Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-12 / 112. szám

Május 12. MAGYAR SZÓ csak­ azért történik, hogy a hazafias ma­gyar közönségben azt a hitet keltse, mintha temesvári magyar gyártmány lenne az a cipő. Ezek után kétségtelennek tartjuk, hogy azzal a gyárossal, a­ki ily módon mutatta be magát Magyarországon, a magyar kereskedelmi kormány többé szóba nem állhat, de mindent el kell kö­vetnie, hogy a megérdemelt büntetés érje vis­­­szaéléseiért. Turul-ügy a képviselőházban. A Turul-ügy, mely politikai körökben óriási feltűnést keltett, ma képviselőházban is szóba került. Visontai Soma tette szóvá rövidebb be­széd kapcsán, a következő interpellációt intéz­vén a kereskedelmi miniszterhez: 1. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy az állami támogatás mellett létrejött na­gyobb évi szubvencióban és egyéb törvényes kedvezményekben részesülő temesvári „Turul“ cipőgyár, melynek az volna a hivatása, hogy magyar munkások foglalkoztatásával, magyar termékek feldolgozásával honi iparcikkeket gyárt­son , a magyar gyár cége és a „Turul“ nemzeti történelmi címer védjegye mellett osztrák gyárt­mányt hoz forgalomba, ezzel árasztja el magyar­­országi elárusító helyeit és gyári raktárait és így állami támogatás mellett csinál versenyt osztrák iparcikkekkel, a különben is súlyos és mostoha anyagi helyzetben vergődő és élet­­fentartásáért nehéz küzdelmeket vívó magyar kisiparosnak ? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a temesvári „Turul“ cipőgyárnak szegedi elárusitóhelyére legutóbb is hét láda 1887. kg. súlyú cipőáru ér­kezett, mely küldeményről — tisztán véletlen­­ségből, mivel a címzettet nem találták, a sze­gedi bőripar szövetkezet éberségéből — kitűnt, hogy Frankl Albert mödlingi cipőgyárából érke­zett, aki a temesvári „Turul“ gyár alapítója és az állami kedvezmények élvezője ; hogy a ládák Mödlingben gyártott cipőket tartalmaznak és hogy a cipők a „Turul“ védjeg­gyel, vagy eh­hez hasonló madárjeg­­gyel vannak ellátva? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy a hírlapok­ban egy állítólag a t. miniszter úr és a möd­lingi cipőgyár tulajdonosa Frankl Albert úr, mint a temesvári gyár alapítója közt létrejött szerző­dés szövege tétetett közzé, melyben többek közt az is foglaltatik, mintha a t. miniszter úr meg­engedte volna, hogy a temesvári „Turul“ gyár összes magyarországi elárusító helyein hosszabb időn át egészen a jövő esztendő elejéig és pe­dig a magyar „Turul“ gyár cég­tábláit külsőleg feltüntető üzletekben az egész országban tisztán osztrák gyártmányt árusíthat. A valónak megfelel-e ezen publikátio és ,ha igen, mivel indokolja a t. miniszter úr ezen in­tézkedését, a­mennyiben a temesvári Turul gyár részéről a közönség megtévesztésének céljából és a magyar kisiparosság súlyos megkárosításá­val visszaélés történt, hajlandó-e ezt kellőleg megtorolni és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve lehetetlenné tenni ? 5. Hajlandó-e a miniszter úr ez iránt meg­nyugtatást adni, hogy kellő eszközökkel rendel­kezik, melyekkel a temesvári cipőgyárak egész gyári üzemének az általa áruba bocsátott cikkek eredetére nézve mindenkor kellő ellenőrzés alá helyezheti és az osztrák gyártmányoknak be­csempészését megakadályozhatja? és hajlandó-e megjelölni, hogy mik ezek az eszközök ? 6. Végre hajlandó-e a t. miniszter úr a gyár­ipar versenyétől súlyosan érintett kisiparosok­nak kellő oltalmat és védelmet nyújtani és az anyagi helyzetük javítására szolgáló állami se­gítő eszközöket megteremteni ? Hegedűs miniszter óriási érdeklődés mellett nyomban válaszolt az interpellációra. Azon kez­dette, mi vitte rá őt arra, hogy egy cipőgyárat létesülésében támogasson és állami kedvezmény­ben részesítsen. Elsőbben is az a tény, hogy az utolsó öt esztendőben külföldről évenként 17 millió korona értékű árut hoznak be az országba. A másik ok az, hogy ily cipőgyár létesítésével segít az olyan kisiparosokon, akiknek nincs ele­gendő tőkéjük, szakismeretük s egyéb kellékük ahhoz, hogy versenyképesek legyenek. A gyár­ban ezek közül sokan alkalmazást kapnak, mint munkások és jobb jóllakott gyári mun­kásnak, mint éhező kisiparosnak lenni. Eb­ben a reményében nem is csalódott s a gyár csakugyan sok magyar kisiparosnak ad kenyeret. Kéri a Házat, ne értsék félre. Ő nem akar a gyáripar föllendítésével a kisipar­nak ártani. Ellenkezőleg. Azokat a kisiparoso­kat, akiknél megvannak a versenyképesség elő­feltételei, a lehető legnagyobb mértékben támo­gatja. Csak azokat dirigálja gyárakba, akik kü­lönben elzüllenének és szolgai állást fogadnának el. Ennyit általánosságban. Ami a konkrét ese­tet illeti, konstatálja, hogy tudatában van felelősségének s azt a legteljesebb mér­tékben el is vállalja. Igenis, szerződött a mödlingi cipőgyár tulajdonosával, kinek hu­szonhét elárusító fiókja volt az országban, de ki kell emelnie, hogy a legnagyobb óvatosság­gal járt el. Kikötötte, hogy a gyár magyar gé­pekkel szerelendő föl, magyar munkásokat tar­tozik alkalmazni, magyar bőrgyáraktól köteles a nyers­anyagot beszerezni. A gyár fölépült. Nyomban persze nem lehetett a piacot cipőkkel ellátni. A vállalat arra kérte tehát szólót, hogy tekintessék az első év átmenetinek, vagyis: engedtessék meg nek­i hogy az első évben­­ a mödlingi gyár termékeit árusíthassa. A Szóló ebbe belement, de azon kikötéssel, hogy a mödlingi cipők nem mint ma­gyar termék hozhatók forgalomba, sőt a közönséget erre határozottan figyelmeztetni kell. Felolvas egy utasítást, melyet a temesvári gyár a 27 fiókba küldött s ebben kötelességévé tétetik az elárusítóknak, hogy a fiókokban fel­tűnő módon jeleztessék, hogy mödlingi gyárt­mány van csak raktáron. Ennek ezek meg is feleltek. Őszintén megvallja, hogy hiba volt kí­vül azt írni cégérül: a temesvári cipőgyár­ fiókja, belül pedig figyelmeztette a közönséget a möd­lingi cipőgyárra. A Turul-cégér tehát hiba volt, korai volt, de tény, hogy a hiba megesett. Vészi József kiált: — Ez a helyes, loyális beszéd ! Hegedűs folytatta : — Ami a visszaéléseket illeti, konstatálja, hogy azok csakugyan megtörténtek. Molnár Jenő megkérdezte : — Az a kérdés, kapott-e szubvenciót a Turul? Hegedűs nyugodtan felelt: — Nem kapott. Az idei év átmeneti esz­tendő, a temesvári cipőgyár még nem tekinthető magyar gyárnak. Általános helyeslés hangzott föl, mire a mi­niszter így folytatta: A szegedi főkapitány jelentése szerint csak­ugyan érkezett a gyár címére két olyan na­gyobb cipőszállitmány, amely határozott vissza­élés. Polónyi harsogva kiáltott: — Határozott csalás ! Pichler Győző másként vélekedett: — Védjegyhamisítás ! A miniszter magyarázta: — Visszaélésnek tartom, ha a cipőkön a tu­rul­madárhoz csak valamiképen hasonlító véd­jegy van és biztosíthatom a Házat, hogy tudni fogom kötelességemet. Jelenthetem, hogy azt a visszaélést, melyet múltkoriban Polónyi képvi­selő úr hozott tudomásomra a Selmecbányai ci­pőgyárat illetőleg, vizsgálat tárgyává tettem és azzal toroltam meg, hogy a szubvenciót meg­vontam. Polónyi harsogott:­­ — Helyes! Ez a beszéd! Hegedűs folytatta: — Ezt az ügyet is meg fogom vizsgálni a legnagyobb szigorúsággal annál is inkább, mert itt az én iparpártolási akcióm diszkreditálásáról s egyéni reputációmról is van szó. Kérem a Há­zat, vegye tudomásul válaszomat. Zugó helyeslés hangzott föl. Visontai Soma abból a tényből, hogy a mi­niszter a Selmecbányai cipőgyártól megvonta a szubvenciót, reményt merít arra, hogy a Turullal szemben is erélyes lesz. A választ tudomá­sul veszi. A Ház a választ tudomásul vette. 112. szám. 5 TÁVIRATOK Keletázsiai bonyodalom. Sanghaj, máj. 11. Beau, az uj pe­kingi francia követ Pekingbe utaztában ide­érkezett. A „North China Daily News“ sze­rint Szinganluból megbízható forrásból ér­tesült magántáviratok azt mondják, hogy a reakciós párt, a­melynek élén Liliensing elinuck áll s a­melyet Hucsualin és Junglu is támogat, nyíltan provokálja a főbb udvari tisztviselőket. Attól tartanak, hogy palota­­forradalomra kerül a dolog. A császárt nemcsak meg akarják fosztani a tróntól a törvényes trónörökös javára, hanem egy­általán el akarják tenni láb alól. A délafrikai háború. Birmingham, május 11. Chamberlain gyar­­matügyi miniszter itt beszédet mondott, a­mely­ben azt hangoztatta, hogy Anglia nem kicsisége­kért küzd, hanem délafrikai birtokának megtarr­tásáért. Ha Anglia visszariadt volna a harctól, elvesztette volna a gyarmatok bizalmát és ma­gára vonta volna a művelt világ gúnyját és megvetését. Az angol nemzet megmutatta ebben a harcban, hogy méltó elődeihez. London, máj. 10. A Times jelenti Pinea­­arsr­verből 6-iki kelettel: A busmanok föld­jén végzett egyesült hadműveletek eredmé­nye az, hogy 1500 fegyveres búr megadta magát vagy fogságba esett. Pietersburgot a búrok hadműveleteinek alapját is elvették a buroktól. A utolsó hónap eseményei azt mu­tatják, hogy a busmanok földje az angolok­nak jobban kedvez, mint a buroknak. M­­agyar Szó, 1901. május hó 15-ével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: ■ évre: 28 korona — fillér. 1 hónapra: 2 „ 40 „ Azokat a t.c. előfizetőinket, akiknek előfizetése május hó 15-én lejár, arra kérjük, hogy a megrendelést mielőbb újítsák, meg, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. Lakóhely­­változtatás alkalmával arra kérjük úgy helybéli, mint vidéki előfizetőin­ket, hogy régi lakóhelyüket is tudatni szíveskedjenek. Nyáron a fürdő idő alatt a lapot előfizetőink kívánságára bárhova utánuk küldjük, ha tartózkodási he­lyüket többször változtatják is. Mutatványszámot kívánatra in­gyen küldünk. V«é*«*®­i w »I - „ Yi évre s 7 „ - „ NAPI HÍREK. A gödöllői Erzsébet szobor. Dicsőült Erzsébet királyné szobrának Gödöl­lőn ez évi május hó 19-én d. e. 11 órakor tar­tandó leleplezési ünnepére a sorrend a követke­zőben állapíttatott meg: 1. A király hódolatteljes fogadtatása a szobor­­bizottság által. 2. Kölcsey hymnusza. Éneklik a dalárdák. 3. A szoborbizottság elnöke a király engedé­lyét kéri a leleplezésre. A lepel lehull. 4. A leleplezés alatt a dalárdák Kern Aurél­nak Erdélyi Zoltán alkalmi költeményére szer­zett hymnuszát éneklik. 5. A végrehajtó bizottság elnöke a földmű­velési minisztert felkéri a szobor őrizetbe véte­lére. 6. A földmivelési miniszter válaszol.

Next