Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-18 / 117. szám

4­117. szám. rus részéről gördített minden akadály dacára eddig szépen terjedt a magyarosodás. Most azonban csaknem csirájában akarják elfoj­tani a magyarosodás folyamatát. A tanuló gyermekek ártatlan lelkébe csepegtetik be a magyarág gyűlöletét. Oda céloz a szemér­metlen nemzetieskedés,ahol a magyarságnak az achilesi sarka van. Ung vármegye közigazgatása egyszerűen­ napirendre tért az ügy felett. Mi azonban nem engedhetjük meg, hogy ez a magyarság legszentebb érzelmeiben, legkifejezőbb mi­voltában sértő orvtámadás egyszerűen tudo­másul vétessék. Van-e tudomása a kormánynak az Ungvári történtekről ? Van-e tudomása arról, hogy az ungvári gör. kath. klérus állandóan és rend­szeresen folytatja a magyarság és magyar nyelv elleni piszkos aknamunkáját. S ha van tudomása mindezekről s meggyőződést szerez arról, hogy a nemzetiségi akcióban nincs része magának a munkácsi püspöknek, fő­felügyeleti jogánál fogva mit szándékszik tenni a nemzetiségi akció ezen ujabbi orv­támadásának közmegnyugvást keltő megtor­lása iránt ?! Velünk együtt mielőbb elvárja ezt a ma­gyar állam minden polgára. MAGYÍlB szó A Turul Debrecenben. Nem tudjuk, írja ottani tudósítónk, hogy van-e a miniszter úrnak tudomása róla, hogy a te­mesvári Turul cipőgyárnak Debrecenben is van fiókja. A Főutcán, a megyeháza mellett csak né­hány hét előtt új cipő­üzlet nyílott meg. Az új üzlet felett a magyar nemzet szimbolikus ma­dara, a Turul madár olajfestésű képe díszeleg, alatta pedig aranyos betűk ragyognak . Május 18. A Turul üzelmei. Budapest, május 17. A magyar jóhiszeműséggel galád módon visszaélt osztrák gyár, úgy látszik, tervszerű eljárásával behálózta az egész országot. Mindenfelől, minden vidéki városból egyre érkeznek a hírek, hogy itt is, ott is kisültek * * a csalással minden tekintetben azonosítható visszaélések, — hogy az osztrák mödlingeni gyár egyenesen a magyar ipar ellen ál­lította fel fiókjait és a magyar kisipart akarta Végképp tönkretenni — magyar állami szub­vencióval. A­mikor ezeket a rut visszaéléseket nap­­ról-napra leleplezzük, sajnálattal látjuk, hogy a vizsgálat mindenfelé abban a jó magya­ros tempóban folyik, a­melynek jelszava: „Holnap, holnap, csak nem ma...“ A Turul cipőraktárak pedig ma is nyitva vannak, hazug hirdetéseikkel ma is ámítják a kö­zönséget és felsőbb helyről nem történik semmi erélyes intézkedés arra, hogy boltjai becsukassanak, hogy az üzletek vezetői méltó büntetésüket elnyerjék. Ma ismét két városból kaptunk értesítést a Turul üzelmeiről. Lássuk egyenkint. TURUL CIPŐGYÁR. Kétségtelen, hogy ez a Turul jelzésű cégtábla a temesvári magyar cipőgyár formája, de csak olyan fióküzlete ez is a mödlingi cipőgyárnak, mint a szegedi meg a nagyváradi és a többi. A debreceni uoküzletben tehát nem Turul cipő­ket, szóval nem magyar gyártmányú lábbelit árusítanak, hanem Turul jelzéssel ellátott möd­lingi cipőket, vagyis importált cikkeket. Ez az eljárás pedig az ipartörvény 147. §-a szerint csalás, illetve visszaélés. A közönség természetesen azt hiszi, hogy a Turul debreceni cipőüzletében magyar munkás készítette cipő­ket vásárol, mert hisz minden egyes cipőnek a talpába bele van vésve a Turul madár, a­mit azonban nem magyar munkás keze és nem Temesvárott, hanem Mödlingben az élelmes német sógor vésett bele. Felhívjuk tehát a debreceni főkapitány figyel­mét a debreceni üzletnek a Turul Cég bitorlá­sára s reméljük, hogy haladéktalanul megindítja az eljárást úgy a debreceni fióküzlet tulajdo­nosa,­ mint a temesvári gyár tulajdonosa ellen. Utasítsa a debreceni fióküzlet tulajdonosát, hogy a Turul cégjelzést távolítsa el az üzlet hom­lokzatáról és helyette írja ki az igazi cégjel­zést . Mödlingi cipőgyár raktára. Végül még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy ez a körülmény kiválóan jellemző a deb­receni ipartestület vezetőségére is, mint amely­nek illetékes­ helyen már régen fel kellett volna emelnie tiltakozó szavát a közönségnek ilyetén félrevezetése ellen. A Turul Pécsett. A magyarok kedvenc, szép madarát — írja tudósítónk — a lehető legrosszabb módon hasz­nálta fel egy üzérkedő osztrák cipőgyáros & magyarok megtévesztésére, a magyar ipar kijátszására. A „Turul“ cipőgyár visszaélé­seihez nekünk is van közünk, mert ennek a gyárnak Pécsett is van biókja. A pécsi fiók megtartotta a régi cégtáblákat, de öles betűkkel hirdeti egy másik nagy felirat nem létező gyárt­mányokat is, a „Turul“ cipőgyár készítményeit. Bizon­nyal a pécsi fiókot sem kímélte meg a mödlingi gyár a turulmadaras cipőktől. Ezért kérjük az ipartestületet, az iparkamarát és a rendőrséget, hogy vetessék le a pécsi fiókról is a „Turul“ cipőgyár cégérét, mert ez a cégér hamis, hisz maga a gyár igazgatója ki­jelentette, hogy eddig kész árut nem bocsájtott forgalomba temesvári gyáruk. A Turul és „Kis Bécs“. Az úgynevezett „Kis Bécs“ — már aminek szeretettel nevezik Temesvárt — annak idején mellőzött egy magyar iparost a külföldi Turul kedvéért, noha sokkal kisebb arányú szívessége­ket kért nagyobb szabású ellenszolgáltatásért. Mikor magyar emberről volt szó, aki ma­gyar munkásokat, főleg pedig helybelieket akart foglalkoztatni, — a város különös ke­gyes módon megígérte, hogy „törekvésében hathatósan elősegíti és megadja az erkölcsi támogatást“, node aztán leröpült a Turul és egyszerre megváltozott Temesvár politikája, hi­szen azért hívják kis Bécsnek. Egy nagyváradi cég akart Temesváron fióktelepet nyitni, hogy a magyar gyártmányokat a nagy­városból jobban szál­líthassa a külföldre is. Ezért használatra (és nem tulajdonba) telket, tíz évi adómentességet, tíz éven át 5000 forint városi segélyt kért. Az ajánlat ötödik pontja értelmében azonban azon esetre, ha a honvédségnek ezer pár bakancsosai többet szállíthatnak, a város 500 forintot levonhat. A Turul megtudta ezt valahogy, hiszen tudhatta is, mikor a kereskedelmi ka­mara elnöke volt az egyik főembe­rük,­­ s elébe vágott a magyar ember­nek. Temesvár pedig, amely a honi cé­­get csak erkölcsi támogatásban volt hajlandó részesíteni, a Mödlingből szállított cipőrak­­tár számára 4 és kétharmad holdnyi telket adott teljes tulajdonjoggal ingyen, a városi szubvenciót pedig 12 év tartamára 6000 — 6000 koronában állapította meg. A Turul azonkívül 15 évi adómentességet élvez. De hát nem is lehet ez másképpen, mikor Temesvárról van szó. Csak ki kell valamivel érdemelni a kis Bécs­elmet és a hozzá fűződő tradíciókat­ nekik. A mérnök bolongatott, a főorvos közbe­n­szólt : „Tót deputáció korán reggel , rossz ómen; — csak el ne verje az eső az esti csó­­­­nakházi ünnepélyt !” Különben elmondta, hogy a tótok nála is jártak. Valamennyi be­tegségben sínylődött. Nyilván úgy indultak el a messzi falvakból, hogy egyesítsék a vasút és a betegségek ügyét. A néninek majdnem odaéget a fiatal libája, mire Mihály a serházból előkerült. Ahogy ebédelnek szép csöndesen, így szólt Mihály: —, Néni, ebéd után néhányan eljönnek fekete kávéra. — Jól­ van fiam. Mért nem hívtad őket mingyárt ebédre ? — Azért néni, mert a házas emberek ma otthon ebédelnek, mert estére nem mennek haza. A legényembereket pedig elvitték ma­gukkal, hogy meséljék el otthon az aszonyok­­nak a tegnapi mulatságot. — Hát ne várjalak vacsorára? — kérdó a néni, szemrehányással hangjában. — Ne várjon. Ezen búsult a néni, de miután a fekete kávé és pince után kellett nézni, (ugyan hány litert győznek a gyerekek?) elfelejtette baját. Mihály alighogy levágta magát a bőr­kana­péra, hogy szundikáljon egy keveset, ke­rékzörgést hallott a ház előtt. A nyitott abla­kon át megismerte hallásával a Jutka taligá­jának zörgését. Felugrott és kihajolt az alejükön. Jutka csak egy percig nézett arrafelé, azután levágta szemére selymes pilláit, az ostorral pedig a kancára húzott. — Utánam kocsikázik ez a lány ? mor­mogta Mihály és nevetett. * * * Harmadnapra épen, véletlenül névestélyt tartott az árvaszéki elnök. Mivel a főkapi­tán­nyal egyeztek keresztnévben, emez más­nap ünnepelte nevének ünnepét, — hogy seki se hiányozzék. A nóveszély után való napra esett a nagyerdei fürdőház hivatalos megnyitása, így az urak kímélvén magukat, már hazamentek, ahogy virradni kezdett. Mihály az ablakából néha elnézegette a szőllőtőkés dombokat, amik a környéken emelkedtek. Jó az isten, gondolta, hogy ide teremtette ezeket a dombokat. Mit csinálná­nak a szőllőtőkék nélkül az én kedves atyámfiai? Bizony mit csinálnának ? Mihály így egy szép napon visszautazott Pestre, miután roppant mód megunta mindig ugyanazokat az arcokat maga körül, mindig ugyanazokat a nótákat a fülébe zsongani. A vonat zakatolt vele és ő sóhajtott: — Mindegy, itt nem javulhatok meg. Pes­ten inkább megjavulhatok, így sóhajtott és e sóhajtásban benne volt a bucsúzása egy kis leánykához, aki kétkerekű kis kocsin kocsirozott az ablakai alatt. Krúdy Gyula: TÁVIRATOK. Az angol hadügyi reform. London, május 17. Az alsóházban a hadsereg újjászervezéséről szóló kormányjavaslatok tár­­­gyalása során Balfour azt mondja, hogy Anglia­­ a délafrikai háború kitörésekor kedvezőbb helyzetben lett volna, ha a hadsereg úgy van­­ szervezve, a­mint most javasolják. Azután azzal az állítással foglalkozik, hogy a haza védelmét a flottára és nem a hadseregre kell bízni s hogy ez okból a kormányjavaslatban foglalt elő­­­terjesztések szükségtelenek. Ezzel szemben arra utal, hogy külföldön bizonyos katonai szakértők nagyon sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel,­ hogy lehetséges-e Angliában partra szállni és mi volna a következménye, ha ez a partra­szállás sikerülne. A béke érdekében jobb volna,­ ha ezekről az ábrándokról lemondanának. A ka­tonai teoretikusoknak egyszer s mindenkorra meg kellene érteniök, hogy az ilyen partraszállás egyike volna a legreménytelenebb expedí­cióknak. Ennek belátása nagyon biztosítaná a békét. A ház a kormány javaslatait 305 szava­zattal 163 ellenében elfogadta. Orosz útlevél kezelés, Berlin, május 17. Hírlik, hogy az orosz kor­mány elzárta a határt minden német és osztrák zsidó előtt, a­kik csak igazolván­nyal vannak ellátva és ezentúl láttamozott teljes útlevelet követel. Az orosz zsidók sem léphetik át többé a német határt egész évre szóló útlevél nélkül. Az intézkedés szerzője a varsói főkormányzó.

Next