Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-10 / 110. szám

Äfjius 10. MAGYAR SZÓ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Budapest, május 9. A képviselők szokatlan nagy számmal jöttek ke a mai ülésre. Szavazás lesz és ehhez sokan kellenek. Mielőtt a delegáció tagjainak választá­sára került volna a sor, Széll Kálmán minisz­terelnök törvényjavaslatot nyújtott be a közigaz­gatás egyszerűsítéséről. — A költségvetési vita folyamán, úgymond, jeleztem, hogy a közigazgatást még a közigaz­gatási reform létrejötte előtt behatóan egysze­rűsíteni akarom. Ehhez azonban az szükséges, hogy a törvényhozás megállapítson több alap­­elvet, amelyek szerint az egyszerűsítést keresz­tül vihetem. Kérem a Házat, utasítsa e törvény­javaslatot a közigazgatási bizottsághoz. A Ház a miniszterelnök kívánsága szerint döntött. A miniszterelnök után Kossuth Ferenc a füg­getlenségi párt nevében kijelenti, hogy sem ő, sem a párt a delegáció tagjainak megválasztá­sában nem fog részt venni. E kijelentés után a delegáció tagjait válasz­tották meg. Az Ungaro Croata, Batthyányi Tivadar gróf előadó behatóan ismerteti a magyar-horvát tengeri gőzhajózási részvénytársasággal kötött szerződést és ajánlja a Háznak, hogy a szerződés becikkelyezéséről szóló javaslatot fogadja el. Major Ferenc kifogásolja a szerződés ama pontját, mely az adómentességről szól. Minek adjunk adómentességet oly társaságnak, mely­nek az átlagosnál jóval nagyobb tiszta jövedelme van. Ennek csak az esetben van értelme, ha bizonyos százalékon túl a magyar állam része­sedik a haszonban. A javaslatot csak abban az esetben fogadja el, ha kifogásai értelmében mó­dosítják a javaslat részleteit. Lukács Gyula a függ.­és 48-as párt nevében utal arra, hogy több mint 10 év óta hívja fel a Ház figyelmét arra, hogy Dalmatia piaca a ma­gyar kereskedelem számára lefoglaltassék, s en­nek egyedüli módja a parthajózás fejlesztése. Ezért szállt síkra az Ungara Croataért és teszi most is, de nem huny szemet a szerződés hiányai előtt. Konstatálja, hogy a szerződés a magyar államra előnyösebb, mint Barossé volt. Helyes, hogy a tarifa kérdésekbe ingerenciája volt a kormánynak. Örvend azon, hogy a társaság Dal­­mátiából kiszorította a Lloydot. Kifogásolja azon­ban, hogy a társulat a magyar nyelvre nem for­dít kellő gondot, nyugdíj alapja nincs, főleg­ azt, hogy adómentességben részesül. Ha ez ki nem marad a szerződésből, ellene szavaz a 3-ik szakasznál. Öt perc szünet. Batthyányi Tivadar röviden felel a szónokok­nak és védelmezi a szerződést. Hegedűs Sándor miniszter a vita bezárása után az adómentesség tekintetében konstatálja, hogy ezt egy régibb törvény minden kisebb parthajózási vállalatnak megadja. A­mi a me­netsebességet illeti, azt nem szabad oly hajók menetsebességével összemérni, amelyek árukat szállítanak. A­mi a társulat alkalmazottainak magyarságát illeti, az sajnos, nem a legjobb, de itt a kényszerítő körülményeket kell figye­lembe venni. Az alkalmazott kell, hogy olaszul, horvátul, németül tudjon. Nehéz dolog olyan magyar embereket találni, a­kik e követelmény­nek megfelelnek. A nyugdíj­kérdés tekintetében kijelentheti, hogy e kérdés megoldása folyamat­ban van. Kéri a javaslat elfogadását. A Ház a javaslatot általánosságban, a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadja. Elnök fölteszi a kérdést, hogy a javaslathoz csatolt szerződést pontonként akarja-e tárgyalni. Jobb felől kiáltották : — Nem ! Bal felől: — Igen! Az elnök a pontonként való tárgyalás mellett határoz. A címnél Pichler Győző szóvá teszi a kor­mány egy szerződését Howald György és tár­saival. E szerződés szerint Howald köteles lett volna szubvenció ellenében oly hajógyárat léte­síteni, amely az Adriának és az Ungaro Croata­­nak legjobb minőségű hajókat szállíthasson. Ez nem történt dacára annak, hogy a szerződés ér­telmében immár 9 éve kap Howard közel egy millió forintnyi szubvenciót. Kérdi a minisztert, mondja meg, hogyan lehetséges ez ? Miért bán­nak így a magyar állam pénzével ? Hegedűs Sándor ismeri a szerződést. Konsta­tálja, hogy a Howard-féle gyár az ő nézete sze­rint csakugyan nem felel meg a kívánalmaknak, de az nem igaz, hogy egyáltalán nem volna hajógyár. 10 év előtt szakértő bizottság meg­vizsgálta a hajógyárat a kormány képviseletében és szerződésszerűnek találta. Azon van, hogy olyan hajógyárat létesítsen, mely minden tekin­tetben megfelelő. Pichler Győző személyes kérdésben konsta­tálja, hogy neki igaza van. Hegedűs miniszter minden félreértés kikerü­lésére ismételten kijelenti, hogy Howard a vizs­gálatra kiküldött szakértők véleménye szerint megfelelt a szubvenciós szerződésnek, így hát nem lehet az előző minisztereket isten tudja mifélével gyanúsítani. Nem habozik azonban a maga véleményét hangsúlyozni, mely szerint a Howard-féle hajógyár nem megfelelő. Miután az elnök a holnapi ülés napirendjét megállapította, az ülés 2 órakor véget ért. 110. Szálfi.­­ Felderített országos szédelgés. Hogyan teremtenek magyar ipart ? ! Budapest, május 9. Páratlan csalás és szédelgés került nap­világra. Csúnyán becsapta egy osztrák , gyá­ros“ a magyar kereskedelemügyi kormányt, amely ezreket dobott oda neki, mert azt hitte, hogy ezzel a magyar ipart támogatja. Az eset röviden az, hogy egy osztrák em­ber Temesvárott cipőgyárat létesített, amely­nek üzemben tartására a magyar kormánytól évenként százötvenezer koronát, adómen­tességet és egyéb kedvezményeket kapott. Ezzel szemben az volt elvállalt kötelezett­sége, hogy magyar munkásokkal, Magyar­­országon beszerzett nyersterményekkel oly olcsó cipőket készít, a­melyek kiszorítják a külföldi hasonló termelvényeket. Most pedig kisült, hogy a derék osztrák, „gyáros“ nagyon számra hozatta az ausztriai, mödlingi cipőgyárból az áru­kat, a­melyekre már Ausztriában rányomták a magyar gyár címét. így kerültek azután azok az osztrák cipők, mint magyar ipari ter­mékek forgalomba. Az ember megdöbben a könnyelműség láttára, a­mel­lyel a kereskedelemügyi kor­mány ebben a dologban eljárt. Magyaror­szág összes cipész kisiparosai hangos szóval tiltakoztak annak idején a temesvári cipő­gyár felállítása ellen, a­mely halálos ver­senyt támasztott ellenük. S a felhozott érvek közt volt az is, hogy az az új gyár képtelen lesz idehaza cipőit előállítani, hanem Ausztriá­ból hozatja majd áruit. A kereskedelemügyi kormány azonban nem hallgatott ezekre a kifogásokra és a gyárnak minden támogatást megadott. Nem kárhoztatjuk ezért, mert Magyarországon gyári ipart csak­is oly módon lehet terem­teni, ha az állam kedvezményeket biztosít az ipari vállalkozóknak. De kárhoztatjuk eljárá­sát, hogy olyan könnyelműen, ellenőrzés nél­kül bocsátott ezreket annak az osztrák em­bernek a rendelkezésére. Kárhoztatjuk, hogy két év óta­­ nyugodtan nézte, miként árasztja­­ el az az osztrák szélhámos a magyar kor­­­­m­ány piacán, osztrák fércművekkel, magyar­­­­országi fogyasztó közönségét. Hallatlan mulasztás ez ! De ha már megtörtént, elvárjuk és megkö­veteljük, hogy a magyar kormány lesz oly erélyes, hogy példásan megbüntesse azt az embert, aki így élt vissza a bizalmával. Vissza kell adnia annak az osztrák szélhá­mosnak azt a pénzt, amelyet kicsalt tőlünk és amellett követeljük, hogy mint közönsé­ges csalót és szélhámost állítsák a tör­vényszék elé. Nem szabad eltussolni ezt a dolgot. Ellenkezőleg a legnagyobb nyilvános­ság előtt megtorolni az elkövetett gonoszsá­got, hogy azok a többi tisztelt osztrák „gyá­ros“ urak, akik talán ugyanily mód szeretnék becsapni a magyar kormányt, megtudják, mi sors vár reájuk. Annak a temesvári osztrák gyáros urnák temesvári „gyárát“ és összes fiók üzleteit tessék nyomban becsukatni és áruit elkoboztatok Követeli ezt, még pedig teljes joggal az a sok ezer kisiparos, akiket tönkre tett a „gyáros“ versenye, de akiknek romlása fölött szemet hunyt a magyar közvélemény, mert azt hitte, hogy egy magasabb célnak a magyarországi nagyipar megteremtésének áldoz. Erről a gyalázatos ügyről részletes tudósí­tásunk a következő: A „Turul“ cipőgyár­ Temesvárott alig két éve alakult nagy rész­vénytőkével a „Turul cipőgyár részvénytár­saság mely hatalmas forgalmi tőkével és ra­gyogó jelszavakkal indult meg, hirdetvén a ha­zai ipart, melynek termékeit adják kizárólag. A kormány támogatását is igénybe vették s a mi­niszter, tekintve a hazai ipar pártolásának esz­méjére hetvenötezer forint azaz egy száz­­ötvenezer korona subvenciót adott a Turul gyárnak és még a teljes adómentességet. A cipőgyár, mely elárasztotta egész Délma­­gyarországot cipőárukkal, —s legújabban Szege­den is fióküzlet alapítását kezdte meg. Ipariga­zolványért folyamodott a szegedi fiók vezetője, Czövek Gyula s a szegedi üzlet e hó 15-én lett volna megnyitandó. Még csak az iparigazolvány hiányzott, hogy a szegedi Klauzál­ téren, a Len­gyel palotában megnyissa az előre reklámírozott üzletet. Hogy pattant ki a csalás ? A csalás véletlenségből pattant ki. Mielőtt még Szegeden a cég berendezkedett volna, meg­érkeztek a vonaton az összes felszerelések és egy csomó láda. Minthogy a ládákon közelebbi cim­ nem volt megjelölve, a vasúti szolga az ipartestülethez, majd a szegedi bőriparszövet­­kezethez fordult tudakozódás végett. Ez utóbbi helyen figyelmessé lettek a dologra és az ipar­testület értesítette az iparpártoló szövetséget abból a célból, hogy keressenek orvoslást. Ez értesítés alapján Lábdy Antal és Bozsó János az ipartestület részéről, Szabó Gyula titkár pe­dig az iparpártoló szövetség részéről dr. Tasch­­ler Endre iparhatósági biztos előtt bejelentették az esetet és vizsgálatot kértek. Taschler jegyző­könyvet vett fel és nyomban megbízta Bieber Miklós rendőrbiztost, hogy a feljelentőkkel egye­temben állapítsa meg a tényállást hivatalosan. Mint a­hogy meg is állapították. A „Verkaufstelle der „Turul- Temesvá­ron Schuhfabriks Actien Gesellschaft, — Szeged” címre hét láda 1S87 kgr. súlyú „Schulte ans Leder“ érkezett Mödlingből, Frankl Alfréd cipőgy­árostól. Az iparhatóság ma dél­ben hivatalosan felbontatta a ládákat és meg­állapította, hogy azok a temesvári gyár je­gyeivel vannak már ellátva. Az összes érde­kelt körök most feliratilag kérik a minisztertől a visszaélés megtorlását, akinek jóságával ily­entul visszaélt a temesvári gyár. A tiltakozó cipész kisiparosok. Mikor hire jutott a szubvencionálásnak s a tizenöt évre szóló adómentességnek, felzúdult az ország egész cipésziparossága s az ipartestüle­tek utján kérte a minisztert, hogy a kisiparosok érdekében s azokkal szemben ne mozdítsa elő az osztrák vállalat térfoglalását. A miniszter el­utasította kérelmüket, kimondva, hogy hazai cipész­iparunk nem képes fedezni a szükségle­tet. És minthogy — a miniszter álláspontja sze-

Next