Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-10 / 110. szám
Äfjius 10. MAGYAR SZÓ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Budapest, május 9. A képviselők szokatlan nagy számmal jöttek ke a mai ülésre. Szavazás lesz és ehhez sokan kellenek. Mielőtt a delegáció tagjainak választására került volna a sor, Széll Kálmán miniszterelnök törvényjavaslatot nyújtott be a közigazgatás egyszerűsítéséről. — A költségvetési vita folyamán, úgymond, jeleztem, hogy a közigazgatást még a közigazgatási reform létrejötte előtt behatóan egyszerűsíteni akarom. Ehhez azonban az szükséges, hogy a törvényhozás megállapítson több alapelvet, amelyek szerint az egyszerűsítést keresztül vihetem. Kérem a Házat, utasítsa e törvényjavaslatot a közigazgatási bizottsághoz. A Ház a miniszterelnök kívánsága szerint döntött. A miniszterelnök után Kossuth Ferenc a függetlenségi párt nevében kijelenti, hogy sem ő, sem a párt a delegáció tagjainak megválasztásában nem fog részt venni. E kijelentés után a delegáció tagjait választották meg. Az Ungaro Croata, Batthyányi Tivadar gróf előadó behatóan ismerteti a magyar-horvát tengeri gőzhajózási részvénytársasággal kötött szerződést és ajánlja a Háznak, hogy a szerződés becikkelyezéséről szóló javaslatot fogadja el. Major Ferenc kifogásolja a szerződés ama pontját, mely az adómentességről szól. Minek adjunk adómentességet oly társaságnak, melynek az átlagosnál jóval nagyobb tiszta jövedelme van. Ennek csak az esetben van értelme, ha bizonyos százalékon túl a magyar állam részesedik a haszonban. A javaslatot csak abban az esetben fogadja el, ha kifogásai értelmében módosítják a javaslat részleteit. Lukács Gyula a függ.és 48-as párt nevében utal arra, hogy több mint 10 év óta hívja fel a Ház figyelmét arra, hogy Dalmatia piaca a magyar kereskedelem számára lefoglaltassék, s ennek egyedüli módja a parthajózás fejlesztése. Ezért szállt síkra az Ungara Croataért és teszi most is, de nem huny szemet a szerződés hiányai előtt. Konstatálja, hogy a szerződés a magyar államra előnyösebb, mint Barossé volt. Helyes, hogy a tarifa kérdésekbe ingerenciája volt a kormánynak. Örvend azon, hogy a társaság Dalmátiából kiszorította a Lloydot. Kifogásolja azonban, hogy a társulat a magyar nyelvre nem fordít kellő gondot, nyugdíj alapja nincs, főleg azt, hogy adómentességben részesül. Ha ez ki nem marad a szerződésből, ellene szavaz a 3-ik szakasznál. Öt perc szünet. Batthyányi Tivadar röviden felel a szónokoknak és védelmezi a szerződést. Hegedűs Sándor miniszter a vita bezárása után az adómentesség tekintetében konstatálja, hogy ezt egy régibb törvény minden kisebb parthajózási vállalatnak megadja. Ami a menetsebességet illeti, azt nem szabad oly hajók menetsebességével összemérni, amelyek árukat szállítanak. Ami a társulat alkalmazottainak magyarságát illeti, az sajnos, nem a legjobb, de itt a kényszerítő körülményeket kell figyelembe venni. Az alkalmazott kell, hogy olaszul, horvátul, németül tudjon. Nehéz dolog olyan magyar embereket találni, akik e követelménynek megfelelnek. A nyugdíjkérdés tekintetében kijelentheti, hogy e kérdés megoldása folyamatban van. Kéri a javaslat elfogadását. A Ház a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Elnök fölteszi a kérdést, hogy a javaslathoz csatolt szerződést pontonként akarja-e tárgyalni. Jobb felől kiáltották : — Nem ! Bal felől: — Igen! Az elnök a pontonként való tárgyalás mellett határoz. A címnél Pichler Győző szóvá teszi a kormány egy szerződését Howald György és társaival. E szerződés szerint Howald köteles lett volna szubvenció ellenében oly hajógyárat létesíteni, amely az Adriának és az Ungaro Croatanak legjobb minőségű hajókat szállíthasson. Ez nem történt dacára annak, hogy a szerződés értelmében immár 9 éve kap Howard közel egy millió forintnyi szubvenciót. Kérdi a minisztert, mondja meg, hogyan lehetséges ez ? Miért bánnak így a magyar állam pénzével ? Hegedűs Sándor ismeri a szerződést. Konstatálja, hogy a Howard-féle gyár az ő nézete szerint csakugyan nem felel meg a kívánalmaknak, de az nem igaz, hogy egyáltalán nem volna hajógyár. 10 év előtt szakértő bizottság megvizsgálta a hajógyárat a kormány képviseletében és szerződésszerűnek találta. Azon van, hogy olyan hajógyárat létesítsen, mely minden tekintetben megfelelő. Pichler Győző személyes kérdésben konstatálja, hogy neki igaza van. Hegedűs miniszter minden félreértés kikerülésére ismételten kijelenti, hogy Howard a vizsgálatra kiküldött szakértők véleménye szerint megfelelt a szubvenciós szerződésnek, így hát nem lehet az előző minisztereket isten tudja mifélével gyanúsítani. Nem habozik azonban a maga véleményét hangsúlyozni, mely szerint a Howard-féle hajógyár nem megfelelő. Miután az elnök a holnapi ülés napirendjét megállapította, az ülés 2 órakor véget ért. 110. Szálfi. Felderített országos szédelgés. Hogyan teremtenek magyar ipart ? ! Budapest, május 9. Páratlan csalás és szédelgés került napvilágra. Csúnyán becsapta egy osztrák , gyáros“ a magyar kereskedelemügyi kormányt, amely ezreket dobott oda neki, mert azt hitte, hogy ezzel a magyar ipart támogatja. Az eset röviden az, hogy egy osztrák ember Temesvárott cipőgyárat létesített, amelynek üzemben tartására a magyar kormánytól évenként százötvenezer koronát, adómentességet és egyéb kedvezményeket kapott. Ezzel szemben az volt elvállalt kötelezettsége, hogy magyar munkásokkal, Magyarországon beszerzett nyersterményekkel oly olcsó cipőket készít, amelyek kiszorítják a külföldi hasonló termelvényeket. Most pedig kisült, hogy a derék osztrák, „gyáros“ nagyon számra hozatta az ausztriai, mödlingi cipőgyárból az árukat, amelyekre már Ausztriában rányomták a magyar gyár címét. így kerültek azután azok az osztrák cipők, mint magyar ipari termékek forgalomba. Az ember megdöbben a könnyelműség láttára, amellyel a kereskedelemügyi kormány ebben a dologban eljárt. Magyarország összes cipész kisiparosai hangos szóval tiltakoztak annak idején a temesvári cipőgyár felállítása ellen, amely halálos versenyt támasztott ellenük. S a felhozott érvek közt volt az is, hogy az az új gyár képtelen lesz idehaza cipőit előállítani, hanem Ausztriából hozatja majd áruit. A kereskedelemügyi kormány azonban nem hallgatott ezekre a kifogásokra és a gyárnak minden támogatást megadott. Nem kárhoztatjuk ezért, mert Magyarországon gyári ipart csakis oly módon lehet teremteni, ha az állam kedvezményeket biztosít az ipari vállalkozóknak. De kárhoztatjuk eljárását, hogy olyan könnyelműen, ellenőrzés nélkül bocsátott ezreket annak az osztrák embernek a rendelkezésére. Kárhoztatjuk, hogy két év óta nyugodtan nézte, miként árasztja el az az osztrák szélhámos a magyar kormány piacán, osztrák fércművekkel, magyarországi fogyasztó közönségét. Hallatlan mulasztás ez ! De ha már megtörtént, elvárjuk és megköveteljük, hogy a magyar kormány lesz oly erélyes, hogy példásan megbüntesse azt az embert, aki így élt vissza a bizalmával. Vissza kell adnia annak az osztrák szélhámosnak azt a pénzt, amelyet kicsalt tőlünk és amellett követeljük, hogy mint közönséges csalót és szélhámost állítsák a törvényszék elé. Nem szabad eltussolni ezt a dolgot. Ellenkezőleg a legnagyobb nyilvánosság előtt megtorolni az elkövetett gonoszságot, hogy azok a többi tisztelt osztrák „gyáros“ urak, akik talán ugyanily mód szeretnék becsapni a magyar kormányt, megtudják, mi sors vár reájuk. Annak a temesvári osztrák gyáros urnák temesvári „gyárát“ és összes fiók üzleteit tessék nyomban becsukatni és áruit elkoboztatok Követeli ezt, még pedig teljes joggal az a sok ezer kisiparos, akiket tönkre tett a „gyáros“ versenye, de akiknek romlása fölött szemet hunyt a magyar közvélemény, mert azt hitte, hogy egy magasabb célnak a magyarországi nagyipar megteremtésének áldoz. Erről a gyalázatos ügyről részletes tudósításunk a következő: A „Turul“ cipőgyár Temesvárott alig két éve alakult nagy részvénytőkével a „Turul cipőgyár részvénytársaság mely hatalmas forgalmi tőkével és ragyogó jelszavakkal indult meg, hirdetvén a hazai ipart, melynek termékeit adják kizárólag. A kormány támogatását is igénybe vették s a miniszter, tekintve a hazai ipar pártolásának eszméjére hetvenötezer forint azaz egy százötvenezer korona subvenciót adott a Turul gyárnak és még a teljes adómentességet. A cipőgyár, mely elárasztotta egész Délmagyarországot cipőárukkal, —s legújabban Szegeden is fióküzlet alapítását kezdte meg. Iparigazolványért folyamodott a szegedi fiók vezetője, Czövek Gyula s a szegedi üzlet e hó 15-én lett volna megnyitandó. Még csak az iparigazolvány hiányzott, hogy a szegedi Klauzál téren, a Lengyel palotában megnyissa az előre reklámírozott üzletet. Hogy pattant ki a csalás ? A csalás véletlenségből pattant ki. Mielőtt még Szegeden a cég berendezkedett volna, megérkeztek a vonaton az összes felszerelések és egy csomó láda. Minthogy a ládákon közelebbi cim nem volt megjelölve, a vasúti szolga az ipartestülethez, majd a szegedi bőriparszövetkezethez fordult tudakozódás végett. Ez utóbbi helyen figyelmessé lettek a dologra és az ipartestület értesítette az iparpártoló szövetséget abból a célból, hogy keressenek orvoslást. Ez értesítés alapján Lábdy Antal és Bozsó János az ipartestület részéről, Szabó Gyula titkár pedig az iparpártoló szövetség részéről dr. Taschler Endre iparhatósági biztos előtt bejelentették az esetet és vizsgálatot kértek. Taschler jegyzőkönyvet vett fel és nyomban megbízta Bieber Miklós rendőrbiztost, hogy a feljelentőkkel egyetemben állapítsa meg a tényállást hivatalosan. Mint ahogy meg is állapították. A „Verkaufstelle der „Turul- Temesváron Schuhfabriks Actien Gesellschaft, — Szeged” címre hét láda 1S87 kgr. súlyú „Schulte ans Leder“ érkezett Mödlingből, Frankl Alfréd cipőgyárostól. Az iparhatóság ma délben hivatalosan felbontatta a ládákat és megállapította, hogy azok a temesvári gyár jegyeivel vannak már ellátva. Az összes érdekelt körök most feliratilag kérik a minisztertől a visszaélés megtorlását, akinek jóságával ilyentul visszaélt a temesvári gyár. A tiltakozó cipész kisiparosok. Mikor hire jutott a szubvencionálásnak s a tizenöt évre szóló adómentességnek, felzúdult az ország egész cipésziparossága s az ipartestületek utján kérte a minisztert, hogy a kisiparosok érdekében s azokkal szemben ne mozdítsa elő az osztrák vállalat térfoglalását. A miniszter elutasította kérelmüket, kimondva, hogy hazai cipésziparunk nem képes fedezni a szükségletet. És minthogy — a miniszter álláspontja sze-