Magyar Szó, 1901. június (2. évfolyam, 128-153. szám)
1901-06-22 / 146. szám
2146. szám MAGYAR SZÓ Junius 22. valaha még képviselői megbízólevelet vállalhasson. Bartha Miklós úr és a Budapesti Hírlap, úgy látszik, már napok előtt tudták, hogy micsoda dolgok foglaltatnak Rimler végzetes röpiratában s most már értjük, hogy miért fenyegetőzött, kivált B. M. úr, már napok óta folytonosan egész fajoknak a kiirtásával az országban, ha az újságok tovább is merik bántani Ugron Gábort? Fölösleges vérengzés. Minek engedne meg magának B. M. ur ilyen nórói fényűzést, mikor teljesen elegendő, ha hű kartársa. Most vagy soha Gábor, szép csöndesen visszavonul a politikától, melybe oly sikeresen oltotta bele a panama baczillusát. Távozzék, siessen, nehogy ő utána is utána károgja a Holló: «Kár, kár, kár volt Ocskay Lászlónak ilyen nagy vitéznek, lenni árulónak.» O * A szenzácziós röpiratot különben a következőkben ösmertetjük : Rimler röpirata. A sokat emlegetett könyvhöz Duquet Alfréd franczia publiczista irt előszót Európa jólétéről. Ezután következik a szerzőnek, Rimlernek bevezetése, melyben elmondja, mi vitte a franczia-orosz-osztrákmagyar szövetség barátainak táborába. Mielőtt áttérne tulajdonképpen való tárgyára, a közte és Ugron Gábor országgyűlési képviselő, továbbá Debcassé franczia külügyminiszter közt történt tárgyalásokra, rövid és inkább polemikus jellemrajzokat közöl Ferencz József királyról, II. Miklós cárról, Ferencz Ferdinánd trónörökösről, Deschanel Pálról, a franczia kamara elnökéről. Teljesen érdektelen az is, amit közbevetőleg Magyarországnak Ausztriához és Francziaországhoz való viszonyáról mond: Bismarckról és II. Vilmosról, az orosz-franczia és az osztrák-magyar hadseregről, továbbá a magyar parlament pártalakulásairól. Miután ezeket a kérdéseket röviden kimentette Rimler áttér tulajdonképpeni tárgyára, az oroszfrancia-osztrák-magyar szövetségre. Az idevonatkozó adatok nagyrészben már ismeretesek. Rimler először 1892-ben a sajtóban igyekezett hangulatot csinálni a szövetség eszméjének. Hosszú szünet után 1898-ban ismét megkezdte tevékenységét, ekkor már, amint ő magát kifejezi, *mint Ugron Gábor országgyűlési képviselő és dr. Stefanovits Milos, a magyarországi szlávok főnökének megbízottja. Rimler ezúttal Pichon pekingi franczia nagykövet ajánlólevelére való hivatkozással, külön levélben kért kihallgatást Delcassétől. A franczia külügyminiszternek Rimler azt írta, hogy Ugron Gábor függetlenségi képviselő által saját kezűleg kiállított levél felhatalmazza őt arra, hogy egy a hármasszövetség ellen irányuló és a franczia-orosz-osztrákmagyar szövetség érdekében való választási harcz érdekében tárgyalásokat kezdjen Francziaország illetékes politikai faktoraival. A francia külügyminiszter ezek után végre kihallgatáson fogadta Rimlert és ez alkalommal minden pontra nézve megegyeztek, csak éppen Ugrón szentesítése hiányzott még, amint Rimler megjegyzi. Ugrón levele a franczia külügyminiszterhez. Ebből a pourparleből kifolyólag történt Ugrón formális meghívása a franczia külügyminisztériumba, mire Ugrón a következőkben válaszolt: Budapest, 1890. okt. 11. Miniszter ur! Mélyen meghatva az általa jóleső fogadtatás által, melyben megbízottamat, dr. Rimler Gyula urat, az osztrák - magyar külügyminisztérium nyugalmazott udvari titkárát fogadni méltóztatott, — aki évek óta teljes odaadással fáradozik egy francziaorosz-osztrák-magyar szövetség létrehozása körül — van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy legnagyobb sajnálatomra törvényhozói működésem meggátol abban, hogy — szíves meghívásának engedve — deczember vége előtt Párisba mehessek. Hogy azonban a megkezdett tárgyalások (pour parlék) minden késleltetését elkerülhetővé tegyem, engedje meg, hogy dr. Rimler barátom közvetítésével rendelkezésére bocsássam közös ügyünket elősegítő politikai és közgazdasági előterjesztésemet, hogy azt kellőképen méltányolhassa. Ugrón Gábor, országgyűlési képviselő. Ugrón előterjesztése a franczia külügyminiszterhez. Ezzel kapcsolatosan a következő emlékiratot terjesztették Ugron és Rimler Delcasséhoz: «Delcassé úrhoz, Ugrón és dr. Rimler úr részéről intézett politikai és gazdasági javaslatok. Emlékiratunkra való tekintettel szükséges, hogy a franczia kormány törekvéseinket a következő módon mozdítsa elő: Egy millió frank bocsáttassék rendelkezésünkre, amely összegből elsősorban pártunkat megfelelő mód szervezzük, azután egy nagy németellenes újságot és vidéki újságot létesítsünk, amelyeknek feladata lenne Magyarország közvéleményét programmunk szellemében előkészíteni,meggyúrni.* Ez a pénz lapok alapítására, és végre a választás „alkotmányos“ költségeinek könnyebb viselésére fordíttatik. Nyilvánvaló, hogy a szentszék a hármasszövetség-ellenes hangulatot táplál. Nagy előnnyel járna tehát, ha a franczia kormány, — alkalmas pillanatban — a Magyarországon szervezendő franczia-orosz pártunk javára érvényesítené befolyását ott is. A magyar alkotmány szerint a magyar népet Magyarország lakosságainak összessége teszi faj- és valláskülömbség nélkül. Ugrón Gábor úr a magyarországi szlávok becsületes pacifikálásáért és az 1868 ban szentesített úgynevezett «nemzetiségi törvény» respektálásáért nyíltan síkra szállott. Ezzel szemben Magyarország szlávjai örömmel csatlakoznának az új franczia-orosz párt lobogójához a germanizmus ellen. Merjük tehát remélni, hogy a franczia kormány — ismételjük alkalmas pillanatban — sugalmazott lapjai után a magyaroknak és sztároknak, mint a közös haza gyermekeinek kibékülésére hatna. Erre nézve Kieeff tábornok, Oroszország befolyásos köreinek egyik tagja már 1892- ben így nyilatkozott : „Amennyiben Szent István országában a magyarok és szlávok közt felmerült vitás kérdésekben méltányosságunkhoz appellálnak, meg lehetnek arról győződve, hogy a viszonyokat sohasem kiélesíteni fogjuk, de inkább békíteni törekszünk.“ Végül a franczia kormány talán hajlandó lesz a franczia nagy pénzvilágra oly értelmű nyomást gyakorolni, hogy a viszonyoknak a helyszínen való tanulmányozása után hatalmas franczia-magyar bankot létesítsen, amelynek hivatása volna az összes német pénzintézeteket, amelyek rablógarázdálkodásra berendezték és Magyarország kizsákmányolására és koldussá tételére törekszenek, a háttérbe szorítani. Erre a czélra bátrak vagyunk önnek egyidejűleg kiváló magyar nemzetgazdák munkájából egy banktervezetet tisztelettel bemutatni. Delcassé meghívója. Miután azt a memorandumot Rimler előterjesztette, Ugronék a következő meghívást kapták: Franczia külügyminisztérium Fázis, 1900. január 16. Kedden este. A külügyminiszter ur Ugron Gábor és dr. Rimler Gyula urakat holnap, szerdán délelőtt tizenegy órakor fogadja. A fogadtatás a franczia külügyminiszternél. A fogadásról Rimler igy ír: A miniszter nagyon kegyesen fogadott bennünket és formálisan megígérte, hogy minden befolyását latba fogja vetni úgy a magyarországi szláv nemzetiségek megnyugtatására, mint a szentszék magatartására vonatkozóan. Ami az anyagi kérdést illeti, erre nézve a miniszter nem kevésbbé formálisan ígérte meg közbenjárását. Megígérte, hogy nagy francia pénzintézeteknél ki fogja eszközölni egy 100—150 millió alaptőkével bíró francia-magyar bank alapítását, mely — a miniszter szavai szerint — kapocsul szolgálna. (Le jouet.) Delcassé tényleg közbenjárt a bank érdekében. Közbenjárt pedig egy olyan banknál, mely a német bankokkal együtt operál, különösen pedig egy követ fúj a berlini Dresdener, Bankkal amit a miniszter is tudott. Ilyenformán — szólt Rimler — Delcassé nemcsak a magyar, hanem a franczia érdekeket is elárulta. Ettől kezdve, hogy, a bankkal kudarczot vallottak, Rimler nem talált többé meghallgatást. Delcassé köpönyeget forgatott, és ezután sem a franczia, sem az orosz államférfiak nem akartak többé tudni a dologról. Hajsza a rubelek után. Tudnivaló ugyanis, hogy Rimler orosz államférfiakkal is levelezett. Egyik levelét, melyet egy orosz kegyelmes úrhoz intézett, reprodukálja is. Ebben Rimler hivatkozik rá, hogy az osztrák-magyar monarkia 46 millió lakosának érzelmeit és bő vágyakozásait tolmácsolja, mikor a franczia-oroszosztrák-magyar szövetség érdekében fáradozik. Hivatkozik továbbá arra is, hogy Ugron Gábornak és dr. Stefanovics Milosnak megfelelően igazolt és felhatalmazott képviselője. A fődolog azonban a pénz, és Rimler az orosz kegyelmes úrnak is megírta, hogy egy millió frankra van szükség országgyűlési képviselőválasztások czéljaira. Levelét azzal végzi, hogy a franczia-oroszbarát párt Magyarországon nem akar «kitartott» párt lenni, mert hiszen, ha Németországnak el akarnák magukat adni, akkor ezt a hazaárulást igen drágán megfizetnék. • ■ • • Ennek a levélnek a czímzettje és az eredménye is ismeretlen, legalább Rimler nem tesz róla említést a könyvben, melyben még Ugron Gábor és dr. Stefanics Milos politikai jellemzése is bennefoglaltatik. Ugronról azt írja, hogy mint szónok és államférfiú azok közé a magyarok közé tartozik, minőket csak évszázadok szülnek és aki nagy népszerűségénél fogva képes a francia-orosz-barát programm megvalósítására. Stefanovicsról azt írja, hogy pozsonyi ügyvéd, nagy tehetség, a tótok vezére (főnöke), aki az összes többi szlávoknál is nagy népszerűségnek örvend és nagy tekintélye még a híres memorandum-pör idejéből datálódik, amikor mint a vádlott románok védője szerepelt. A magyar kormány már egyszer megpróbálta a «lekenyerezését» felajánlva neki egy nagyobb összeget és magas bírói állást. «Most vagy soha!» Ezzel a könyv szenzácziói véget is érnek. Egy pár levél van még hátra, melyek jelentéktelenek. A végén azonban közli Ugrón Gábor levelét Rimlerhez, mely ha igaz, a legnagyobb figyelmet érdemmi meg. Ez a levél így szól:Budapest, 1901. január 7. Utolsó levelem óta igen nagy változások történtek a kormánypárt kebelében és pedig főképpen Fáik Miksa kormánypárti képviselőnek az évforduló alkalmából mondott beszéde miatt. A «szabadelvű» többség közel van a szétzülléshez. Ez az oka, amiért Széll Kálmán miniszterelnök annyira siet a képviselőválasztásokkal. A gyár alapítása . . . eszerint nagyon sürgős, annál inkább, mert a választási harczok előestéjén mindig nehezebb a pártszervezés. Kérem tehát illetékes helyen tudatni, hogy: most, vagyy soha! Minden késedelmeskedés haszontalan fecsérlése az ügyünkre nézve drága időnek. A német, angol, olasz , és orosz lapok igen behatóan foglalkoztak az indemnitás alkalmából legújabban mondott hármas szövetségellenes beszédemmel. Az., angol és