Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-12 / 112. szám
Május 12. MAGYAR SZÓ csak azért történik, hogy a hazafias magyar közönségben azt a hitet keltse, mintha temesvári magyar gyártmány lenne az a cipő. Ezek után kétségtelennek tartjuk, hogy azzal a gyárossal, aki ily módon mutatta be magát Magyarországon, a magyar kereskedelmi kormány többé szóba nem állhat, de mindent el kell követnie, hogy a megérdemelt büntetés érje visszaéléseiért. Turul-ügy a képviselőházban. A Turul-ügy, mely politikai körökben óriási feltűnést keltett, ma képviselőházban is szóba került. Visontai Soma tette szóvá rövidebb beszéd kapcsán, a következő interpellációt intézvén a kereskedelmi miniszterhez: 1. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy az állami támogatás mellett létrejött nagyobb évi szubvencióban és egyéb törvényes kedvezményekben részesülő temesvári „Turul“ cipőgyár, melynek az volna a hivatása, hogy magyar munkások foglalkoztatásával, magyar termékek feldolgozásával honi iparcikkeket gyártson , a magyar gyár cége és a „Turul“ nemzeti történelmi címer védjegye mellett osztrák gyártmányt hoz forgalomba, ezzel árasztja el magyarországi elárusító helyeit és gyári raktárait és így állami támogatás mellett csinál versenyt osztrák iparcikkekkel, a különben is súlyos és mostoha anyagi helyzetben vergődő és életfentartásáért nehéz küzdelmeket vívó magyar kisiparosnak ? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a temesvári „Turul“ cipőgyárnak szegedi elárusitóhelyére legutóbb is hét láda 1887. kg. súlyú cipőáru érkezett, mely küldeményről — tisztán véletlenségből, mivel a címzettet nem találták, a szegedi bőripar szövetkezet éberségéből — kitűnt, hogy Frankl Albert mödlingi cipőgyárából érkezett, aki a temesvári „Turul“ gyár alapítója és az állami kedvezmények élvezője ; hogy a ládák Mödlingben gyártott cipőket tartalmaznak és hogy a cipők a „Turul“ védjeggyel, vagy ehhez hasonló madárjeggyel vannak ellátva? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy a hírlapokban egy állítólag a t. miniszter úr és a mödlingi cipőgyár tulajdonosa Frankl Albert úr, mint a temesvári gyár alapítója közt létrejött szerződés szövege tétetett közzé, melyben többek közt az is foglaltatik, mintha a t. miniszter úr megengedte volna, hogy a temesvári „Turul“ gyár összes magyarországi elárusító helyein hosszabb időn át egészen a jövő esztendő elejéig és pedig a magyar „Turul“ gyár cégtábláit külsőleg feltüntető üzletekben az egész országban tisztán osztrák gyártmányt árusíthat. A valónak megfelel-e ezen publikátio és ,ha igen, mivel indokolja a t. miniszter úr ezen intézkedését, amennyiben a temesvári Turul gyár részéről a közönség megtévesztésének céljából és a magyar kisiparosság súlyos megkárosításával visszaélés történt, hajlandó-e ezt kellőleg megtorolni és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve lehetetlenné tenni ? 5. Hajlandó-e a miniszter úr ez iránt megnyugtatást adni, hogy kellő eszközökkel rendelkezik, melyekkel a temesvári cipőgyárak egész gyári üzemének az általa áruba bocsátott cikkek eredetére nézve mindenkor kellő ellenőrzés alá helyezheti és az osztrák gyártmányoknak becsempészését megakadályozhatja? és hajlandó-e megjelölni, hogy mik ezek az eszközök ? 6. Végre hajlandó-e a t. miniszter úr a gyáripar versenyétől súlyosan érintett kisiparosoknak kellő oltalmat és védelmet nyújtani és az anyagi helyzetük javítására szolgáló állami segítő eszközöket megteremteni ? Hegedűs miniszter óriási érdeklődés mellett nyomban válaszolt az interpellációra. Azon kezdette, mi vitte rá őt arra, hogy egy cipőgyárat létesülésében támogasson és állami kedvezményben részesítsen. Elsőbben is az a tény, hogy az utolsó öt esztendőben külföldről évenként 17 millió korona értékű árut hoznak be az országba. A másik ok az, hogy ily cipőgyár létesítésével segít az olyan kisiparosokon, akiknek nincs elegendő tőkéjük, szakismeretük s egyéb kellékük ahhoz, hogy versenyképesek legyenek. A gyárban ezek közül sokan alkalmazást kapnak, mint munkások és jobb jóllakott gyári munkásnak, mint éhező kisiparosnak lenni. Ebben a reményében nem is csalódott s a gyár csakugyan sok magyar kisiparosnak ad kenyeret. Kéri a Házat, ne értsék félre. Ő nem akar a gyáripar föllendítésével a kisiparnak ártani. Ellenkezőleg. Azokat a kisiparosokat, akiknél megvannak a versenyképesség előfeltételei, a lehető legnagyobb mértékben támogatja. Csak azokat dirigálja gyárakba, akik különben elzüllenének és szolgai állást fogadnának el. Ennyit általánosságban. Ami a konkrét esetet illeti, konstatálja, hogy tudatában van felelősségének s azt a legteljesebb mértékben el is vállalja. Igenis, szerződött a mödlingi cipőgyár tulajdonosával, kinek huszonhét elárusító fiókja volt az országban, de ki kell emelnie, hogy a legnagyobb óvatossággal járt el. Kikötötte, hogy a gyár magyar gépekkel szerelendő föl, magyar munkásokat tartozik alkalmazni, magyar bőrgyáraktól köteles a nyersanyagot beszerezni. A gyár fölépült. Nyomban persze nem lehetett a piacot cipőkkel ellátni. A vállalat arra kérte tehát szólót, hogy tekintessék az első év átmenetinek, vagyis: engedtessék meg neki hogy az első évben a mödlingi gyár termékeit árusíthassa. A Szóló ebbe belement, de azon kikötéssel, hogy a mödlingi cipők nem mint magyar termék hozhatók forgalomba, sőt a közönséget erre határozottan figyelmeztetni kell. Felolvas egy utasítást, melyet a temesvári gyár a 27 fiókba küldött s ebben kötelességévé tétetik az elárusítóknak, hogy a fiókokban feltűnő módon jeleztessék, hogy mödlingi gyártmány van csak raktáron. Ennek ezek meg is feleltek. Őszintén megvallja, hogy hiba volt kívül azt írni cégérül: a temesvári cipőgyár fiókja, belül pedig figyelmeztette a közönséget a mödlingi cipőgyárra. A Turul-cégér tehát hiba volt, korai volt, de tény, hogy a hiba megesett. Vészi József kiált: — Ez a helyes, loyális beszéd ! Hegedűs folytatta : — Ami a visszaéléseket illeti, konstatálja, hogy azok csakugyan megtörténtek. Molnár Jenő megkérdezte : — Az a kérdés, kapott-e szubvenciót a Turul? Hegedűs nyugodtan felelt: — Nem kapott. Az idei év átmeneti esztendő, a temesvári cipőgyár még nem tekinthető magyar gyárnak. Általános helyeslés hangzott föl, mire a miniszter így folytatta: A szegedi főkapitány jelentése szerint csakugyan érkezett a gyár címére két olyan nagyobb cipőszállitmány, amely határozott visszaélés. Polónyi harsogva kiáltott: — Határozott csalás ! Pichler Győző másként vélekedett: — Védjegyhamisítás ! A miniszter magyarázta: — Visszaélésnek tartom, ha a cipőkön a turulmadárhoz csak valamiképen hasonlító védjegy van és biztosíthatom a Házat, hogy tudni fogom kötelességemet. Jelenthetem, hogy azt a visszaélést, melyet múltkoriban Polónyi képviselő úr hozott tudomásomra a Selmecbányai cipőgyárat illetőleg, vizsgálat tárgyává tettem és azzal toroltam meg, hogy a szubvenciót megvontam. Polónyi harsogott: — Helyes! Ez a beszéd! Hegedűs folytatta: — Ezt az ügyet is meg fogom vizsgálni a legnagyobb szigorúsággal annál is inkább, mert itt az én iparpártolási akcióm diszkreditálásáról s egyéni reputációmról is van szó. Kérem a Házat, vegye tudomásul válaszomat. Zugó helyeslés hangzott föl. Visontai Soma abból a tényből, hogy a miniszter a Selmecbányai cipőgyártól megvonta a szubvenciót, reményt merít arra, hogy a Turullal szemben is erélyes lesz. A választ tudomásul veszi. A Ház a választ tudomásul vette. 112. szám. 5 TÁVIRATOK Keletázsiai bonyodalom. Sanghaj, máj. 11. Beau, az uj pekingi francia követ Pekingbe utaztában ideérkezett. A „North China Daily News“ szerint Szinganluból megbízható forrásból értesült magántáviratok azt mondják, hogy a reakciós párt, amelynek élén Liliensing elinuck áll s amelyet Hucsualin és Junglu is támogat, nyíltan provokálja a főbb udvari tisztviselőket. Attól tartanak, hogy palotaforradalomra kerül a dolog. A császárt nemcsak meg akarják fosztani a tróntól a törvényes trónörökös javára, hanem egyáltalán el akarják tenni láb alól. A délafrikai háború. Birmingham, május 11. Chamberlain gyarmatügyi miniszter itt beszédet mondott, amelyben azt hangoztatta, hogy Anglia nem kicsiségekért küzd, hanem délafrikai birtokának megtarrtásáért. Ha Anglia visszariadt volna a harctól, elvesztette volna a gyarmatok bizalmát és magára vonta volna a művelt világ gúnyját és megvetését. Az angol nemzet megmutatta ebben a harcban, hogy méltó elődeihez. London, máj. 10. A Times jelenti Pineaarsrverből 6-iki kelettel: A busmanok földjén végzett egyesült hadműveletek eredménye az, hogy 1500 fegyveres búr megadta magát vagy fogságba esett. Pietersburgot a búrok hadműveleteinek alapját is elvették a buroktól. A utolsó hónap eseményei azt mutatják, hogy a busmanok földje az angoloknak jobban kedvez, mint a buroknak. Magyar Szó, 1901. május hó 15-ével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: ■ évre: 28 korona — fillér. 1 hónapra: 2 „ 40 „ Azokat a t.c. előfizetőinket, akiknek előfizetése május hó 15-én lejár, arra kérjük, hogy a megrendelést mielőbb újítsák, meg, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. Lakóhelyváltoztatás alkalmával arra kérjük úgy helybéli, mint vidéki előfizetőinket, hogy régi lakóhelyüket is tudatni szíveskedjenek. Nyáron a fürdő idő alatt a lapot előfizetőink kívánságára bárhova utánuk küldjük, ha tartózkodási helyüket többször változtatják is. Mutatványszámot kívánatra ingyen küldünk. V«é*«*®i w »I - „ Yi évre s 7 „ - „ NAPI HÍREK. A gödöllői Erzsébet szobor. Dicsőült Erzsébet királyné szobrának Gödöllőn ez évi május hó 19-én d. e. 11 órakor tartandó leleplezési ünnepére a sorrend a következőben állapíttatott meg: 1. A király hódolatteljes fogadtatása a szoborbizottság által. 2. Kölcsey hymnusza. Éneklik a dalárdák. 3. A szoborbizottság elnöke a király engedélyét kéri a leleplezésre. A lepel lehull. 4. A leleplezés alatt a dalárdák Kern Aurélnak Erdélyi Zoltán alkalmi költeményére szerzett hymnuszát éneklik. 5. A végrehajtó bizottság elnöke a földművelési minisztert felkéri a szobor őrizetbe vételére. 6. A földmivelési miniszter válaszol.