Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-23 / 121. szám

Május 23. végéit eloszlatta Draga Masinnak az a kije­lentése, hogy már­is anyának érzi magát. Most már nem marad más hátra, minthogy Sándor király valamely mód elintézze a trónöröklés kérdését. Amennyiben feleségé­­­­től válni nem akarna, csak az marad hátra, amit megcselekedtek Romániában, hogy va­lamelyik rokonát nevezi ki trónörökösének. A helyzet alakulása első­sorban attól függ, vájjon elejti-e Draga Masint Oroszország. A szerb népnek Draga asszonyt elejteni nincs oka, mert neki köszönheti az oroszbarát poli­tikát és az új szabadelvű alkotmányt. Draga asszony segélyével Szerbia mindenható ta­nácsadója Oroszország lett, így tehát méltán lehet kiváncsi mindenki, mit fog szólani ehhez a botrányhoz. Mert a botrány meg­van. Hiszen Miklós cár már jó eleve megüzente Belgrádba, hogy a születendő trónörökös keresztapaságát elvállalja. És így a cárt is belerántották ebbe a komédiába. Ausztria és Magyarország az egész dologban a néző sze­repére szorítkozhat. Semmi esetre sem kárörvendő, ellenkező­ig­ rajta van, hogy a szerb udvar bánatával szemben rokonérzésének kifejezést adjon. A .Fremdenblatt“ vigasztalja is Sándor királyt és fiatalságával menti csalódását. De minden jóindulata dacára a monarchia nagyon vigyáz a Szerbiában történtekre, Oroszország csele­kedeteire, mert nagy érdekei vannak Szer­biában és nem tűrheti, hogy érdekei sérelmet szenvedjenek. _ Remélhetőleg nem lesz nagyobb baj Szer­biában. De bármi jöjjön, Ausztria és Magyar­­ország minden eseményhez állást fog tudni foglalni. Bécsben különben jobban voltak értesülve, mint Péterváron, remélhetőleg a jövőben is így lesz. Bécs, május 22. Belgrádból érkezett legújabb jelentések szerint Sándor király megbízásából Waits miniszterelnök Novakovits pétervári köve­tet megkérdezte, vajjon nem lenne-e jó, ha Visszajönne­ Belgrádba és helyébe a király­nak egy bizalmasa utaznék, aki az esetleg elterjedt téves híreket megcáfolni tudná. No­vakovits erre a kérdésre röviden »nemm-el felelt és egyúttal szabadságot kért, hogy a Kaukázusba utazhasson. Ebből azt követ­keztetik, hogy a Neva parti városban forró lábai alatt a föld, különben ezekben a kriti­kus napokban nem vágyódnék a Kaukázusra. .Egyébként feltűnő a csend Belgrádban és az ország belsejében. Jól értesült orvosi körökből Draga királyné betegségéről a következőket jelentik: A királyné néhány év előtt nagy beteg volt és egy bécsi szanatóriumban három hónapig feküdt. Csak akkor épült fel, a­mikor súlyos operációnak vetette magát alá. Ez az ope­ráció magtalanná tette. • Bécs, május 22, ii&jift­;MAGYAR SZÓSír Mdfcán 121. szám. 5 A w Turum­ üzelmei. Budapest, május 22. Nap-nap után mind nagyobb mérveket ölt az a mozgalom, mely a magyar jóhiszemű­séggel visszaélt osztrák gyér lehetetlenné tételére irányul. A hazafias városok egymás­után teszik folyamatba az állami subvenció­­val támogatott, de a magyar közönség becsa­pására alakult osztrák gyár elleni iparkihá­­gási eljárást. Addig is, míg a kereskedelmi miniszter véget vett az osztrák gyár g­alád üzelmeinek, ha ugyan egyhamar végett vet, a magyar városok hazafiassága állja útját annak, hogy továbbra is kiszipolyozza a ra­vasz osztrák a magyar közönséget. A legújabb mozgalmak eredményeiről kö­vetkezőkben számolunk be : Debrecenben a közönség feháborodása eré­lyesen sürgette, hogy a hatóság beleavatkozzék a szédelgő temesvári gyár üzelmeibe. Boczkó Sámuel r. főkapitány mint az első fokú ipar­hatóság vezetője Szentpéteri Ferenc rendőr­­kapitányt bízta meg a mödlingi cipőraktár meg­vizsgálásával. Szentpétery kapitány két polgári biztossal tegnap megjelent a Piac­ utca 50 sz. házban, hol a gyárnak fióküzlete van. Legelő­ször is konstatálta, hogy már az üzlet cégtáb­lája is törvényellenes, melynek felirata ez s­z Szelőtt mödlingi cipőgyár. Turul cipőgyár részvény­­­ társaság.“ A gyár tehát magyar ipari termékkel csalo­gatja a közönséget fióküzletébe, ott azután valódi osztrák gyártmán­nyal csapja be a vevőket. Az üzletben megejtett vizsgálat után ki­derült, hogy Debrecenben most 15000 pár mödlingi cipő van raktáron, amelyek „M­öd­­linger Schuhfabrik“ jelzéssel vannak ellátva. Vizsgálat közben előkerült 75 pár olyan cipő is, melyen a Mödlinger Schuhfabrik jelzés mellett ott van a Turul védjegy is. A debreceni fiók üzlet vezetője Buchs Adolf előadta, hogy a 15000 pár cipő közt nagyon sok ilyen kettős jelzésű cipő van. A cipőket a fiók­üzletnek a mödlingi gyár tulajdonosa Frankl Alfréd küldte s minden cipő még a gyárban láttatik el védjegygyel. A színes Turul reklá­mokat, melyek Debrecenben minden hirdető oszlopra és táblára kiragasztattak, Fuchs szintén Mödlingből kapta. Valamennyi egy ottani nyomdában készült. Fuchs vallomását Szentpétery Ferenc r. ka­pitány jegyzőkönyvbe vette, az iratokat beter­jesztette Boczkó Sámuel rendőrfőkapitányhoz, az elsőfokú iparhatóság fejéhez. A főkapitány meghozta az ügyben az ítéletet, amely így hangzik: Miután a Turul cipőgyár : részvénytársa­ság sem a valóságnak, sem a tényle­ges üzleti viszonyoknak meg nem felel, a gyár debreceni fiók üzletének vezetője Fuchs Adolf az 1884. évi XVH. t­c. 58. §-a értelmében köteles a kibocsátott hirdetéseket haladéktalanul vissza­vonni s az üzlet cimtábláját nyolc nap alatt kiigazittatni. A Turul jelzésű ci­pők a hatóság további intézkedései­ meg­őrzendők, azokat áruba bocsátani nem szabad. A főkapitáy az ítéletet kihirdette Fuchs előtt, az iratokat pedig további eljárás végett az ipari kihágási osztályhoz tette át, amely ipari kihágás miatt külön fogja megbírságolni a hírhedtté vált­­ Turult.“ A szédelgő gyár felett Fittler Jenő, az ipari kihágási osztály vezetője fog ítéletet mon­dani. Temesvárott a cipész iparosok Reisinger Károly elnöklete alatt tanácskozásra gyűltek össze, hogy állást foglaljanak a »Turul“ cipő­gyár ellen. A gyűlésen elhatározták, hogy kü­l­­döttségileg megkérik a polgármestert, hogy más városok mintájára rendelje el, hogy a helybeli fióküzletekről is levétessék a mostani cégtábla s hogy a mödlingi gyár a turul­madár védjegy használatától eltiltassék. A küldöttséget a polgármester távolléte miatt helyettese, Geml József főjegyző fogadta, aki megígérte, hogy az ügyet az iparhatósághoz fogja áttenni véleményadás végett Aradról a következőket írják : A Turul-botrány legújabb részlete az, hogy a temesvári gyár sürgős felszólítást intézett a vi­déki (kolozsvári, aradi, debreceni, pécsi stb.) raktárakhoz, hogy a Turul védjeg­gyel ellátott bécsi cipőket haladéktalanul küldjék Temes­várra. E felszólítás következtében pá a kolozs­vári raktár is útnak indítot egy nagy cipőkész­letet és éppen idején, mert tegnap jelent meg az üzletben a hivatalos bizottság, a­mely per­sze semmi gyanúsat nem talált ott. Az aradi ipartestületnek, a­mely megfoghatatlan módon nem követte a szegedi, nagyváradi, kolozs­vári ipartestületek példáját, ha most már eszébe is jutna, hogy kötelesség-mulasztását helyrehozza s a Turul aradi fiókja ellen a lépéseket meg­tegye, — már elkésett. Evvel bizony nem na­gyon dicsekedhetnek. Miskolczon is van raktára a szédelgő Tu­rulnak. Rikító piros színü cégtábla hívja fel a közönség figyelmét arra, hogy ott „magyar , gyártmányú“ cipőket árulnak. A magyar gyárt­­ó Hiányokként árult cipők azonban itt is möd­­lingi készítmények, amint azt különben az elárusító el is ismerte. Ennek dacára az árukat temesvári magyar gyártmányokként árusítja el, sőt épen magyar gyártmányú minőségével érvel a vevőközönség előtt s a hazafias vásárló kö­zönség erre való tekintettel adja meg a sokkalta drágább árakat. A felháborodás itt is nagy, sőt talán fokozottabb, mint egyebütt, mert a möd­­lingi gyárnak van a városban nem is egy, de két raktára, illetve fióküzlete . Frankel úr „Tu­rul temesvári cipőraktár“ cég alatt egy har­madikat is nyitott, holott ebben is mödlingi ci­pőket árul. A helybeli sajtó erősen kikelt a szé­delgés ellen, az iparhatóság azonban, mint a többi hazafias városokban történt, eddig még mit sem tett, holott az osztrák cég raktáraival már eddig is teljesen tönkretette Miskolc város virágzó cipő kisiparát és kereskedelmét. * Az osztrák gyár szédelgéseire élénk világot a következő értesülésünk is. A­mikor a kormány a gyár létesítését, ille­­­­tőleg jelentékeny anyagi támogatását elhatá­rozta, a mértékadó szempontok közt nem a legutolsó volt az, hogy a gyár magyar nyers­terményt dolgoztasson fel; most pedig kitűnik, hogy a Gerhar­­dus et Söhne cég, mely a „Turul", tulajdonképeni tulajdonosa, kizáró­lag keletindiai kecskebőröket készít ki, mert ezek a legolcsóbbak és ezt azután mint zergebőrt bocsátja áruba. A temesvári gyár tehát, ha üzemét meg is kezdi, magyar nyersterményt egyáltalán nem dolgoztat fel. A cipő­gyár létesítése ellen egyébként nemcsak a kisiparosok, hanem a kereskedők is felzú­dul­nak, mert a gyár az összes nagyobb városok­­­ban felállított fióküzletek által a közvetítő ke­reskedelmet is rendkívül károsítja. TÁVIRATOK. 1.­ Keletázsiai bonyodalom. London, máj 22. A lapok jelentik Sang­hajból tegnapi kelettel: Pekingi jelentések szerint Waldersee gróf értesítette a kínai császári hatóságokat, hogy csapatai addig nem hagyják el Pekinget, míg az udvar vissza nem tér és Waldersee kihallgatást nem kap a császártól. Sanghai máj. 22. A North Rhina Daily News jelenti: Lihungcsang és Gsing rendeletet kaptak a császártól, a­melyben a császár erélyesen követeli a tárgyalások gyors befejezé­sét, hogy az udvar visszatérhessen Pekingba. Bor­in, máj. 22. A Localanzeiger jelenti Pekingből tegnapi kelettel: Követségi őrségnek Pekingben marad Né­metország Franciaország, Anglia, Oroszor­szág és Japán részéről 300—300, Olaszor­szág és Ausztria-Magyarország részéről 200— 200 és Amerika részéről 150 ember. Tien­emben egyelőre 6000 ember marad, akik közül 4000-et visszavonnak. Sanhaikvan­­ban és Csangvantauban 1500 ember ma­rad. A peking-sanhaikvani vasút számára kilenc állomás van tervbe véve 300—300 emberrel. Azonkívül a Peiho mentén is lesz­nek kisebb állomások. Összesen 12500 em­ber marad Pecsiliben. A délafrikai háború, London, május 22. A Reuter-ügynökség je­lenti Middleburgból. Scobell ezredes május 19-iki éjjeli támadá­sánál Maian búr parancsnok elvesztette összes tartaléklovait, amelyek közül 36 az angolok zsák­mánya lett. Sok búr harcos kénytelen volt nyereg nélkül lóra ülni, mert a nyergeket menekülés köz-

Next