Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-31 / 127. szám

Május 31. A főszerkesztő hazugsága. Tudósítónk a legilletékesebb helyen azt az értesülést szerezte, hogy gróf Szapáry Pál a szédelgő lapvállalatról mit sem tud, azt sem anyagilag, sem erkölcsileg, nem támogatja és Kulcsár Bélát egyáltalában nem ismeri. Kulcsár Bélának tehát minden erre vonatkozó állítása, egyszerűen hazugság. MAGYAR SZÓ 12T. szám. 5 A Turul-szédelgés, A jóhiszemüek. Budapest, máj. 30. (S—r.) Kétségtelen, hogy a „Turul“ ügy­ben úgy a temesvári részvénytársaság, illetve az ezzel azonos Fränkl Alfréd, mint a temesvári kereskedelmi és iparkamara közegei vétkes rosszhiszeműséggel jártak el s bizonyítani is fogjuk, hogy ez a rosszhi­szeműség félre nem ismerhető, félre nem magyarázható tényekben nyilvánult. A jogélet a rosszhiszeműség jelzővel ru­házza föl mindazok viselkedését és maga­tartását, a­kik a reájuk bízott érdekeket nem a képességüknek és erejüknek megfelelő gondossággal oltalmazzák és ápolják, ha­nem azokat mások javára föláldozzák. A jogéletnek ez a felfogása a közéletével azonos. Ha tehát , valaki a köteles gondosság elle­nére jár el, ha kötelezettsége teljesítése kö­rül súlyos h­ibákat és mulasztásokat követ el, valósággal rosszhiszeműnek tekintendő és pedig annál is inkább, mert a rosszhiszemű­ség nem a szívekben és vesékben való lehe­tetlen vizsgálódás, hanem csakis a jelent­kező és látható tények alapján állapít­ható meg. A „Turul” cipőgyár részvénytársaság a magyar ipar fejlesztése céljából alakult, ezért részesül állami támogatásban és jelentékeny kedvezményben, élén tanult, értelmes embe­rek állanak, akiknek kötelességüket ismer­niük kellett. S ha mindezek dacára súlyos hi­bákat­ követtek el, ha kötelességüket nem a kellő gondossággal teljesítették és ezzel a visszaéléseknek szabad utat nyitottak, a rosz­­hiszemüség vádja alól föl­ nem menthetők. Hogy a temesvári gyár maga, az épület, gé­pek és a háromlábú székek nem roszhisze­­mű­ek, azt a vizsgálónak szívesen elhisszük, de a gyár vezetőit és az osztrák gyárost fel­tétlenül részhiszeműeknek tartjuk és azoknak tartja velünk együtt az egész magyar közvé­lemény. Egy osztrák gyártulajdonos cipőgyárat akar nyitni Magyarországban. Kap hozzá állami segélyt és adókedvezményt azalatt a feltétel alatt, hogy magyar nyers­anyagot magyar munkásokkal dolgoztat föl. A magyar gyár­ban alig készült még el pár cipő, a „Turul“ cég széles ez országban mindenütt megjele­nik, az ezen cégér alatt folytatott üzletek mindenütt megnyílnak és pedig árukkal zsú­foltan. Kitűnik, hogy ezek az áruk­­ kivétel nélkül a mödlingi gyárban készültek, de magyar gyártmány gyanánt árusították. Az egész országban­­ felzúg a felháborodás moraja és­­ egyszerre előtűnnek az áruk oszt­rák eredetét tanúsító, de addig egy lélek ál­tal sem látott üzleti táblácskák és a cipő­talpakra ragasztott hasonló tartalmú papír­darabok , ahol pedig ezek elkészítésére már idő nem volt, a vizsgálat elől az árukat más városba szállították. Kitűnt, hogy az osztrák gyár azalatt az idő óta, a­mióta a magyar részvénytársaságot megalakította a „Tugus“ védjegyet Ausztriában is, osztrák gyártmá­nyaira alkalmazza. Az eseményeknek és tényeknek ez a lán­colata toronymagasságú részhiszeműséget igazol, s valóban csodálatos, hogy a vizsgáló hatóság ezt meg nem látta. Ha én magyar gyártmányt Magyarország­ban készíteni akarok, mi szükségem van arra, hogy védjegyemet Bécsben és nem Magyarországban lajstromoztassam ? Ha osztrák gyártmányt árulok, szabad-e ezt magyar eredetűnek feltüntetnem csak azért, hogy a közönséget félrevezessem és hazafias érzelmek kihasználásával magam­nak vagyoni hasznot szerezzek. Ha jóhiszeműleg járok el és ártatlan va­gyok, mi szükségem van a bujkálásra, dug­­dosásra, új jelvények, táblácskák készíté­sére ? Ez nem jóhiszeműség, sőt a rosszhisze­műségnél is több, a magyar iparosok ro­vására jogtalan vagyonszerzés. S pedig célzatosan rosszhiszemű, célza­tosan jogtalan. Mert a védjegynek Bécsben való belajst­­romozása, annak az osztrák gyártmányokon való alkalmazása és ezeknek Magyarorszá­gon való tömeges árusítása határozottan azt igazolja, hogy Frankl Alfréd kezdettől fogva a magyar kormány és ipar becsapásán dol­gozott és most bizonyára igen sikerült üz­leti fogásnak tartja, hogy ezt és még hozzá magyar pénzen véghezvinnie sikerült. Sike­rült pedig büntetlenül, mert a miniszteri határozat az egész magyar közvélemény ál­tal emelt vád terhe alól valósággal fölmenti.­­ Marad minden a régiben, a szerződés, az állami segély és adókedvezmény, ame­lyeket az osztrák gyáros megkap, mihelyt a temesvári gyárban néhány pár cipőt ké­szíttet. Mert ne áltassuk magunkat! A „ Turul” jelvényes cipők és nyers­anyagok ezután is tömegesen fognak Ausztriából érkezni, csak­hogy ezután már Frankl úr nagyobb óvatos­ságot fog kifejteni és egyhamar nem fogják ismét rajta kapni. Az ellenőrzés ugyanis fö­lötte nehéz, mert a kereskedelmi miniszter és iparhatóságok végre is nem állhatnak állan­dóan őrt a temesvári gyár kapuja előtt, s nem ellenőrizhetik, hogy hány pár cipő készül Magyarorszában, mennyi Ausztriában. A for­galomba kerülő összes cipők talpain pedig ,ott lesz a turul. Frankl úrnak tehát szabad tere maradt a megkezdett szédelgés folytatására és a kez­det után ítélve ezt a szabadságot föl is fogja használni és pedig annál inkább, mert a te­lepe helyén székelő kereskedelmi és iparka­mara a­helyett, hogy őt ellenőrizné és a tör­vényesség korlátai közé szorítaná, fizelmeit elősegíti. A temesvári kereskedelmi és iparkamara elnöke az eléje járuló temesvári iparosoknak ékes német nyelven, de magyarán meg is mondta, hogy nincs igazuk és a „Turul” részvénytársaság, akkor, midőn magyar cé­­gár alatt cipőt árusított, jogosan járt el. Ilyenek a magyar ipar érdekeinek kép­viselői, ezejtre nem boldogulhat a magyar ipar. • Az elintézett postaviszály. Konstantinápoly, máj. 30. Az osztrák-ma­­­gyar, francia és angol nagykövetek elhatározták, hogy a porta jegyzékére, a­melyről tegnap hírt­ adtunk, válaszolni fognak és pedig ki fogják­ jelenteni, hogy május 20-iki jegyzéküknek csu­pán az volt a célja, hogy Terűk hasának a postakonfliktusra vonatkozó szóbeli kijelentései tudomásul vétessenek. Hozzáteszik, hogy Tevfik basa elismerte a május 20-iki jegyzék tartalmá­nak a helyességét, tehát sem magyarázatot, sem föntartást nem engednek meg erre a jegyzékre nézve. Minthogy kormányaik Tevfik basa nyilat­­kozataival meg vannak elégedve, az ügy végleg­ el van intézve. TÁVIRATOK: Hómét francia barátkozás, Berlin, máj. 30. A Localanceiger érte­sülése szerint Vilmos császár a 2. testőrgya­­logdandár fölött tartott szemle alkalmával adott reggelin, a­melyen Bonnal francia tá­bornok­ és hadsegéde is jelen volt, beszédet mondott, a­melyben első­sorban néhai Fri­gyes császárról emlékezett meg, aztán pedig azt mondta, hogy nagy örömére szolgál, hogy azt jelentheti, hogy távol keleten létre­jött a béke és hogy ez alkalommal sok ol­dalról elismerő és küsszünő­ iratokat kapott, köztük egy táviratot, a­melyet Miklós cár maga küldött neki. Ezt a táviratot fel is ol­vasta. Beszéde további folyamán a császár megemlékezett a két francia tiszt megjelené­séről és kiemelte, hogy most küzdenek német és francia csapatok először, mint jó fegyver­­barátok és hühajtílusak közös ellenség ellen. Beszédét a két francia tisztre és egész hadseregükre mondott hurrával fejezte be. A császár beszéde u­tán Bonnal tábornok kö­szönetet­­ mondott az iránta tanúsított figyele­mért és a német hadsereget és katonai­ csá­szárját eltette.­ NAPI HÍREK. A fizetőpincér. Egyik fővárosi napilap pünkösdi számában kí­méletlen hangú és igen megokolatlan támadás jelent meg egy dolgon, és, mivel becsülettel végzik a dolgát — érdemes testület ellen, a­melynek tagjait a vendéglői, vagy kávéházi közönség csak úgy szokta hívni, hogy : „pszt! hé, izé, fize­tek! „ . A fizetőpincérekről van szó, a­kikről a nevezett lap egyszerűen és egyetemlegesen ki­mondta, hogy csalók és tolvajok, a­kik minden alkalmat felhasználnak arra, hogy lopják, vagyis­ rászedjék a vendégeket, a­kiknek fizetés alkal­­­mával következetesen mindig többet számítanak fel, s a­kik mindezt „birkatürelemmel“ tűrik és­ inkább fizetnek, semhogy tiltakoznának a csalás ellen. Erre az alaptalan és méltatlan közleményre ma igen okos sorokat kaptunk egy vidéki fizetős pincértől, a­ki levelében többek közt a­­ követ­­­kező, meghallgatni való dolgokat írja: A cikkíró úgy állítja a pincéreket a magyar közönség elé, mintha mindnyájuk legalább­is; Rózsa Sándor volna. Nem állítom, hogy nem­ történnek visszaélések, de szolidabb üzletek­­­ben nem igen fordulhat elő csalás. A főpin­ j­cérnek különben egészen fölösleges, hogy az­zal szolgáljon rá az elcsapatásra, hogy többet­ számít fel a vendégnek, mint a­mennyit­­ a­ számla valójában kitesz; teljesen elég, ha­ megtagadja valamelyik „gavallértól“ azt a 10—20 forintot, amit ez kölcsön kér tőle s már nincs maradása többé az üzletben, mert ekkor már mindjárt „resz a kiszolgálás“, al­sópincér pedig olyan „arcátlan, goromba frá­ter“, hogy a tulajdonos — nehogy vendégét veszítse el — inkább a pincérnek adja ki az útját. Mert nem írta meg a támadó közlemény írója azt is, mikor nagy lármával becsörtet egy vendégsereg és: — Hé, pincér, pezsgőt ! — rendelkezik nagy hangon ez is, az is. Uraktól, természetesen, nem lehet előre kérni a pénzt. A szegény rabszolga, már tudni­illik a pincér, egész éjjel ott ugrál a vendégi körül s ha esetleg nem eléggé gyors, vagy az­ ábrázata nem tetszik, gúnyolódnak, gorombás­­kodnak vele, vagy a családi dolgait feszege­tik otromba rebejjel, sőt akárhányszor meg is­ lökdösik, anélkül, hogy a pincér, ha csak bot­­­rányt nem akar, egy tiltakozó szót is mon­­­hatna. Mikor aztán vége a mulatságnak, akkor:] — Jani (vagy Adolf) írja fel ! S az ilyen esetek napirenden vannak; igyi aztán, ha egy fizető pincér egy-két évig,­ egészsége árán éjjel-nappal fáradva, — se ünnepe, sem éjszakája — összeszámol, kint­ van 2—3000 forint követelése. Termé­­­­szetesen nem győzi tovább a hitelezést, a fő­­­nőkhöz kezdenek jönni a panaszok, hogy a­ pincér goromba, (mert a pénzét kéri) s a fő­nök félve, hogy kimaradnak a vendégei, a sa­ját érdekében kiteszi a pincért. Mert mind­össze 3 napi felmondásra van kötelezve pin­cérjével szemben, aki pedig sokszor 3—4000 forintot is befektet az üzletbe. De

Next