Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-23 / 121. szám
6121. szám ben elhagyták. Az angolok tegnap folytatták az ellenség üldözését és egy búr csapatra bukkantak, amely erős hadállásban volt, ahonnan azonban néhány ágyúlövéssel kiverték. Ugyanakkor egy yeomanry-őrjárat hátulról támadta meg a búrokat. Az utolsó két nap harcaiból kitűnik, hogy Maian serege teljesen dezorganizálva van. Nyolcvan ember közül, akik Lategan parancsnoksága alatt állanak, csak három van, akik nem fokföldi lázadók. London, május 22. A veszteségekről szóló hivatalos kimutatás szerint a május 15-iki grobelaarechti ütközetben a nyugat-ausztráliak közül elesett egy tiszt és öt ember, megsebesült egy tiszt és nyolc ember. Egy ember eltűnt. Brüsszel, május 22. A szenátus tegnapi ülésén egy Iran svai érdekében benyújtott kérvény tárgyalása során Lafonteine (szocialista) választott bíróság alakításának szükségességét hangoztatta. Utal a kamara ilyen értelmű határozatára és felszólítja a kormányt, tegyen lépéseket ebben az irányban az angol kormánynál. Más szónokok kevesen kikelnek a délafrikai angol csapatok eljárása ellen. Favereau külügyminiszter tiltakozik az angolok ellen felhozott igazságtalan vádak ellen. (Ellentmondás a ház minden oldaláról.) Azután azt mondja: Anglia elvitte a civilizációt a világ minden részébe, megvédte mindenütt a személyes szabadságot, a lelkiismereti szabadságot és a magántulajdont. Abban, amit a transzváli eseményekről beszélnek, igen sok a túlzás és a koholmány. Az újságcikkeken kívül semmiféle bizonyítékaik nincsenek. A kormány nem tehet olyan lépéseket, amilyeneket tőle kívánnak. A háború befejezése nagyon kívánatos volna ugyan, de a belga kormány nem teheti magát nevetségessé azzal, hogy Angliát megleckézteti. Azt ajánlja tehát, hogy a kérvényt adják ki a külügyminisztériumnak. Több szónok támogatja ezt az indítványt, mire a ház Lafontaine indítványát 37 szavazattal 22 ellenében elveti és a petíciót a külügyminisztériumhoz utalja. NAPI HÍREK. Mézeshetek után. A mézeshetek mind egyformák, Pór, vagy király ülje meg. Mind egyformán mézesek ők, S mind egyformán — rövidek.Kipereg a méze gyorsan , ami marad —» rossz viaszk. Vilma Holland királynője Tegnap óta tudja azt. Tegnap igy szólt ifjú férje, Mecklenburgnak hercege: „ — Királyi nőm, a csókokkal Hát még most sem érte be? No mert nékem, Isten úgyse Unós untig már elég. Nemcsak csókra, másra is kell. Néha a jó feleség, így, ha sok az adóssága A férjnek, de pénze nincs. Ilyenkor egy királyi nő Valóságos drága kincs. Ez az eset beállt nálam S igy te drága vagy nekem. Millió csókot adtam neked, Millió tallért adj nekem. Tallér : próza, csók: poézis, Ez kettőnknek szent frigye, Mely ime a csók-poézist Tallér-prózán váltja be. MAGYAR SZÓ Amikor még ifjú voltam S snájdig hadnagy ur valék, Millió tallért költöttem el. Hova? s miből? — Tudja Ég! Csak azt tudom, hogy elköltém Egy-két röpke év alatt. Nem maradt csak néhány váltóm S tenger bölcs tapasztalat.“ A királynőt — úgy suttogják — Meghatotta e beszéd. Átadta a kassza-kulcsot S köny lepte el szép szemét. (Ne) Május 23. Kivégzés a császárvárosban. Vanyek István asztalossegédet ma reggel Bécsben kivégezték. Tudvalevőleg hármas gyilkosság miatt ítélte őt halálra a bécsi esküdtszék. Vanyek a múlt évben Sieghart Annát, aki lopáson érte és két üldözőjét lelőtte. Tegnap délelőtt hirdették ki Vanyek előtt, hogy a király nem kegyelmezett meg neki. Tizenegy órakor egy külön cellába vezették, ahol már várta őt a törvényszék egy bizottsága. Az elitést vasra verve nyugodtan lépett a szobába. Holzinger elnök következőkép szólt hozzá: — Vanyek István/ Közölnöm kell, hogy Ő Felsége nem kegyelmezett meg önnek és ennek következtében az április 12-én meghozott halálos ítélet jogerős és azt holnap reggel hét órakor végrehajtják önön. Vanyek egész nyugodtan fogadta e szavakat, egy arcizma sem rándult meg és egykedvűen vette tudomásul: — Igen. Azonnal a siralomházba vitték, ahol a kivégzésig maradt. Szilárd léptekkel tette meg ezt az utat. A bizottság azon a véleményen volt, hogy még sohasem láttak elítéltet, aki oly borzasztó nyugalommal fogadta volna a halálos ítélet végrehajtásának kihirdetését. Még azt sem lehetett rajta észrevenni, hogy önuralmat igyekszik tanúsítani, holott majdnem minden elítéltnél bizonyos szájvonaglás vehető észre a kihirdetés alkalmával. Törvényszéki körökben azt hiszik, hogy Vanyek azért védekezett oly kétségbeesetten az elfogatás ellen, mert szerelmes egy leányba és e miatt félt a fogságtól és szégyentől. A tárgyalásnál észrevehető volt, hogy Vanyek gondosan került minden olyan szót, amellyel védőjének munkáját megkönnyítette volna és védője csak nehezen tudta rávenni, hogy azt ne vallja, hogy előre megfontolva gyilkolt Hogy mily határozottsággal várta Vanyek a halálos ítéletet, kitűnik abból, hogy amikor néhány nap előtt cellájának ablakából az udvarra nézett, az őr felkiáltott hozzá, hogy az tiltva van. Vanyek erre azt felelte: — Mit tehetnek nekem, a halálos ítéletet nem szabad szigorítani ! A siralomházban levették Vanyekről a bilincseket és a darócruhát, melynek helyébe fekete ruhát öltött magára. Kívánságára ebédre borjúszeletet salátával, egy almát és negyedliter vörös bort kapott Papot nem akart fogadni. * Reggel hét órakor volt a kivégzés a bécsi Landesgericht kórház udvarán. A hírhedt gyilkos csudás cinizmussal viselkedett. Vanyek az éjszakát bámulatos nyugodtsággal töltötte el. Oly jól aludt, mint a legtisztább lelkiismeretű ember. Álmát nem is zavarták azok a borzasztó érzések, melyeknek a mai nap rettentő eseményének előjeleként félelemként kellett volna a háromszoros gyilkos lelkében megjelenniük. Visszautasított mindent, amivel megkínálták s reggel, mikor felébresztették jóizü alvásából, csak cigarettát kért. Őreivel élcelődött, miközben azt elszívta. Sőt mikor megjelent cellájában a fogházigazgató s a lelkész, kik figyelmeztették őt, hogy szálljon már magába s fohászkodjék a Mindenhatóhoz — a gyilkos megdöbbentő közönyösséggel röhögött s gúnyolta jóakaróit. Nemsokára elérkezett az irtózatos pillanat, mikor a fegyházigazgató jelentette a gyilkosnak: — Készüljön a halálra ! Az elitért bántó flegmával ezt felelte: — Na hát menjünk! Hetykén lépdelt a kivégzés színhelyére. Kihirdették előtte utoljára az ítéletet s a cinikus ember az utolsó pillanatokban is a legnagyobb halálmegvetést tanúsította. Egyedül állt a bitófára a segített a hóhérnak az akasztásban. Nyakát szinte ösztönszerüleg tolta a hurokba. A hóhérnak két segédje volt segítségére a munkában, ki egy perc alatt , végzett az elitélttel. Még öt percig vergődött. Vanyek a bitófán majd a hóhér jelentette, hogy az akasztás véget ért. Érdekes esetet említett fel a hóhér a kivégzés alkalmából. Mikor meglátta ma reggel Vanyeket meghökkent. Az elitért ugyanis neki régi ismerőse volt. Ismeretségük még abból az időből származik, mikor a hóhér — kit Lang Józsefnek hivnak — még nem ezt a mesterséget űzte, hanem kávés volt. Vanyek már akkor is elszánt, brutális ember* hírében állott s egy alkalommal nagy lármát csapott Lang kávéházában. A tulajdonos hatalmas, atléta termetű erős ember létére könnyűszerrel kidobta a duhajkodó Vanyeket s utánakiáltotta: — Na mi még találkozni fogunk?! S ime a kávés jóslata beteljesült. Viszály a keleti posta miatt. A hatalmak egyöntetű eljárása, a török kormánynak az idegen postahivatalokkal szemben való erőszakoskodása miatt, úgy látszik csak ez [UNK] erőszakoskodás visszautasítására szorítkozik. Legalább ezt bizonyítják azok a hírek, melyek Konstantinápolyból érkeznek. A követek egy része ugyanis azt reméli, hogy a szultán maga fogja belátni e helytelenséget, míg a másik rész flottademonstratiót tart föltétlenül szükségesnek. [ A követek ultimátumát a legközelebbi napokra várják és azonnal közzéteszik, amikor az angol és francia kirendeltség a Pireust eléri és Kriger orosz admirális Szmirnába érkezik és az orosz kirendeltség fölötti parancsnokságot át veszi. A szultán tegnap Krigert kihallgatáson fogadta és a Medjidie rend nagy szalagjával tüntette ki. A porta még mindig azon igyekezik, hogy a követek egyetértését megbontsa. Az osztrák magyar nagykövetnek azt az ajánlatot tette, hogy az Ausztria-Magyarországgal függőben levő ügyeket mindennek előnyére fogja elintézni, ha a kártérítésről lemond és erre a többi kö • vetet is rábírja. Calice báró ez ajánlatot visszautasította és kijelentette, hogy társaival mindenben szolidaritást vállal. Az orosz gőzösök nem fogadják el a török postát, a hamburgi Levante-Linie hasonló utasítást adott a hajóinak. A török postaigazgatóság a tengerészeti minisztériumtól külön postahajókat kért, de e kérelmet elutasították. Ha a porta nem enged, akkor flotta demonstratióra készülnek. Konstantinápolyban azt beszélik, hogy Izzet bey, aki a szultánnak adta ezt a tanácsot, hogy az idegen postahivatalokat szüntesse be, a hozott rendszabályok következtében fölötte kel Kérjünk mindenütt Smke-gyűjtót!