barbár nép a búr, aminknek az angolok feltüntetik. Barbárok az angolok, akik úgy bosszulják meg magukat a még har­coló búrokon, hogy fogságba esett feleségü­ket és gyermekeiket fél porcióra szorítot­ták. A szegény asszonyok éheznek, gyer­mekeik meg valósággal éhenhalnak, így akarják a hős búr férfiakat arra kényszeríteni, hogy letegyék a fegyvert. Bizony istentelen ocs­­mány angol taktika ez ! — A német trónörö­kös Bécsben. Németország leendő ura kirá­lyunknak vendége lesz talán már néhány hét múlva. Egy német újság ad erről hírt és el­mondja, hogy a­mikor a magyar király Berlin­ben időzött, nagyon megtetszett neki a német trónörökös, a­kivel hosszasan elbeszélgetett. Ak­kor ama kívánságának adott kifejezést, hogy a trónörökös látogassa meg Bécsben­. A trónörökös ezt meg is ígérte. Sze­­nt Sándor: MAGYAR SZÓ 68. szám. 3 TÁVIRATOK. Háború Klímában. London, márc. 19. A Reuter-ügynökség je­lenti Washingtonból tegnapi kelettel. A kínai udvar felszólította Vutingfang was­hingtoni kínai követet, tegyen jelentést róla, hogy a Mandsuországra vonatkozó egyezmény ellenkezik-e Kína érdekeivel. London, m­árc. 19. A R­euter-ügynökség jelentése szerint azok a kijelentések, ame­lyeket Lamsdorff gróf orosz külügyminiszter a pétervári angol nagykövet előtt február 0-án tett, valószínűleg a Csang tatár tábor­nokkal kötött megegyezésre vonatkoztak és nem a Mandsuországról szóló egyezményre, amely csak február 23-án érkezett Pétervárra. Diplomáciai körökben ezért kételkedni kez­denek Lamsdorff grófnak abban a ki­jelenté­sében, hogy Oroszország nem folytat olyan természetű tárgyalásokat, a­milye­­lyenekről a lapokban szó volt. Paris, márc. 19. A Havas ügynökség jelenti Pekingből: A tárgyalások állása lehetővé teszi, hogy Kí­nában levő francia csapatok tényleges lét­számát erősen redukálják. Tízezer ember visszatér hazájába. Pich­on francia követ április elején Pekingből Franciaországba utazik. Páris, márc. 19. A „Newyork Herald“ párisi kiadása jelenti Tiencinből tegnapi kelettel. Tegnap néhány csoport francia bejárta az angoloknak átengedett területet és azt kiáltotta: „Le az angolokkal!“ E­közben egy angol századossal találkoztak, akit ki akartak húzni a kocsijából. A századost honfitársai szabadították ki. Camp­villé őr­nagy az eset után kiutasította a franciákat az angol területről és kiadta a parancsot, hogy franciákat többé ne bocsássanak be. Walderseet táviratilag­ értesítették az esetről. A délafrikai háború, London, márc. 19. A Times-nak jelentik Bloemfonteinből tegnapi kelettel: Az angoloknak az a kísérlete, hogy Főúrné 800 főnyi seregét bekerítsék, nem sikerült. Főúrné embereinek mintegy fele ugyanis a múlt éjjel elmenekült. Néhány nap múlva sokkal nagyobb haderővel ismét­lik a kísérletet. Az angol hadügyi reform, London, márc. 19. Forster Arnold tenger­nagy, a haditengerészet parlamenti államtitkára benyújtotta a haditengerészet költségvetési elő­irányzatát. Az előirányzatot részletezve, beje­lentette, hogy a hajóraj legénysége háború ide­jén 154,575 ember és pedig tényleges szolgá­latban 118,526 ember, a királyi haditengerészeti tartalékban (royal naval reserve) 28615 ember és a királyi hajórajtartalék­ban (royal fleet re­serve) 7300 ember. A­mi a felszerelést illeti, az ágyúhiányt már megszüntette az admiralitás. Mostanában egy új 7,5 centiméteres ágyút hoznak be, a­mely felér bármely ágyúval, ame­lyet más államok hajórajában használnak. A kormány most a flottát olyan lövedékekkel készül ellátni, a­melyek a páncélokat átfúrják és Cordite-féle puskaporral, amely kevésb­é rongálja az ágyú csövét. Különös intézkedéseket tesz a kormány a lövőgyakorlatok javítása ér­dekében is. A­mi a hajók építését illeti, a tény­leges listából 16 hajót töröltek ; maradt ugyan még néhány hajó, a­mely elültöltő ágyukkal vannak fölszerelve, de ezek igen hatalmas és derék hajók. Azok az akadályok, a­melyek a már megszavazott hajók építésének gyors befe­jezését késleltették, mindinkább tünedeznek. De bár a hajóépítés lassan halad, az angol hajóraj mégis megtartotta elsőségét. A hajóépítés gyor­sasága tekintetében Németország az egyetlen állam, a­mely Angliát két esetben utolérte. A tenger alatt­járó hajókra nézve azt mondja Forster, hogy a tengernagyi hivatal nem akarja, hogy készületlen legyen ebben a dolog­ban. Az admiralitásnak pontos információi van­nak ezekről a hajókról és nem tulajdonít nekik túlzott jelentőséget. Ha azonban többi tulajdon­ságukhoz gyorsaság is járul, bizonyos körülmé­­nyek között borzasztó pusztítást vihetnek véghez. Amerika és Németország nem ítélt ked­vezően ezekről a hajókról és én sem kívánok nekik sikert. A mi problémánk azonban nem ugyanaz, ami más nemzeteké s azért örülök, hogy Goschen helybenhagyta a kísérleteket. A merénylő védője. Pétervár, márc. 19. A közoktatásügyi miniszter ellen intézett merénylet tettesének védelmét Karapcsevszky, az ismert orosz jogász vállalta el. Ez az ügyéd védte annak idején II. Sándor cár gyilkosait. A bolgárok követelése. Szófia, márc. 19. A bolgár főállamügyész­­ a román kormánynak a macedón forradalmi­­ bizottság ellen emelt vádjában azt a határo­­­­zatot hozta, hogy a romániéban letartózta­­­­tott macedón bizottsági tagok Bulgáriá­­­­nak kiszolgáltatandók, hogy a bolgár tör­­­­vények értelmében ellenük az eljárást meg­­­­indíthassák. Az erre vonatkozó jegyzéket már elküldték a kormánynak. I NAPI HÍREK­ ! A keresztkérdés az egyetemen. A budapesti tudományegyetem központi épüle­­t­­ének kapui zárvák. A kapuk rácsozata mögé a­­ rektornak az egyetemi ifjúsághoz intézett figyel­­­­meztetőjét függesztették ki, valamint kétrendbeli­­ határozatát, hogy a szigorlatokat ma nem tart­­­­ják meg és az előadások az egyetemen két­­ napig szünetelnek. A kapu mögött, a csarnokban­­ a szolgaszemélyzet portyázik, arra az esetre, ha­­ az ifjúság netalán erőszakkal akarna az aulába behatolni. Az egyetemi körben sincsen élet, igen i gyéren vannak.

Next